A kulcs

1 Fejezetet:
A reggeli nap fényei világítják be a földek közt egyedül magasodó házat. Egy barna hajú kis fiú épp a szemét dörzsöli fáradt, hisz csak most ébred fel. Körbenéz a szobában. Az ágya az ablak melletti falnál terül el, a lábánál egy kisebb íróasztal van, amin csupán egy gyertyatartó félig leégett gyertyával és néhány szép fehér madártoll, amit írásra használ valamint egy szék, amire leülhet. A szoba ajtaja az ablakkal szemben helyezkedik el, a túloldalt lévő falnál pedig szekrények sorakoznak egymás mellett. A fiú lassan kimászik az ágyból és az egyik nagyobb szekrényhez lép, mely kinyitása után kivesz belőle néhány ruhát. Gyorsan felöltözik, s eme röpke idő alatt már el is tűnt a kezdeti fáradtsága. Az ágyával mit sem foglalkozva kilép a szoba ajtaján és egy folyosón keresztül a nappaliba jut, ahol épp egy idősebb nő és férfi veszi fel a csizmáit.
- Szia kicsim, hogy aludtál? – szólítja meg a nő a kisfiút, majd mellé lépve megpuszilja a homlokát.
- Jól anya. Megint mentek a földekre? – kérdezi kicsit szomorkásan.
- Igen. Sajnos a termés nem takarítja be magát, de hamarosan jön Elizabeth. Addig maradj szépen idebent és viselkedj rendesen. – Szólalt meg most a férfi.
- A reggelid már kész van, menj és edd meg szépen. – közben egy újabb puszit nyom a nő a fiú homlokára. – Majd este jövünk, addig is vigyázzatok a házra.
A fiú mosolyogva bólint, s közben a két felnőtt kilép a házból és becsukják maguk után az ajtót. A gyermek elindul a konyhába, hogy megreggelizzen. Helyet foglal az asztalnál és boldogan fogyasztja el a számára készített reggelit. A lábait, amik még nem érnek le a székről a földre a levegőben lóbálja. Nagyon örül, hisz újra láthatja Elizt. Igaz csak két nap telt el, mióta látta a lányt, aki ilyenkor mindig vigyáz rá, de máris hiányzik neki. Már lassan végez az evéssel, mikor kattan a zár és kinyílik a ház ajtaja.
- Hol van az én kis hercegem? – szólal meg egy lágy, csilingelő hang, mire a fiú felkapja a fejét és egyből kiugrik a székből, majd a lányhoz siet és átöleli. – Hát itt voltál Glenn. – a lány is szorosan magához öleli a fiút.
Pár pillanat múlva elengedik egymás és a fiú csak nézi a lányt. Egy fiatal, derékig érő, fekete hajú, barna szemű lány. Glenn nem véletlenül szeretett bele fiatal kora ellenére a lányba, hisz arca is tökéletes, amit a fekete haja csak még jobban kiemel.
- Nagyon hiányoztál Eliz. – mondta kicsit szégyellősen.
- Te is nekem Glenn, nélküled nem lenne ilyen vidám az életem. – egy újabb puszit nyomott a fiúra, de most az arcára. – Mit szeretnél csinálni ma?
- Még nem tudom, de gyere. Anya csinált reggelit neked is. – kezén ragadta a lányt és magával húzta a konyhába.
Miután megreggeliztek egész nap együtt játszottak. A nap már lemenőben volt, mikor a kemény munkából hazaérkeztek a fiú szülei. A két felnőtt csendben lépett a házba, hogy még észre se vették őket. Levetették koszos csizmájukat és az egyik szobából kiszűrődő fények felé mentek. Meg is látták ott a fiúkat, amint a lány ölében ül és elbűvölve figyeli, ahogy Eliz az újai közt egy fehér világító gömböt mozgat. Ez nem egy szokványos gömb volt. Nem is ért a lány hozzá. Mágiát használt és azzal idézte meg a gömböt valamint azzal irányítja is.
- Látom jól szórakoztok. – törte meg a csended mosolyogva a férfi.
- A két fiatal az újonnan érkezők felé néztek, majd a lány eltüntette a gömböt és felállt, hogy meghajoljon a felnőttek előtt.
- Szép estét Mr. és Mrs. Mccool. Remélem jól telt a napjuk.
- Még hányszor mondjam el, hogy hívj csak Annának te lány. – mondta mosolyogva a nő.
- Bocsánat. – kért elnézést a lány.
- Semmi gond. – simogatta meg a nő a lány haját. – megyek és összeütök nektek valami vacsorát. Ugye maradsz vacsorára kedvesem?
