Szelek szárnyán rebbenek,
eső áztatja lelkemet.
Messzi tájon ébredek,
s nem tudom, hova legyek.
A zord vadonban talán,
ott vár rám az a bús halál.
Megnyugvást hoz majd nekem,
mert majd’ megöl a szerelem.
Nélküle én nem vagyok.
Mellette sem maradhatok.
Nem tudom mit tehetnék,
legjobb lenne ha elvesznék.