Keresztutak

Keresztutak

Oázis (2001)

Mikor már Miklós magatehetetlenül feküdt öregen a kórházi ágyon és haldoklott, az élete elhagyott part lett, a tenger szikkadt puszta medre, újra és újra felidézte magának Edina dús melleit megédesítve ezzel még hátralevő, magányos, bús napjait.

Miután Annától elhidegült, Edina lett a forrás aki felüdítette a lelkét. Edina teste oázis volt a kietlen, terméketlen sivatagban. Negyvenkét éves volt amikor letette az angol középfokú nyelvvizsgát és úgy gondolta ezt mindenképp meg kell ünnepelni az angol tanárnőjével aki sikeresen felkészítette. Edina már kinn a verandán várta, fehér blúz és szoknya volt rajta de ő maga is tudta már nem sokáig...

Már benn a házban Miklós kigombolta és levette Edina blúzát, miközben csókolóztak és a nő combját markolászta. Persze azonnal lekerült padlóra a melltartó is, és mint az éhes farkaskölyök, rávetette magát a melleire, nyalogatni, harapdálni, szívogatni kezdte. Edina hátradőlve élvezte a mellei kényeztetését, kezdett eszméletlenül felizgulni és ennek egyre hangosabb lihegéssel tanújelét is adta, közben Miklós farkát kezdte el simogatni a nadrágján keresztül és érezte, hogy az már jó kemény.

Miklós Edina szoknyáját felhúzta a derekára és simogatni, dörzsölgetni kezdte Edina punciját a bugyiján keresztül, miközben megállás nélkül csókolgatta és harapdálta a melleit és a nyakát. Elmondhatatlanul izgató érzés volt mindkettőjük számára. 

Majd miután megszabadultak maradék ruháiktól Edina megkérte Miklóst, hogy hadd üljön bele a farkába, mivel kedvenc póza mindig is a lovagló póz volt, mert imádta, ha dugás közben a melleit is kényeztetik. Így is tettek: Miklós leült a kanapéra, Edina pedig vele szemben beleült a dákójába és belekapaszkodott a kanapé hátuljába. Miklós két kézzel megmarkolta a seggét és nyalogatta, harapdálta a melleit. Majd vadul csókolózni kezdtek.

Edina ráhajolt Miklósra és teljesen nekinyomta a melleit a fejének. Miklós tovább harapdálta a bimbóit, amivel azonnal megadta a nőnek a kegyelemdöfést. Edina hangosan nyögött és egyre erőteljesebb csípőmozgásokkal, egyre vadabb mozdulatokkal lovagolt a férfi farkán, miközben Miklós a fogaival cincálta a mellbimbóját.

- Úristen! Igen! Igen! Ez az! - sikította, majd egész testében megremegve, hangos sikoltások kíséretében Edina elélvezett Miklós faszán.

Miklós anélkül, hogy kihúzta volna a farkát, Edinát a hátára fordította és lökött még néhány jó erőset, és Edina érezte, ahogy Miklós farka megduzzad majd férfi meleg ondója megtölti a hüvelyét…..

Fogság (2001-2004)

Miklós jóleső gyönyörűséggel futtatta végig tekintetét Edina meztelen napbarnította hibátlan testén, aki hosszan elnyújtózott a széles franciaágyon mint egy jóllakott nagymacska a szavannán miután befalt egy antilopot és a megérdemelt sziesztáját tölti a fa árnyékának hűvösében. Hát ez egy jól sikerült!-nyugtázta magába elégedetten Miklós, miközben az ingjét gombolta be. Kár, hogy vár otthon az asszony... – és a szeretkezés utáni eufóriát felváltotta a csalódottság keserű érzése.

Közel húsz év házasság, húsz év vakvágány. Minél tovább haladsz rajta annál nehezebb visszafordulni, mert minél több időt pazaroltál rá, annál nehezebb elengedni és visszafordulni, tudomásul venni rossz döntést hoztál. Egy olyan nőt vettem el, akinek mindig is kevés voltam, és mindig talált valakit akit jobbnak tartott nálam és ezt kész volt bármikor az orrom alá dörgölni. Találtam egy olyan nőt mint amilyen az anyám: őneki mindig a bátyám volt a kis kedvenc és ő árnyékában töltöttem a gyerekkorom. Majd elvettem egy nőt aki folyton azzal szembesített mennyi férfi van aki jobban keres nálam és képes megteremteni azt az egzisztenciális biztonságot a családja számára amire én képtelen vagyok, és hogy ezeket a férfiakat mennyire többre becsüli nálam-fájdalmas dolog az öntudatra ébredés konstatálta Miklós. Negyvenkét éves vagyok, talán még nem késő új életet kezdenem, de vajon nem rohadt önző dolog ez tőlem?-tűnődött el miközben búcsúcsókot nyomott a szeretőjének ajkára.

Az élet fogság. A mintáink fogságában élünk, és mire ráeszmélünk erre más késő, gyerekeink vannak és jelzáloghitelünk és hiába látjuk már más fénytörésben a dolgokat csak úgy tudunk szabadulni ha fájdalmat okozunk magunknak és a családunknak. Mint a róka amely ha csapdába esik, kész lerágni az egyik lábát, hogy így szabaduljon. Mindenképp szenvedni fogsz, de szenvedés és szenvedés között mégis van különbség-morfondírozott Miklós, a kiadós szex után sztoikus filozófussá lényegülve át.

Jövőre polgármester-választás, le fognak váltani. Nem szeretnek. Beképzelt, arrogáns embernek tartanak, talán valahol az is vagyok. Nem tudok nevetni a vicceiken mert otrombának tartom őket, a mulatós zenétől pedig kiütést kapok. Van amikor elfelejtek köszönni. Idegenek a számomra és ők is idegenként tekintenek rám. Nem baj, egyszer minden véget ér, a polgármesterség nem egy nyugdíjas állás, három turnust végig csináltam, eljött az idő a továbblépésre. Minden téren….

