Tejüveg november köde ölel körbe
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
ezernyi gondolat lágyan törve
beburkolva lótusz magányomba.
A hangodat lágyan suttogva
pörgeti felém az idő homokja
mi egyszer volt soha el nem múlhat.
Csontjaim fagyottan sikoltanak
a temető dombjai alatt álmok alszanak
kabátgombon megremeg a múlt emléke
fejfa pislákoló fénye a szemembe téved
párás sóhajok hidakat vernek
halottak napján múltba siklik a jelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
December 24-e van ma,
Karácsony szent napja.
Ma született Urunk Betlehemben,
Higgyünk az új emberben...
Karácsony szent napja.
Ma született Urunk Betlehemben,
Higgyünk az új emberben...
Mint fényes hulló csillagok arany tömege,
Úgy ömlik rám most égből a fény. Érezem,
Hogyan harmatozza be most az életem
A tisztelet-zápora Érted, Uram...
Úgy ömlik rám most égből a fény. Érezem,
Hogyan harmatozza be most az életem
A tisztelet-zápora Érted, Uram...
Hozzászólások