Kék ködös vers

Szél fútt a hegyek kék ormai fölött
mikor először írt hozzám, a lökött
Szava nem volt tisztább, mint a szél utáni köd
ami a lelkemben először meg csak tegnap kötött

Kattintok refresht, és hozzám szólt a nőszemély
éreztem, nagy lesz itt az impresszionista veszély
Szavának homályából tán kés repült felém
ismeretlen burkoltsággal vvitának színterén

Bármit is szóltam, láttam utólag jött
a ködös kommentjeiben mást sem tett, csak döfött
Köszönöm, hogy olvasott, bár az összképet rontja elsősorban a sok latinnal akadt gondja

Ködös hideg hajnal, s ül rajtam a magány
ez a furcsa fehérnép egy merő talány
A csöndes köd ereszkedik rétre, hegyre tóra
gondolataimba lopakodik egy ravasz róka

Így akar barátságot, így akar új medert
attól tartok mást sem, cseber helyett vedert
Mégis én írok neki kék ködös verset
csak hogy meghozzam a békülésre kedvet

Közelítek rosszul, mondod, bár az alapom kiváló,
egy hiányzik kettőnk közül: a tiszta szó
Talány vagy számomra, kézcsókom, nem egyéb,
fogadd tiszta szívemből, e ködös versikét.

S az ég szép kék egén egy gyermek nevet feléd,
kérlek ezek után nyisd meg szíved, s elméd.