Anna már egy jó ideje sejtette Miklós csalja őt, viszonya van. De most a választás napján az is kiderült számára kivel csalja, ahogy Miklós lopva Edinára nézett és találkozott a tekintetük...-ezek szeretők, és mindezt az orrom előtt- és Anna érezte, ahogy a harag átjárja a testét.

Anna azonban jobban belegondolva nem csodálkozott azon, hogy megtörtént. Talán azért lepte meg, mert Miklóst gyávábbnak gondolta ennél, egy olyan képmutató embernek, aki gyávaságát erkölcsösség látszatával próbálja meg elleplezni. Edina fiatalabb nálam öt évvel, jól tartja magát, elvált, saját lakása van és egy gyereke. Miklós már nem akar többet elég neki ez a kettő. Edina tökéletes választás a számára. Anna a harag és féltékenység mellett elismeréssel adózott a férje irányába, hosszú évek után először. Unták egymást. Bántották egymást. Annának elege volt Miklós siránkozásaiból, bizonytalankodásaiból. Határozott, erős férfi vágyott. Miklós pedig kényeztetésre, gondoskodásra, figyelemre amit az anyjától soha nem kapott meg. Zavarta, hogy a férjében nincs  több ambíció. Bántotta a férje önbizalomhiánya, vidékiessége, korlátoltsága. Egy alig ezerfős falunak a főállású polgármestere, hát ezért ettől nem kell hasra esni. Anna beleállt. Megcsinálta azt, amit Miklósnak kellett volna. A Zalahúsnál felső vezetői szintre jutott, értelemszerűen sokkal többet keresett a férjénél. Jóleső érzés volt megélni, a befolyást, a hatalmat, hogy nőként képes saját erőből elérni és megszerezni dolgokat. Hogy nem függ mástól, hogy a saját ura. De mégis elégedetlen maradt, a férje testi közelségét pedig évek óta nem kívánta. Ettől függetlenül alkalmanként volt még szex köztük, rutinból és csak ritkán. Anna egyáltalán nem bánta, hogy Miklós egyre kevésbé keresi a közelségét. Békén hagyta. Anna leginkább erre vágyott, főleg úgy, hogy az ideje nagy részét Zalaegerszegen töltötte, a cég bérelt neki egy lakást a városban, péntek délután ment haza Lipártra, a hétvégét ott töltötte, majd hétfő reggel ment is vissza Zalaegerszegre. A gyerekekkel Miklós foglalkozott, a bár nagyobbik lányt Evelint bentlakásos iskolába íratták tanuljon egy kis önállóságot, így csak kisebbikkel Bencével kellett napi szinetn a férjének foglalkoznia. De tervbe volt, hogy Bence is, ha nagyobb lesz bentlakásos iskolába megy.

Miklós erre a végeredményre számított. Vesztett. Még 1990-ben volt az első szabad önkormányzati választás, a volt tanácselnök ellen indult. Jenő atyának komoly szerepe volt abban, hogy Miklós meg tudta nyerni a választást a tanácselnökkel szemben. Jenő atya, aki korábban szalézi szerzetesként szolgált, de a kommunista hatalomátvétel után a rendet feloszlatták, az atyát pedig évekre eltiltották a misézéstől- most meglátta a lehetőséget, hogy visszavágjon a kommunistáknak, teljes mellszélességgel Miklós mellett kampányolt, csak hogy ne az a rohadt kommunista maradjon a falu élén. Minden vasárnap Miklós mellett prédikált a szószékről. Meg lett a hatása Miklós lett a rendszerváltás utáni első polgármester, mindössze harmincegy évesen. Ekkor már Anna nyolc hónapos terhes volt és éktelen haragra gerjedt. Ez a falusi polgármesterség semmire se jó, kevés fizetés, éhen fognak halni, hogy fogják fizetni a házra felvett hitelt, hogy lesz így egyáltalán befejezve a ház amit évek óta építenek. Miklósnak nem szabadott volna otthagynia a banki állását vagy legalább valami jobban kereső állás után kellett volna néznie, nem itt szórakoznia. Első négy év nem szólt másról minthogy a felesége szapulta. Főleg amikor Evelin megszületett, a felesége óriásit csalódott, fiút várt, a kórházban Miklóst mindennek elmondta. Így nyilvánvaló volt, lesz kis testvér, Miklós tudta, Anna addig nem nyugszik, amíg nem lesz egy fia. Amikor Bence megszületett Anna végre megnyugodott, igaz csak egy időre mert aztán folytatódott tovább Miklós szapulása. És amikor Bence két éves lett beadta bölcsődébe és eldöntötte karriert csinál. Miklós számára ez a négy pokoli volt, másrészt égett benne a tettvágy, bizonyítani akart. Egymás után írták a pályázatokat és volt is amit el is nyertek. Új tornacsarnok épült a falusi iskolának, megcsinálták a csatornázást, elkezdték az utakat felújítani. Ezek az eredmények meggyőzték a helyieket, így Miklósnak újra bizalmat szavaztak,’94-ben is ő maradt a polgármester. Vele szemben a kéményseprő indult, aki egy idült alkoholista volt, a kocsma volt a második otthona és a haverjai brahiból rávették induljon el mert van esélye, ők biztosan rá fognak szavazni, így kapott végül összvissz tíz szavazatot. De idővel kijött Miklós természetének negatív vonásai. Miklós nem volt korrupt, az önkormányzat költségvetése rendezett volt, de hideg és távolságtartó maradt, az aluliskolázott emberekkel szemben lenézően viselkedett. És ez idővel megbosszulta magát, hiába voltak kézzel fogható eredményei, Miklós nem értett az emberek nyelvén, az az értelmiségi attitűd ami jellemezte a helyieknek idegen volt és egyre inkább elutasítottságot váltott ki. ’98-ban csak úgy nyerte meg a választást, hogy hárman indultak ellene, és a három ellenjelölt között a szavazatok megoszlottak, Miklós a szavazatoknak kevesebb mint a felét kapta meg. A képviselő testületbe pedig olyan emberek kerültek, akik folyamatosan Miklós ellen szavaztak, így szinte utolsó négy évben alig tudta bármilyen elképzelését megvalósítani. Miklós tanult Annától. Tudatosabbá vált, képezte magát, készült arra, hogyha leváltják, új munka után kell néznie. Miklósnak a polgármestersége alatt rengeteg pályázatot kellett megírnia. Ekkor még Magyarország ugyan nem volt az Európai Unió tagja, de az EU-hoz csatlakozni kívánó országok számára Phare Program biztosított pénzeket infrastrukturális fejlesztésekre. Miklósék pedig meglátták ebben a lehetőséget és pályáztak mindenre, amire csak tudtak. Na persze nem egyedül írta meg ezeket, de gyakorlatra tett szert ezen a téren, majd az önkormányzat pénzén beiskolázta magát a gödöllői Szent István Egyetemre hogy a újonnan szerzett munkatapasztalathoz papírt is szerezzen. És akkor döntötte el megszerzi az angol középfokú nyelvvizsgát is, és így jutott eszébe Edina, aki angol és némettanárként magánórákat adott a faluban….

