14-es szoba

-Na, gyere ide. - mondta halkan, fenyegetően, ahogy megfelelő közelségbe került. Gyakorlatilag sarokba szorította, nem maradt menekülőút számára. A nő úgy érezte, nem ura a testének, az ösztöneit követte, amikor idejött. Az ösztönei kiszolgáltatott rabja volt és nem látta, hol van a kiút ebből. Felállt, kissé szédült. A férfi maga elé intett. A nő elindult, bár kissé hezitált.
-Előre... fel a lépcsőn. Jobbra... folyosó vége, jobbra a 14-es szoba.
-Nem a 101-es? - kérdezte kuncogva a nő.
-Jajj, de szellemes... na, takarodj fölfele! Ma nincs kedvem poénkodni, főleg nem veled.
A nő megbántottan szedte a lábait föl a lépcsőn. Aztán az üres folyosón. A férfi nekipréselte az ajtónak, türelmetlenül fújva ki a levegőt, miközben kinyitotta azt. A nő ekkor már nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt idejönnie, bár nem érezte, hogy van választása. A zár kattanását hallotta. Aztán csak pár pillanat volt, ahogy a férfi elkapta a tarkójánál fogva és lenyomta a földre, a másik kezével alányúlt, csípőjénél fogva feljebb húzta. Egyik lábát a háta felső részére tette, miközben átnyúlva kigombolta a nő nadrágját és egy mozdulattal lerántotta a bugyijával együtt.
Hát megtörténik, gondolta a nő. 
Először csak markolászta, már-már a fájdalomig. Olyan volt, mint egy hatalmas csípés a félgömbjein. Aztán minden erős markolásra egy ütés következett. Azért erre nem számított. Egy kicsit vadabb szexre igen, de erre nem. Fészkelődni kezdett, fel-felnyögött. Érezte, ahogy a férfi talpa a hátába nyomódik, ütései erőteljesebbé, csípősebbé válnak. És csodálkozott, mindez milyen természetes. Valószínűleg azért történhetett, mert... azért.
Egyre nehezebben bírta az ütéseket, mocorgott. Feneke egyre vörösödve meredt az égnek. Szeméremajkai között nedve csillogott.
-Basszál meg... basszál meg, kérlek. - mondta rekedten, alig hallhatóan.
-Dehogy baszlak. Ez az, amit megérdemelsz. 
-Hagyd abba, kérlek. Kérlek... fáj! - próbálta elhúzni a fenekét az újabb ütések elől, sikertelenül. Könnyei eleredtek, de a büntetés nem maradt abba. Még pár percig tartott. Ahogy a férfi elengedte, a földre rogyott. Látta, ahogy lenéz rá, vonásai most egyáltalán nem a jóindulatú ismerős vonásai voltak, hanem szigorúan, keményen figyelte.
-Tudod, miért kaptad. 
A nő felült, majd feltérdelve a férfi keze után nyúlt. Megcsókolta. Még a nadrágját sem húzta vissza.