Tejüveg november köde ölel körbe
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
ezernyi gondolat lágyan törve
beburkolva lótusz magányomba.
A hangodat lágyan suttogva
pörgeti felém az idő homokja
mi egyszer volt soha el nem múlhat.
Csontjaim fagyottan sikoltanak
a temető dombjai alatt álmok alszanak
kabátgombon megremeg a múlt emléke
fejfa pislákoló fénye a szemembe téved
párás sóhajok hidakat vernek
halottak napján múltba siklik a jelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A világ lassan fehérbe öltözik,
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
Hozzászólások