Anna egykedvűen nézett maga elé miközben arra várt, hogy sorra kerüljenek és a bíróság kimondja végre a válásukat. Alig várta legyen már vége ennek a procedúrának! Valami most lezárul és valami új kezdődik el. Nem minden úgy alakult, ahogy Anna szerette volna. A Zalahús csődeljárás alá került, Annának új munka után kellett néznie. Persze Anna nem lett volna Anna, ha ezt nem veszi számításba. Korábban már levelezőn elvégezte a pénzügy-számvitelt Zalaegerszegen, majd ráfeküdt, hogy meglegyen neki a mérlegképes könyvelő végzettsége is. Egy ismerőse révén pedig már szerzett is magának állást egy könyvelőirodában Szombathelyen, jövő hónapban kellett kezdenie. Igaz kevesebb fizetéssel indul, de ez van, lesz ez még több is, még csak negyvenhárom éves, még egy jó húsz évet dolgoznia kell. Miklós szinte mindenbe belement. Szabadulni akart, Edinától végre megkapta mindazt amit Anna sose tudott megadni neki, az elfogadást. Ahogy a Miklós se tudta megadni azt a biztonságot Annának, amire a nő vágyott. Lemondott a házról, ennek ellenére hajlandó volt fizetni tartásdíjat, gyerekek láthatásáról is hamar megegyeztek, igaz Miklós már egy éve Edinánál lakott. Annának el kellett ismernie, a férje nagyvonalú volt. Miklósra amúgy nem lehetett panasz, kivette a részét a gyereknevelésből, sosem derogált neki kitakarítani vagy megfőzni vagy főzés után elmosogatni, maga vasalta az ingjeit is. Ennek ellenére Anna mégis azt érezte valami mindvégig hiányzott ebből a házasságból…

Kezdetek (1959-79)

Miklós egy szegény paraszti családba született bele, ő volt a legkisebb, negyedik gyerek. Az anyai nagyszülők, a szülök és a négy gyerek élt együtt egy két szobás házban aminek nem volt fürdőszobája se vécéje, a rossz alapozás miatt vizesedtek a falak és dohos levegő áradt mindenhonnan. Igazából egy rozoga putriban éltek mint a cigányok. Miklósnak két nővére volt, Anna tizenhárom, Ágnes tíz éves, bátyja Ferenc négy. Apja születésekor börtönben ült sikkasztás miatt. Az apját egy év után kiengedték, de az első dolga felkeresse és megverje azt a férfit aki bemártotta és börtönbe jutatta, így megint mehetett vissza a kóterba. Annyi haszna volt a börtönéveknek, hogy kitanulta az asztalos mesterséget, a szabadulása után asztalos műhelyt rendezett be a lopott pénzből amit gyorsan elásott a földbe mielőtt még letartoztatták volna. Az apja nem vetette meg az italt, így alkalmanként amikor nagyon beivott és őrjöngeni kezdett, fejszével megkergette a családot a ház körül. Anna lépett le először, már tizennyolc évesen, a Marx Károly Egyetemen tanult tovább, később könyvvizsgáló lett belőle, Ági követe ő már érettségi előtt tizenhét évesen elmenekült otthonról, csak két fiú maradt otthon. Idősebb Ferenc végül aztán elköltözött, bár hivatalosan feleségétől nem vált el. Szülei meghaltak, üresen maradt a ház és visszaköltözött szülőfalujába, mert úgy érezte feleségével csak mérgezik egymást. Miklós zárkózott, félénk gyerek volt, akit érzelmileg nagyon megviseltek a rendszeres veszekedések. Tizennégy éves volt amikor a misén a pap kihirdette lehet Pannonhalmára jelentkezni. Miklós anyja próbálta rábeszélni a fiát jelentkezzen. Annus, az anyja korábban Ferencnél is próbálkozott, de fiú kijelentette, ő biztosan nem megy oda, ha beíratják oda az első adandó alkalommal meg fog onnan szökni. A Miklós akár csak korábban a bátyja ellenkezett, nehezen állt rá, nem akart bentlakásos iskolába menni. De anyja addig-addig győzködte, végül beadta a derekát, és egy péntek késő este keresték fel a kanonok urat az otthonában, Miklóst mégis érdekelné Pannonhalma. A kanonok úr elsőre kiakadt, pont most, hiszen két hónappal ezelőtt hirdette ezt ki, lejárt a határidő. De aztán sóhajtott egyet, és Annusra való tekintettel egy hosszú ajánló levelet írt és annak kíséretében küldte el Miklós jelentkezését Pannonhalmára.

