Temető falán repkény kúszik
életutakat hajózik
régvolt mosolyokat
öleléseket szalad.
Reszket a napnak szép karja
ölelve megsimogatja
a fagyott sírhantokat.
Még a gyertyák is sírnak
jajgatnak a csillagok
a hold ezüstje kiborul
értük fújnak a szelek
halottak napján múltunk megremeg.
Kezed imádságra kulcsolod,
koszorúdat sírra rakod,
ahány virág a hantokra kerül
az égen annyi angyal hegedül
pereg a sosem álló idő homokja
oda fönt Isten birodalma van
ahol együtt leszünk majd újra.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Halottakra emlékezve
Hasonló versek
A világ lassan fehérbe öltözik,
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
Jön a Karácsony,
Hullik a hó,
Isten becsomagolta a könnyeket!
S ha ennek vége,
Jaj, de jó!
Felgyújtom az összes könyvemet...
Hullik a hó,
Isten becsomagolta a könnyeket!
S ha ennek vége,
Jaj, de jó!
Felgyújtom az összes könyvemet...
Hozzászólások