Temető falán repkény kúszik
életutakat hajózik
régvolt mosolyokat
öleléseket szalad.
Reszket a napnak szép karja
ölelve megsimogatja
a fagyott sírhantokat.
Még a gyertyák is sírnak
jajgatnak a csillagok
a hold ezüstje kiborul
értük fújnak a szelek
halottak napján múltunk megremeg.
Kezed imádságra kulcsolod,
koszorúdat sírra rakod,
ahány virág a hantokra kerül
az égen annyi angyal hegedül
pereg a sosem álló idő homokja
oda fönt Isten birodalma van
ahol együtt leszünk majd újra.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Halottakra emlékezve
Hasonló versek
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Hozzászólások