Miklós rossz tanuló volt, két tárgyból, matematikából és fizikából is bukásra állt és úgy nézett ki, ki kell venni az iskolából és vissza kell hozni, Szombathelyen kell neki középiskolát találni. De az anyja nem az a fajta volt, aki ezt annyiban hagyta. Elment Pannonhalmára, hosszasan sírt a szerzeteseknek, neki milyen nehéz élete van, szegény Miklósnak is mennyire nehéz, így az egyik szerzetes tanárt rábírta, korrepetálja Miklóst, talán sikerül elkerülnie a bukást. Végül Miklós magára talált, kijavította a jegyeit, elkerülte a bukást, de közepes tanulónál sose tudott jobb lenni. Szenvedett Pannonhalmán, és a túlélés érdekében magára kellett öltenie a papok hazug ájtatoskodását. Az érettségi után nem is próbálkozott továbbtanulással, mert úgy érezte esélytelen. Nagyon félt azonban attól, hogy besorozzák katonának. De az anyja akkor is aktivizálta magát. Ekkor már a szombathelyi SZTK-ban dolgozott a konyhán, az összes ott dolgozó orvost névről ismerte, és szegény dr. Horváth Endre pszichiáter nyakára járt, hogy segítsen neki felmentetni a fiát a katonai szolgálat alól. Annusban nem volt méltóság, bármeddig el tudott menni, könyörgött, sírt, ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon, így az orvos megírta a felmentést, csak ne kelljen Annus jajveszékelését hallgatnia. Miklósról kiállította a szakvéleményt, hogy ideggyenge, az apjával való rossz viszony miatt lázad a férfi tekintély ellen, labilis személyiség aki a ha fegyvert kap a kezébe azt önmaga vagy mások ellen fordíthatja. Ugyan Miklós megkapta a behívót és meg kellett jelennie a sorozó bizottság előtt, ezzel az orvosi szakvéleménnyel felmentést kapott a katonai szolgálat alól.

Miklós gyárban kezdett el dolgozni három műszakban, és borzalmas volt. Reggelente sírva ment a buszra. De így viszonylag jól keresett, megcsinálta a jogosítványt, majd vett magának egy rossz, ütött-kopott moszkvicsot. A gyári munkát azonban továbbra is rühellte, rosszul viselte az éjszakázást. Ekkor az anyja az újságban olvasott egy hirdetést, hogy Szegedre az Élelmiszeripari Főiskolára lehet jelentkezni. Annus megint működése lépett. Felkereste a férjét akit a sikkasztás ellenére újból alkalmaztak a malomipari vállalatnál, segítsen már fiának. Idősebb Ferenc kijárta, ha Miklóst felveszik és elvégzi az iskolát, a malomiparban irodistaként alkalmazni fogják, sőt ösztöndíjat is kap cégtől. Miklós ettől fellelkesült, jelentkezett, elkezdett tanulni, egész nyáron tanult, készült a felvételi vizsgára, ami sikerült is, és mehetett Szegedre és azért mert tanult még pénzt is kapott.

Szeged egy teljesen új élet volt Miklós számára. Mintha egy penészes levegőtlen pincéből hirtelen kiszabadult volna a napfényes friss levegőre. Tele volt hittel és reménnyel.

Anna (1980)

Miközben a bíróságon a tárgyalóteremben egymásra néztek, Miklósnak be kellett látnia, akár mennyire elhidegültek egymástól, Annával emlékezetes pillanatokat élt meg.

Tavasz volt, Szegeden a Fészek klubban koncerten vettek részt. Ittak, táncoltak, Annával összesimulva lassúztak az egyik sötét sarokban. Miklós torkában zihált a szerelem, szólni is alig tudott, egy-egy hang hagyta csak el ajkait. Isten igazából csak arra emlékezett tisztán, hogy kint ülnek a teraszon, nézik a csillagokat, szívják be a balzsamos tavaszi levegőt és hallgatják az éjszakai bagoly huhogását – azóta sem érezte ilyen illatosnak, élettel és szerelemmel telinek az életet mint akkor! És egyszer csak közvetlenül előtte volt Anna arca, ajkai megérezték az övét. Elfulladt a lélegzete, tekintete elveszett Anna barna szemeiben… Megadták magukat a sorsnak. Anna elomlott a férfi csókja alatt, feloldódott egy mély, csodálatos örvényben, amely húzott lefelé, és a nő boldogan hagyta magát. Miklós érezte Anna ajkainak minden pontját, mézédes nyelvét...
- Gyere! – susogta Miklós Anna fülébe, és szelíd erőszakkal vonta maga után.

Senki sem törődött velük, ahogy elsuhannak a bulizók között, visszamennek a kollégiumba. Egyszer csak ott voltak Miklós kollégiumi szobájában, egymással szemben állva. Néztek egymás szemébe, Miklós kezét felemelve lassan végigsimította Anna arcán, körberajzolva ajkait, leszaladt a nyakán, majd végig simította kebleit.
- Szeretnéd? – kérdezte szinte milliméterekre Anna arcától.
- Még kérded?! – zihálta föl a nő rekedten. – akarlak…
Miklós kissé megbiccentette fejét, hogy egy magasak legyenek. Aztán magához húzta Annát. Ajka a szerelme ajkán, két keze a csípőjén. A nő nyakába fonta a karjait, és a rá törő érzelemtől elgyengülve szinte csak csüngött rajta. Nem létezett semmi, csak a férfi becéző ajka, Anna hátát, derekát simogató tenyere….

Tekintete találkozott a másik szerelemtől csillogó tekintetével. A gyomra mélyét is elöntötte a boldogság, ahogy szemeibe nézett. Nem szólt semmit, csak nézett az arcába, remegő ujjaival vállait simogatva. De ennyi bőven elég volt, tudta, hogy azt érzi, amit a másik, íriszén saját érzelmeit látta tükröződni. Egyenlőnek érezte magát vele…. Nem rajongástól hevülő tinédzsernek, hanem komoly érzelmekkel bíró felnőttnek….

