Mikor magához tért az első érzés amit érzett az a fájdalom amit a puskatus okozott. A feje zsongott és nem tudta mennyi ideig feküdt....
-Jól helyben hagytak! -mondta egy mély de vidám hang.
Ő lassan felkelt hogy lássa ki az. Először csak egy alak foszlányait látta, de lassan kiélesedett a kép: egy szőrös 40-es éveiben járó tengerészt látott aki súrolta a padlót. Fákják megvilágították arcát, és szemében volt valami furcsa.
-Üdv néked is barátom! Mi járatban itt?
-kérdezte főhősünk.
-Talán nem látszik, azt csinálom amire megbíztak. Takarítok! Amúgy te ki vagy hogy ennyire nagyra nyitottad a szád? Az ilyenért ki is végezhettek volna!
-A becsületes nevem Rózsa Sándor! Elloptam egy kenyeret mert a családomnak otthon kopog a szeme. Hajnaltól estig dolgoztam napszámba hogy legyen mi az asztalon....-ekkor elmorzsolt egy könnyet- De mióta Seki a király, azóta egyik napról a másikra élünk. Az az álmom hogy a gyermekeim tisztességes módon élhessenek!
-Csakugyan? Kettőnk között...- lassan odahajolt Rózsa cellájához és halkan folytatta -Nekem is elegem van ebből az álszentségből ami itt zajlik! Egy hónappal ezelőtt én itt a bázison tiszt voltam, de az az eset mindent megváltoztatott...
-Na mi volt az a bizonyos eset? Most már kíváncsi vagyok rá! -kérdezte kíváncsian Rózsa
-Az úgy történt hogy Lulusiára kellett mennünk egy túszejtés miatt. Volt egy tanya ahova beszöktek a banditák a Tengerészek elől. Oda vezényeltek ki minket és én vezettem a csapatot. Körbe lett véve az objektum. Valahogy ki kellett hozni onnan a túszokat, de parancsot kaptam Koptány Parancsnoktól hogy a "nagyobb jó érdekében" indítsunk sortüzet a tanyában lévő banditákra. -ekkor egy könnycsepp hullott le végig szakállas arcán- Én adtam ki a katonáknak a parancsot...
-De akkor hogy kerültél ide?
-Azóta nem merem embernek nevezni magam és aki kiadta a parancsot. Ezt megmondtam Koptány Parancsnoknak is. Azóta itt vagyok. -beletörődően mosolygott egyett és megvolta a vállát.
-Mi a neved barátom? -kérdezte Rózsa
-György! Thury György a nevem.
Thury barátom! Valójában börtönben te magad vagy, nem én! -Szólt Rózsa Thury-nak.
-Lehet igazad van...
-Tudod mit? Szökjünk meg együtt!
-Rendben van! -mondta Thury tüzes szemekkel. De a kardom nélkül sokat nem érek! Ha visszakaphatom a kardom, akkor veled megyek ha ennyire akarod! -szólt Thury Rózsának