- Sajnálom, de haza kell mennem, még otthon is sok dolgom van. – válaszol a lány. Közben a nő elindul a konyhába.
- Igazán ideköltözhetnél, hogy ne légy egyedül abban a házban. Glenn is nagyon örülne neki. – hangzik el a sokadszor feltett ajánlat, amire a férfi már jól tudja a választ.
- Sajnálom, de nem tudom otthagyni az a házat. – jön rögtön a válasz az ajánlatra.
- Talán egyszer meggondolod magad. Glenn akkor köszön el Elizabethtől szépen. – szól oda a férfi a fiúnak.
- Szia Eliz, holnap ugye újra látlak majd?
- Persze, mindenképp eljövök, hogy veled legyek. – egy puszit nyom a fiú orrára és elindul az ajtó felé. – Viszont látásra Mrs Mccool. – köszön el kicsit hangosabban a konyhában lévő nőtől.
- Szervusz kedvesem. – hangozz most a konyhából az elköszönés.
- Viszont látásra Mr. Mccool, szia Glenn. – még egyszer meghajol a férfi előtt és elindul haza.
Mind a ketten a lány után integetnek boldogan. Ahogy eltávolodik tőlük a lány úgy hagyják abba az integetést is. A férfi leül a egy karosszékre a ház előtti teraszon, leül az egyik lépcsőfokra. Mind ketten némán nézik azt a helyet, ahol nem rég még Elizabeth volt. A férfi hirtelen két alakot pillant meg, ahogy feléjük közelednek. A férfit rossz érzés fogja el, nem szoktak ilyenkor vendégeik érkezni. Ahogy a két alak egyre jobban közeledik veszi csak észre, hogy a jobb oldali valamit húz a földön. A fiú ebből semmit sem vett még észre, hisz a földbe rajzolgat egy letört fadarabbal. A férfiben egyre csak nő a rossz érzés. Most már látja, hogy két alak fekete köpenyt visel és maszk van az arcukon és ahogy a megpillantja, hogy a jobb oldali mit fog a kezében a lélegzete is elakad. Rászorít a karfára, aminek a vége el is törik. A reccsenésre a fiú felpillant a férfira.
- Glenn, azonnal szólj anyádnak! – a fiú lassan fel áll, nem érti miért tűnik olyan idegesnek az apja. – Siess! – ordít rá a fiára.
A fiú éppen nyitná ki az ajtót, mikor valami nekicsapódik a mellette lévő falnak. Glenn odanéz és ledermed, amint meglátja, hogy mi csapódott a házuknak. Némán és mozdulatlanul áll, a könnyei pedig egyre csak folynak le. Ekkor jön ki a házból a nő is.
- Mi a… - hallgat el egyből, amint meglátja az ajtó mellett elterült testet.
Elizabeth halott testét pillantja meg, akinek a hasán egy lyuk tátong. Könnyes szemekkel néz a férjére, majd ő is megpillantja a feléjük közeledő két alakot. A fiú még mindig értetlenül áll és nem tudja feldolgozni, ami ebben a pár pillanatban körülötte történt.
- Glenn, azonnal menj be a házba és a hátsó ajtón át fuss be a kukoricásba. – az apa már felállt a székéből és idegesen lép oda fiához, megragadja annak a vállát és megrázza. – Érted, amit mondok? Azonnal el kell tűnnöd innen. – a fiú lassan feldolgozza a történteket és bólint. Az apa még egyszer átöleli fiát, majd az anyja is. – Nagyon szeretünk fiam, de most siess, és ne állj meg, ne nézz hátra! Fuss, amíg csak bírsz, nem kaphatnak el! – azzal belökte a fiút az ajtón, de ő még hátra pillantott még egyszer és könnyes szemmel nézett a szüleire.
- Ti is jöttök ugye? – teszi fel a kérdést reménykedve.
- Azonnal utánad megyünk fiam. – válaszolta az anyja könnyes szemekkel. – De kérlek fiam, siess és indulj. – Glenn még egy utolsó pillantást vet a szüleire és a halott Elizabethre és elkezd futni a megadott irányba.
A két felnőtt az ismeretlen alakok felé néznek most már, akik egyre közelebb érnek. Mind a ketten lesétálnak a teraszról és megállnak a ház előtt. Már csak tíz méter lehet közöttük mikor a két alak megáll. A jobb oldali férfi rókára hasonlító maszkot míg a baloldali egy békára hasonlító maszkot visel.