Hosszú csók volt, Anna arcát Miklós két tenyere között tartotta. Ajkaik játszottak egymással, Miklós fogai gyengéden karcolták Anna száját. Majd a férfi nyelve hegye végig zongorázott a nő fogain, majd éppen csak megérintette nyelve hegyét. Visszahúzódott, aztán újra és újra benyomult Anna szájába. Anna nehezen szántam rá magát, hogy kezdeményezzen…. Aztán „vett egy nagy lélegzetet” és előrébb mozdította nyelvét. Miklós azonnal tudta mit akar. Szinte hívogatólag mozdult a szája, csalogatott előre. Ekkor már szorosan egymáshoz simulva feküdtek az ágyon, karjaikkal ölelve a másikat. Lassan felültek és elkezdték magukról levenni a ruhát.... Találkozott a tekintetünk. Anna elmosolyodott, kedvesen, lágyan…..
- Szeretlek! – suttogta és magába fogadta a férfit….

 
Válaszút (1981)

Anna meredten nézett maga előtt mintha hipnotizálta volna a vonat ütemesen kattogása. Gondban volt, hatalmas gondban. Miután Anna leérettségizett Patronában ami egy katolikus bentlakásos budai gimnázium volt, Szegeden készült továbbtanulni. Turáról egy egyszeri paraszti családból származott, de mivel kitűnő tanuló volt a helyi általános iskolában, az ottani plébános ajánlására beíratták a katolikus budai gimnáziumba. Közben a nyári szünidők alatt összeismerkedett Szabolccsal az első szerelmével, akivel tizenhat évesen el is vesztette a szüzességét egy Trabantban valahol kinn erdő szélén, ami elég kínos emlék volt Anna számára. Miután leérettségizett Szabolcs eljegyezte, mert szerette volna feleségül venni. Szabolcs helyi gazda volt akkor már huszonöt éves tele ambíciókkal. Zöldség és gyümölcstermesztéssel foglalkozott, később a rendszerváltás után vagyonos ember lett belőle, a környék leggazdagabb vállalkozója. Annának imponált a férfi céltudatossága, talpraesettsége, szorgalma, hatalmas munkabírása. Természetesen Anna szülei oda voltak Szabolcsért, jobb vőt el se tudtak képzelni maguknak. Szabolcs igazi főnyereménynek számított. De nem támogatta Annát a továbbtanulásában. Úgy gondolta erre semmi szükség nincs, Anna majd segít neki gazdaságban, és szül neki legalább három-négy gyereket, teljesen felesleges, hogy Anna három és fél évet az életéből elpazaroljon Szegeden az Élelmiszeripari Főiskolán. Annát sértette, hogy Szabolcs érzéketlen amikor az ő céljairól, álmairól van szó, Szabolcs mindig mindent jobban tudott nála, és már a közös jövőjüket is eltervezte Anna nélkül. És ekkor jött Miklós akivel Szegeden ismerkedett meg a főiskolán. Miklós több szempontból is ellentéte volt Szabolcsnak. Zárkózott volt, magába forduló, amihez társult egyfajta gőg amivel valójában alacsony önértékelését leplezte. Eleinte nem volt nagyon beszédes, nehezen nyílt meg, társas helyzetekben érezni lehetett raja egyfajta zavartságot. Anna nem látta Miklósban azt az ambíciót, tettvágyat ami Szabolcsban megvolt, sokkal inkább magába forduló, álmodozó alkatnak tűnt. De volt nagy előnye Szabolccsal szemben, hogy figyelt Annára. Őszinte kíváncsiságot mutatott Anna dolgai iránt, Anna úgy érezte Miklós egyenrangú félként, partnerként kezeli. Anna meglátta lehetőséget Miklósban. Anna nem akarta az életét szülei szomszédságában leélni, anyjával kifejezetten rossz viszonya volt, akinek az öccse volt a kis kedvence, Annát pedig gyerekként rendszeresen verte, leértékelte. Szombathely, ahonnan Miklós származott, elég messze volt Anna szüleitől, továbbá a városban volt húsipar, ahol Anna végzettségének megfelelő állást kaphatott mint friss diplomás. Miklóssal az élet Annának egy másfajta utat kínált fel. Nem az volt a kérdés, melyik férfi a jobb szerető, melyikük jobb az ágyban, hanem hogy Anna milyen életlehetőséget társít hozzájuk, mit gondol arról neki milyen szerep juthat a választott férfi mellett. Először az életében felnőtt döntést kellett hoznia arról, milyen életet akar, és ennek a választott életnek mi az előnye és az árnyoldala.

Szabolcs a pályaudvaron várta Annát, hevesen integetett amikor Anna vonata befutott, egyből átölelte ahogy a nő lelépett a peronra és szenvedélyes csókot Anna szájára. A nő azonban a csókot nem viszonozta. Szabolcs furcsának találta Anna viselkedését. Hideg és távolságtartó volt, kérdéseire rideg, rövid és tartózkodó válaszokat adott. Valami nagyon nem stimmelt. Hazaúton végig a kocsiban szinte szótlanul hallgatott. Kínos csend telepedet rájuk, Szabolcs kínjában bekapcsolta a rádiót. Bekanyarodtak az utcába ahol Annáék laktak, pont a házuk előtt megálltak. Szabolcs épp ki akart szállni, amikor Anna megérintette a vállát. -Várj Szabolcs, valamit mondani szeretnék neked. És ekkor a férfi észrevette, az eljegyzési gyűrű hiányzik Anna ujjáról…..

