Egy szót se szólt ő

Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.

A szorongás csontok közt is talál utat,
fölszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom szökőkutak
égre ívelnek, mint húsból való kérdőjelek.

Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
éppen elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban, egyek a vágyban, egyek a szerelemben,
még ha csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tudja a választ.