Carissima Fidelissima 13. - egy barátság krónikája (2011.auguszt

Gyűlöltem a heteket nélküled,
ilyenkor úgy éreztem
csak csillagkép vagy nekem:
sorsom irányítod,
de kezem el nem ér.
Kerestem Benned a hibákat,
felróttam minden „bűnödet”,
hogy visszatartod szereteted,
nem törődsz velem, nem számítok Neked,
a sok hiábavaló várakozást,
mikor szó nélkül elmentél,
miközben tudtad, várok, vágyom Rád,
haragudtam dühös e-mail-eidért,
hogy nem örülsz a csokinak,
amit Neked asztalodon hagytam,
hogy jobb kedved legyen…
Aztán véget ért minden nyaralás,
azt hittem, rossz kedved lesz megint,
hogy dolgozni kell,
hogy ha látlak is,
csak haragod ér.
Felvérteztem minderre lelkemet,
mert tudtam:
ha morcos lennél,
az is öröm lesz nekem.
De kedves voltál,
ragyogott mosolyod, szívemig ért,
s szinte repültem,
hogy ajándékot hoztál nekem,
egy doboz belga sört.
Gondoltál rám.
Nem meséltem Neked,
őriztem sokáig,
de egy otthoni pocsék nap után
a ház elé ülve, szivarra gyújtottam,
csak akkor vettem elő.
S az utolsó korty után
már nem volt fekete a világ.
Örültem, hogy örültél ajándékaimnak,
bár gyermek-buta volt:
két cukorpótló a kastély-kávézóból,
egy bonbon,
rajta a legnagyobb magyar neve
(mert előtte azt mondtad,
amerikai vackot veszek Neked)
s egy kristály-elefánt:
mert annyi éve nyüstöljük egymást,
egymáshoz elefánt türelme kell.
Gyűlöltem a veszekedések sorát,
mikor a villamoson, utcán
téptük, martuk egymást,
hogy akik láttak minket,
azt hitték, régóta házasok vagyunk -
mégis,
jó volt kettesben Erdához menni,
mert ez a világ rendje:
együtt lenni Veled,
összetartozni,
minden viharon át.



Fekete éj volt, fülledt nyári éj,
azt hittem,
hiába minden,
másnap elhatároztam,
vége, nincs tovább,
nem főzök kávét Neked,
nem kereslek,
s ha hívsz cigire, nem megyek.
S Te könnyedén átlépted ezt:
Te főztél kávét nekem,
s mikor készen lett írtál, jöhetek.
Nem adtam könnyen magam,
öt percig várattalak,
gyerek-harag dúlt bennem
s mikor ajtódban megjelentem,
rám nevettél:
„Mi van te duzzogó?”,
s válaszoltam:
„Kiállhatatlan hárpia”
S tudtam elvesztem,
azt teszel velem, amit akarsz.
Ez a valami,
furcsa több mint barátság,
furcsa édes-keserű valami,
most már örökké megmarad.