 
Nehéz felnőtt éveink (1983-2006)

Utólag Miklós az esküvő előtti nagy veszekedésnek hatalmas jelentőséget tulajdonított, mert ekkor először világlott ki, közte és Anna között lényegi értékrendbeli különbség van. Anna hagyományos nagy esküvőt akart Turán és ehhez akár kölcsönt is hajlandó volt felvenni. Miklós pedig megmakacsolta magát. Nem volt hajlandó eladósítani magát, csak azért, hogy mások elvárásainak megfeleljen,  aztán meg évekig törlessze az adósságot. A pénz a házra kellett, takarékoskodni kell, a saját ház építése így is komoly kihívást fog jelenteni a számukra, és nem értette miért kellene hatalmas lakodalmat rendezni Turán, amikor Anna nem akar ott élni, az meg hogy mi a hagyomány, Miklóst cseppet se érdekelte. Ez volt az első momentum a kapcsolatukban, amikor valamiben nagyon nem értettek egyet. Itt jött ki először, hogy bár mind a ketten falusi paraszt családból származtak, más viszonyok között nőttek fel. Miklós egy szegény paraszt családba született, az apja sikkasztás miatt a börtönt is megjárta, majd tíz éves volt amikor elköltözött otthonról mert elege lett a folytonos veszekedésekből. Szülei házassága borzalmas volt, főleg amikor amikor az apja részegen haza tántorgott, majd fejszét ragadott és a családot végig kergette a ház körül. Ennek az élménynek köszönhetően szinte soha nem ivott, egy-két pohárnál többet nem tudott meginni, alapvetően viszolygást érzett a részeg emberek iránt. Anna egy tehetősebb családból jött, apja gázszerelőként dolgozott, emellett a szülei gazdálkodtak, disznót hizlaltak. Az anyai nagyapjának szőlészete és saját borozója volt. Más anyagi körülmények között nőttek fel, amikor Miklós apja börtönbe került, és az anyjának kellett a családot eltartani, volt, hogy alig volt mit enniük, Miklós olyanra is emlékezett, hogy korgó gyomorral feküdt le este az ágyba. Miklós folyton takarékoskodni akart és zavarta, hogy Anna nagyvonalúan bánik a pénzzel. Végül kompromisszum született, Turán tartották meg az esküvőt de szűk körben, nem volt nagy dínom-dánom.

A másik nagy törés ami ennél sokkal jelentősebb volt a kapcsolatuk szempontjából amikor Anna elvetette az első gyereküket. Mindketten dolgoztak, átmenetileg Miklós anyjánál laktak, az építkezés elkezdődött, de még nagyon az elején voltak. A telek Miklós családjáé volt, de közművesíteni kellett, különböző engedélyeket kellett beszerezni, néha azt érezték soha nem fognak kikeveredni a bürokrácia útvesztőjéből. Az építkezés nehezen és lassan indult el, Anna azt érezte ez a ház is olyan gyorsan fog elkészülni mint a Petrocelli háza. Úgy egyeztek meg amíg a ház nem készül el, nem vállalnak gyereket. Anna arcüreggyulladást kapott, az antibiotikum kúra amit Annának fölírt az orvos hatástalanította a fogamzásgátlót. Amikor nem jött meg időben Annának a menzesze, először nem gondolt semmi rosszra, máskor is előfordult, hogy kicsit késett, ezt a betegség számlájára írta. De amikor eltelt két hét Anna érezte baj van, teherbe esett. Miklós ekkor huszonöt, Anna huszonhárom éves volt, még bőven volt idejük arra, hogy gyermekük legyen. Anna azt érezte Miklós megijedt. Persze Anna is azt érezte, ez még túl korai, de azt várta Miklós férfiként viselkedik, próbálja megnyugtatni, szembenéz a kihívással, bátorítja, szülje meg a gyereket majd megoldják. Miklós ezzel szemben gondterhelt lett, teljesen magába fordult. Anna csalódott, többet várt Miklóstól. Arról nem beszélve, az abortuszt titokban kellett elvégezni, mivel a saját közegük elítélte az abortuszt. Bűn volt, ami ha kiderül Annát megbélyegzi és megveti a saját közege. Lelki szemei előtt látta amikor a vasárnapi szentmisén áldozáshoz járul és a pap megtagadja tőle azt, és lehajtott fejjel, megszégyenülve kell visszaülnie a helyére. Miklós nem akarta és nem tudta megvédeni a szégyentől és ettől a férje összetöpörödött a szemében. Neheztelt rá. Arra kényszerítette, hogy egész hátralévő életében magában hordozzon egy titkot, amit soha nem oszthat meg senkivel, se a szüleivel, se a barátnőivel, se senkivel. Egy titok amit őriznie kell halála napjáig, hogy megvédje magát a megszégyenüléstől. Anna nem az Isten büntetésétől félt, hanem az emberek megvetésétől. Ez volt a legnagyobb törés a házasságukban, amit később se sikerült feldolgozni. A kapcsolatukra rátelepedett a hallgatás, a magány. Anna elgondolkozott azon nem hozott-e rossz döntést amikor Miklós mellett döntött. De már nem volt visszaút, nem költözhetett vissza a szüleihez, az legalább akkora szégyen lett volna számára mint az abortusz. Szabolcs addigra elvett egy másik nőt, és nem lett volna képes elviselni, hogy Turán újból összetalálkozik a férfival és a szemébe kell nézni. A ház felépült lassan, és ugyanabban ütemben épült le a házasságuk. Mire a ház készen volt a házasságuk romokban állt, és ezen már az sem segített amikor Evelin megszületett.

Eleinte Miklós anyjánál laktak egyik szobában Miklós anyja, a másik szobában pedig ők, közös konyha, közös fürdő és WC. Várható volt, hogy az anyós és menye egymás idegeire fognak menni, ezért Miklós kénytelen volt keresni egy albérletet, mert Anna három év után kijelentette nem hajlandó tovább Miklós anyjával együtt élni.

Az a nyomorult ház rohadt nehezen épült fel. Minden pénzt elvitt, és emellett kölcsönt is kellett felvenni, plusz folyton mesterembereket felhajtani, az egész egy soha véget nem érő rémálomnak tűnt. Miklós a helyi malomipari vállalatnál, Anna pedig a húsiparban helyezkedett el. Miklósnak irodai munkája volt, de nem fizetett sokat, és előrelépési lehetőséget se nagyon kínált. Alapvetően munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat bíztak rá, ki kellett mennie a termelésbe, megnéznie, betartják-e az alapvető munkavédelmi előírásokat, jelentéseket írni és alkalmanként oktatást tartani. Azt csinálta közel négy évig, anélkül hogy érdemben nőtt volna a fizetése, vagy lehetőség nyílott volna az előrelépésre. Miklós emellett kántorként is dolgozott, miséken és temetéseken vett részt, és mivel szintetizátoron is tudott játszani, ezért lakodalmakba is elment zenélni, amit nagyon szégyellt, mert kirázta a hideg a lakodalmas zenétől. Annyira szenvedett ettől, hogy nem bírta tovább és inkább elment segédnek egy asztaloshoz hétvégenként. Az anyja látta Miklós vergődik, ezért próbált segíteni, jól ismerte az egyik falubelit aki középvezetőként dolgozott a szombathelyi OTP-ben és kijárta, hogy Miklóst alkalmazzák hitelügyintézőként. Itt már Miklós jobban keresett, de az anyagi gondok nem szűntek meg. 

