Történetek

Mert nem minden csillag látszik az égen...

Ez egy olyan álom, amit soha nem szeretnék elfelejteni, mindig emlékezni akarok rá.
Tudom, valószínűleg pár nap és megfakul az érzés amit keltett bennem, de ez egy olyan erős érzés, hogy muszáj megörökítenem legalább a vázát…

Aznap este eléggé elhúzódott a munka, odakint besötétedett már mire elhagytam az irodát.

Egyesek szerint nem tűnt el. Eleve ott sem volt. Mások szerint megvan az, csak jobban kell keresni. A szomszédom meg azt mondja egyszerűen elolvadt, mint a hó. Nem hiszek neki. Inkább azoknak hiszek, akik szerint jobban kellene keresnem. Igazat adok nekik így hát elindulok.

A Lakótelep című sorozat első részének első fejezete.

A sétány kihalt volt. Az író a gyalogátkelőhelynél időzött, arcát pirosra festette a bicikliseket irányító lámpa tilos jelzése. De hiába világított, nem járt már erre biciklis, gyalogos is csak akkor, ha egy vérvörös trolibusz érkezett és egyszerre lepakolt öt-hat embert.

Hosszú volt a sor és ez csak még kínosabbá tette a helyzetet.

Azokban az években még csodaszámba ment, ha egy kocsi magától ment, s nem kellett elé ökröt vagy lovat fogni, így fél szemmel mindenki az automobilt figyelte, amivel a két pantallós úriember érkezett. Igaz, senki nem hagyta abba a munkát, de azért félszemmel mindenki a jövevényeket figyelte.

Silverio élete és munkássága nem éppen úgy hagy nyomot a világban, mint az átlag embereké, viszont ő maga sem mondható átlagosnak. A legkevésbé sem.

Egy erős barátság kibontakozása...

B és minden, ami orosz.

Az első pillanatokban fogalmam se volt, mi ébresztett fel. Az éjszaka sötétjébe vesző tágas helyiségben úgy telepedett rám a fülledt, száraz levegő, mint egy szürkület utáni démon, mely csak arra vágyik, hogy kiszívjon minden nedvességet a nyugovóra térő áldozatból.