Jól indult, lelkemben a remény
halványan bizakodó kis szikrája gyúlt.
Beszélgetéseinkben mindig
megpedítettünk egy-egy közös húrt.
Mindent sejtő és sokban hasonlító lelkünk keze
a másikét megtalálta, egymásba kapaszkodva
újjaikat összefonva a gyönyörűnek ígérkező
végkifejletre vártak.
Közben csendben bizakodtak,
hogy nem túl elhamarkodottak.
Talán Ő lehet az, mondtam magamnak
az, ki engem végre komolyan értékel
akivel hosszútávon élhetek boldogan.
Ez a kis reménysugár éltet.
Szívemben a magány helyett
végre talán igaz és tartós
boldogság költözhet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
A versből hiányolok valamit. Tekintsünk el a formától, mert tiszteletben kell tartani a költő szabadságát, de egy kis líra azért jó lenne! A szép gondolataidat kicsit érlelgetve, biztosan eszedbe jutna valamelyik mondatról/kifejezésről egy találó hasonlat, egy metafora, vagy éppen egy olyan újabb szó, amely verssé teszi a rövid sorokba írt érzéseidet.