Anna a húsiparban, a termelésben dolgozott, szorgalmas és tehetséges volt, szerette a munkáját, hamar kiemelték és pár éven belül már jobban keresett mint Miklós, négy év után középvezetői pozícióra tett szert. Na meg persze ott volt a házépítés és Anna ott is helytállt. Anna részt vett az alap kiásásában, a betonozásban, rakta téglát, cipelte a gerendát. Lefogyott negyven kilóra, a bordái is kilátszottak. Amikor pedig egyszer csak Miklós elé állt, hogy ott hagyja a biztos banki állását, hogy polgármester legyen, az Evelinnel már terhes Anna első felindulásában felpofozta. Utána legalább egy évig Anna és Miklós külön szobában aludt, aztán annyira hiányzott már mindkettőjük számára a szex, hogy végül megbékéltek. Borzalmas időszak volt. Munka, munka, munka… egy kilátástalan mókuskerék, Anna gyászolta régi életét, a gondtalan fiatal éveket. Unta soha nincs pénz semmire, elmenni egy étterembe, vagy egy hétre a Balatonra, fárasztó, kimerítő volt az egész, mintha beleesett volna egy hatalmas mély kútba, aminek az alján a teljes sötétség honol és soha senki nem fogja innen kihúzni…

Mivel az anyagi gondok állandósultak és folyamatosan pénz zavarban szenvedtek, Miklós folyton kölcsönkért, amit rohadtul szégyellt. Leginkább vagy az apjától vagy a bátyjától kért pénzt. Rohadt megalázó volt mindkettő a számára. Az apja nem foglalkozott vele, folyton útban volt, soha nem volt hozzá egy jó szava, a bátyját meg mindig irigyelte, mert az anyja jobban szerette a testvérét, emellett jobban kereset nála, és sokkal népszerűbb volt az emberek körében. Az egyik nap Miklós holtan találta az apját a házában, ahol már több mint húsz éve egyedül élt, miután elköltözött Lipártról. Az apja nem volt egy könnyű természet, folyton mindenkivel összeveszett, így a háziorvossal is, és amikor érezte, hogy valami baj van, folyton fullad, nehezen veszi a levegőt, ahelyett hogy orvoshoz fordult volna, valahonnan sundán-bundán szerzett illegális gyógyszerrel kúrálta magát. Miután Miklós meggyőződött róla, hogy az apja meghalt, a legelső dolog az volt, hogy átkutassa a házat és megtalálja apja otthon tartott pénzét és amikor ez sikerült, a pénzt zsebre rakta, hogy ebből fizesse ki a villanyszerelőt aki beköti az áramot a házba. Miklós bátyja Ferenc nem volt hülye, tudta apja tartott otthon pénzt és egyből tudta, Miklós, aki elsőként fedezte fel, hogy az öreg meghalt, csakis ő tehette zsebre a pénzt. Ferenc ezt nem hozta szóba, mély hallgatásba burkolózott és ezután kerülte Miklós társaságát. Miklós is tudta mi lehet az oka annak, hogy Ferenc el kezdte kerülni, elfogta a szégyen és azt érezte saját magánál csak a feleségét gyűlöli jobban.

Miklós számára ugyanolyan pokoliak voltak az elmúlt évek mint Annának, főleg amikor Anna úgy büntette, hogy hetekig nem szólt hozzá, levegőnek nézte, vagy megtagadta tőle a szexet. Bence születése után se lett jobb a helyzet. Miklós úgy érezte Anna már nem az a nő, akibe beleszeretett, hanem egy rohadt vámpír aki nem ért máshoz, minthogy egész álló nap a vérét szívja. Néha legszívesebben a feleségét egy kanál vízben megfojtotta volna. Miklós azzal nyugtatta magát ha a ház készen áll majd jobb lesz. De nem, még pokolibb lett az egész. Amikor Bence után Anna újból visszament dolgozni valamelyest javult a helyzet. Majd amikor Anna úgy döntött Zalaegerszegen vállal munkát, Miklós fellélegzett. A felesége nélkül az élet egyszerűbb és békésebb lett. Miklós és Anna is újból elkezdett tanulni. Miklós anyja sokat segített, rendszeresen vigyázott a gyerekekre, amikor hol Annának hol Miklósnak készülnie kellett a vizsgákra vagy el kellett menniük vizsgázni. Anna a pénzügy-számvitelt csinálta Zalaegerszegen, Miklós Gödöllőre kezdett el járni levelezőn. Annának a cég, Miklósnak az önkormányzat fizette az iskolát. Miklós szenvedett de kitartott, volt olyan tárgy amiből többször bukott, egy pótvizsga alkalmával az oktató őt és még néhány sorstársát úgy köszöntötte, na megjöttek a szamarak. Miklós megalázónak és igazságtalannak érezte ezt, hiszen munka és gyerek mellett próbált tanulni és készülni a vizsgákra és így családosan, felnőtt fejjel egyetemre járni szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt. Ekkor jött az életébe Edina, akire egyfajta mentsvárként tekintett. Végre valaki támogatta, bátorította, értékelte az erőfeszítéseit, és azt érezte eljött az ideje annak, hogy Annától megszabaduljon. Miklós óriási sikerélményként élte meg amikor kézhez vette második diplomáját, büszke volt magára és már azt sem zavarta, hogy elveszítette a polgármester választást. Ment tovább. Először a szombathelyi kistérségben helyezkedett el, azt csinálta amit korábban a malomiparban. Iskolákat nézett meg milyen állapotban vannak, milyen felújítást kell elvégezni és megírta hozza a jelentéseket. De ez csak átmeneti állomás volt, a célja egy pályázatíró iroda elindítása volt, amit meg is lépett azután, hogy az ország csatlakozott az Európai Unióhoz Ebben az évben vált el és indított el az új életét Edinával. Edina volt egy tíz éves lánya, de könnyen elfogadta Miklóst, bár eleinte Edina aggódott, hogy a lánya mit fog reagálni, amikor bemutatja neki az új szerelmét. Miklós és Edina jól megértették egymást az ágyban és azon kívül is és három év együttélés után, két évvel Miklós válása után összeházasodtak. 