- Hol van a gyerek? – szólal meg a jobb oldali mély hangon.
- Sose fogjátok elkapni őt. Még, ha minket meg is öltők, akkor se juttok el hozzá. – válaszol a nő.
- Milyen kár. Ne is húzzuk tovább az időt.
A jobb oldali férfi köröz egyet a fejével, majd hirtelen elrugaszkodik és a két fél közti távot pillanatok alatt megtéve nyakon ragadja a férfit és a levegőbe emeli. A nő erre a róka maszkosat oldalba rúgja, aki ettől elrepül a férjétől és csak több méterre ér földet. Közben a béka maszkos is megindul majd nő fejét megragadja oldalról és a teraszba veri bele, ami ettől széttörik. A férfi a béka maszkos mögé lép és megpróbálná megragadni, de a köpenyes megelőzi és gyomron rúgja, amitől ő repül hátra több métert. A nő ezután megragadja az őt elkapó alak fejét és beleveri a földbe. A feleség felkel a földről és erőtejesen rátaposnak a béka maszkosra, de ő kigáncsolja a nőt és átpördülve rá fejbe vágja. Közben a róka maszkos és a férj elkezdenek egymással harcolni. Folyamatosan kivédik egymás ütését és rúgását, de a rókamaszkosnak a pörgő rúgását már nem tudja kivédeni, amitől a felesége mellé csapódik a földbe. A béka maszkos fején ragadja ismét a nőt és a levegőbe emeli és kinyújtott tenyérrel annak a gyomrára mérne egy ütést, de az asszony egy erős rúgással kiszabadítja magát. A férj is feláll és most ismét egymással szemben állnak mind a négyen.
- Ebből elég! – szólal meg ismét a róka maszkos.
A másik csak egyetértően bólint, majd mind a ketten kézjeleket formáltak. A rókamaszkosnak ezután elkezdett sárgán izzani a teste, míg a társa csak tovább állt egy helyben. Erre a Anna és a férje is kézjeleket csinált. A nő a földre csapott, ahol furcsa jelek jelentek meg, majd a róka maszkos alatt megnyílt a föld és eltűnt utána pedig összezárult. A férfinek mind a két kezén lángcsóvák jelentek meg és megindult a másik köpenyes felé. A béka maszkos csak kinyújtotta a kezét és az ujjaival úgy csinált, mintha pisztoly lenne. A mutató ujja végén vörös pentagramma jelent meg és rácélzott a felé közeledő férfi felé. A hüvelykujját leszorítva egy fehér fénycsík jelent meg, ami áthatol a férfi lábán és így a földre esett. A nő újabb kézjeleket csinált és ismét a földre akart csapni, de ekkor a rókamaszkos megjelent előtte és megfogta mind a két kezét és egy mozdulattal eltörte azokat. Közben a békamaszkos újabb lövést adott le az épp feltápászkodó férfi másik lábába, aki így végképp a földre rogyott. Próbált felállni, de a lábaiban lévő lyukak miatt nem tudott így csak tovább kúszott a földön. A következő lövés már a férfi fejébe ment, amitől kiterült és meghalt. Közben a rókamaszkos, ahogy fogta a nő karjait mellkason rúgta, amitől Anna teste hátracsapódott a ház falának és a kezei leszakadva a köpenyes kezében maradtak. A férfi lassan odasétált a vérző és könnyező nő elé és kinyújtott tenyérre átszórta a mellkasát. Látta, hogy a nőt elhagyja az élet ezért kihúzta a kezét a testéből és megfordult.
Eközben a Glenn már messze jár a házától. A könnyei patakokban folynak le az arcán, de ő csak fut és fut. Már késő este van, mikor éppen, hogy csak vonszolja magát az erdőben, de a teste nem bírja tovább és hirtelen összeesik és elájul. A hold és a csillagok fénye csak az, ami segít egy idős férfinek, hogy észrevegye az út közepén fekvő fiút és ne hajtson át rajta két lovával és szekerével. A férfi gyorsan leugrik a szekérről és odasiet a fiúhoz.
- Veled meg mi történt? – teszi fel a kérdést a férfi, de inkább csak magának, mint a fiúnak.
Kezébe fogja a fiút és gyorsan felteszi a szekérre, majd a gyeplőt megragadva a lovaknak odaszólva gyors vágtába kezdenek az állatok. A fiatal Glenn számára innen már nincs visszaút, sose lehet már olyan élete, mint volt. Egy olyan világba csöppent bele, amit még nem ért, de minden kezdet nehéz, csak túl kell jutni rajta.