Tejüveg november köde ölel körbe
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
ezernyi gondolat lágyan törve
beburkolva lótusz magányomba.
A hangodat lágyan suttogva
pörgeti felém az idő homokja
mi egyszer volt soha el nem múlhat.
Csontjaim fagyottan sikoltanak
a temető dombjai alatt álmok alszanak
kabátgombon megremeg a múlt emléke
fejfa pislákoló fénye a szemembe téved
párás sóhajok hidakat vernek
halottak napján múltba siklik a jelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bogumil ·
Szép,elgondolkodtató.Tetszett.
SeaMiller ·
Köszi.
SeaMiller ·
Köszönöm.