Edina (1990-2004)

Edina egyke gyerek volt, szülei autóbalesete után megörökölte a házat Szécsenyben. Tanár gyerekként adta magát ő is ezt a pályát válassza, főleg mert a matek nem volt az erőssége, ellenben idegen nyelvet könnyen tanult, így végül angol–német szakos tanár lett. Az anyja nagyon szigorú volt hozzá, ha négyesnél rosszabb jegyet hozott haza az iskolából, úgy felpofozta, hogy feldagadt az arca. Bár a pofonnál a hajtépés még fájdalmasabbnak számított, főleg amikor az anyja úgy megtépte, hogy a kezébe maradtak lánya hajszálai. Amikor a szülei halálhírével szembesült, egyszerre érzett gyászt és egyben fellélegzett, hogy örökre megszabadult a zsarnokától, akinek soha nem volt elég jó. Az volt a legborzasztóbb, hogy úgy gondolta soha nem vallhatja meg senkinek-végül a pszichiátrián, a csoportterápián bukott ki belőle- talán még saját magának sem, hogy megkönnyebbült amikor az anyja meghalt. Folyton hallgatnia kellett az anyja milyen jó ember, tanár, kolléga volt... Meg egy szadista rohadt kurva-gondolta hozzá Edina. Amikor őszinte volt magához, be kellett látnia nem is szeret tanár lenni, csak a szülei elvárásainak próbált eleget tenni, amikor elvégezte a tanár szakot Pécsen. De magánórákkal jól keresett, és pénzt arra költötte, hogy külföldön utazgatott ahol hasznát vette az idegennyelvtudásának. Az öt éves egyetem után Szombathelyen kezdett el tanítani gimnáziumban, pont a rendszerváltáskor amikor óriási hiány volt nyelvtanárokból. Az egyetem után három évvel hozzáment Lacihoz aki autószerelőként dolgozott, és iszonyatosan jól volt vele a szex, hiába élvezett el, pillanatok alatt újból merev volt a farka, képességét bármelyik pornószínész megirigyelhette volna, és Edinának a szexuális életére nem is volt panasza. De a Laci, nemcsak az ágyban teljesített, jól is keresett, szorgalmas ember volt aki sokat tudott dolgozni, meg egy beképzelt, önző bunkó is volt egyben. Edina barátnői nem is értették, mit eszik ezen a nagyképű tajparaszton. Edina azonban tudta, ez csak a felszín, Lacinak nagyon nehéz gyerekkora volt, akinek nagyon hamar fel kellett nőnie és a saját lábára állnia. Edinát vonzotta a férfi domináns viselkedése. De idővel Edinának rá kellett döbbennie, hogy az erő és az erőszakosság nem ugyanaz és Laci nem erős hanem sokkal inkább erőszakos. Edina egy idő után unta a férjének az állandó féltékenykedését, hogy ellenőrizni, lekorlátozni próbálja, és hogy általában nem veszi ki a részét a gyereknevelésből és a házimunkából. Edinát megviselte a szülés és még inkább a szülés utáni depresszió. Úgy érezte teljesen magára maradt, és ekkora jött szülei halálhíre. Edina teljesen padlóra került, két hónapra bekerült a pszichiátriára. Ez a két hónap elég volt, Laci valamelyest észhez térjen. Neki kellett egy alig egy éves gyereket ellátnia, és rendet tartania házban, kész téboly volt az egész, és hirtelen elkezdte kapizsgálni, mit jelent otthon gyereket nevelni meg közben mosni, főzni takarítani. Edina miután kijött a kórházból Laci ugyan próbált változtatni a korábbi viselkedésén, de Edina egyre inkább a szabadulás útját kereste. A szüleitől megörökölt házat kifestetette majd bérbe adta egy családnak, már ebből saját bevétele volt. A gyes után visszament dolgozni az iskolába, és ezen felül még magánórákat is adott, majd amikor úgy érezte eléggé megerősödött hét év házasság után bejelentette Lacinak, válnia akar, amitől férfi teljesen ledöbbent, hiszen azt hitte egy rövid ideig tartó krízis után minden helyreállt. A válás után Edina visszavette a szülei házát és oda költözött, Lacival megegyeztek egyik héten vele, másik héten nála lesz a gyerek. Annyi haszna mindenképp volt annak, hogy Edina megjárta a pszichiátriát, ameddig távol volt, Laci szorosabb kapcsolatba került a gyerekkel, és ezután sokkal komolyabban vette a szülői feladatait. Ez végül azt eredményezte Klaudiát Edina lányát szorosabb kötelék fűzte az apjához mint az anyjához. Edina amint volt egy kis szabadideje utazgatott, kirándult és senkinek nem tartozott elszámolással, és elkezdte jól érezni magát a bőrében, újra szabadnak érezte magát. Ekkor találkozott Miklóssal, akinek ugyan nem volt olyan libidója mint Lacinak, de nagyvonalú, kedves, figyelmes szerető volt, aki a szexen kívül is jó társaságnak bizonyult. Eleinte csak alkalmi viszony volt, Edina nem akart újból elköteleződni, de idővel egyre szorosabb érzelmi kötelék alakult ki köztük, és Miklós kész volt elválni és új életet kezdeni Edinával.