Verna Tealeaf

Verna

Nemrég elfogyasztott vacsoráddal küzdesz, hogy valamiképpen a gyomrodban tartsd. Szép tájakra próbálsz összpontosítani, a Süvöltő Csúcsok Zilargo határán, üde hegyi levegő…friss szellő…
- Kisasszony! Kisasszony! - bár a Városi Őrség egyenruhájába öltözött alak szavait alig érted - az arca elé tekert sál szinte kivehetetlenné torzítja szavait -, fókuszod elillan és visszazuhansz a valóságba. Bűz, elviselhetetlen bűz, ürülék, vizelet, vér, bomló dögszag. Nem bírod tovább és öklendezni kezdesz. Erős kezek ragadnak meg, hagyod, hogy kituszkoljanak a szobából a mellékhelyiségre. A mosdótálra hajolva még végigráng rajtad néhány görcsös roham, és hörögve köpködöd a szádban összegyűlt epétől savanykás váladékot. Mélyeket lélegezve, lassan a melletted álló őr aggodalmas tekintete is eljut a tudatodig. Kissé meglazítja a sápadt arca elé csavart sálat és most már tisztán kiveszed szavait:
- Kisasszony, nagyon sajnálom, de ön ragaszkodott hozzá. Jöjjön, lekísérem, igyon egy pohár vizet! - Bágyadtan ingatod a fejedet és a tükör mellett lógó törölköző felé nyúlsz.
- Ne menjen oda vissza, Tealeaf kisasszony - az őrnek kissé megbicsaklik a hangja és megérted, hogy igazából ő nem szeretné viszontlátni a szobát. Megsajnálod. - Hozzon valami erőset, biztos úr - én addig megvizsgálom a tetthelyet. - Én nem is tudom, motyogja, - de nem várod meg mihez kezd, eltökélten benyitsz az ajtón. A törölköző jó ötletnek bizonyul, a bűz nagy része csak a képzeletedben tér vissza, az orrodban pedig inkább csak a kissé dohos rongydarab szagát érzed. Gyűlölöd a Medani-ház nyomozóját, ahogy hátra kulcsolt kezekkel, a rosszullét legcsekélyebb jele nélkül, töprengve álldogál a felakasztott hulla előtt. Gyűlöleted csak fokozódik, amikor válla felett visszafordulva rád néz.

– Remélem, jobban van, Tealeaf kisasszony. Amennyiben úgy gondolja, nyugodtan várjon meg kint, nemsokára csatlakozom. - Félelf fattyú, gondolod, amikor válaszra sem várva visszafordul. A törölköző védelme mögül végre alaposabban felméred a látványt. Az öreg Jebbedo Bibnottin megcsonkított hullája lóg a plafonra erősített kampóról. Ha nem az ő házában lennél és nem szóltak volna előre, hirtelen nem is ismernéd fel egykori szállásadótokat és jó barátotokat. Soha életedben nem láttál még ilyen brutális munkát. Először nem is tudatosul, hogy a gnóm meztelen, mert bőrét olyan vastagon borítja az alvadt vér, hogy először ruhának nézed. Ivello - ha jól emlékszel, így mutatkozott be a Medani sárkányjegyes, Ivello d’Medani, - beszélni kezd. Nem tudod eldönteni, hogy saját magának, vagy neked szánja:
- Egy éles késsel nem túl mélyen bemetszéseket ejtettek a mellkasán, a szegycsontot átvágták, és egyenként húzgálták ki a bordáit -, kezének apró mozdulatával int az egyik sarok felé. Pár pillanat kell, hogy felfogjad, amit mond, próbálsz nem a sarok felé nézni, önkéntelenül törnek fel a szavak belőled:
- Sokat szenvedett?
- Meglehetősen, - bólint szenvtelenül. - A kiömlő vér mennyisége alapján végig életben volt. Először a nemi szervét távolították el, egészen szakszerűen, - hümmög. - Már ettől általában kivéreznek egy átlagos kocsmai csetepatéban, - röviden felkacag, ami után még borzasztóbb lesz a hirtelen beálló csönd.
- De miért? - szakad ki belőled.

- Valószínűleg valamit meg szerettek volna tudni - néz rád kissé kioktatóan. - Túl profi munka ahhoz, hogy valami perverz szórakozása legyen.
- Profi munka?
- Igen, profi - sóhajtja, - Nézze a hurkot: dupla gassza, igen ritka, nincs az a tolvaj, amelyik kioldaná, még kevesebben képesek megkötni. Aztán a vágások. Fájdalmasak, de egyik sem halálos, az artériák épek. A szemeket is ügyesen távolították el, az agy sem sérült, valószínűleg már csak a vége fele, hogy a jóember addig lássa, mi történik vele. A végén pedig..- lassan felveszi a földről a billogot.
- Mik azok a kis göbök rajta? - kérdezed elhaló hangon, és utálod magad, mert már előre sejted a választ.
- A fogai. Rásültek. A kandallóban izzította fel a vasat, majd belenyomta a gnóm szájába, szétégetve mindent, ami benn volt. Gondolom csak utána, hogy megtudott mindent, amit akart. Egy pillanatra átfut rajtad, hogy ez csak egy sötét tréfa, senki nem beszélhet ilyen szenvtelenül egy embert borzalmas kínok közt bevégzett életéről.
- Magát ez az egész hidegen hagyja, mi? – tör elő belőled, mielőtt végiggondolnád. Ivello továbbra is a holttestet nézi, úgy válaszol, - Kisasszony, az én munkámat nem lehet feldúltan, az érzelmek hatása alatt, jól végezni. Türelem, fegyelmezettség és igen, hideg fej. - Lassan feléd fordul és egy pillanatra mintha a sajnálat szikráját látnád fagyott tóra emlékeztető szürke szemeiben.
– És, mit fed fel a hideg logika? – kérdezed, kissé harciasabban, mint ahogy szeretnéd.
– Nos, - mosolyodik el a félelf, mint egy ínyenc, aki épp egy felséges fogásnak áll neki, - nem sok mindent. A holttest állapotából kiindulva valamikor tegnap estefelé fejeződhetett be a történet, a sebek és a vérzés arra utalnak, hogy 3-4 órán keresztül kínozták a gnómot.
- Jebbeddo Bibnottin – szakítod félbe az előadását, - ez volt a neve.
- Nos, igen, persze, Bibnottin úr, köhint a Medani. – Szóval késő délután érkezhetett a tettes. Bibnottin úr szobalánya nyitott ajtót, akit aztán egy igen precíz, a kulcscsont és a bordakosár közti apró résen át egyenesen a szívbe irányuló szúrással ölt meg. Ez egy igen nehezen kivitelezhető mozdulat, rendkívüli pontosságot és gyakorlatot követel… - Észreveszi a lassan összeszűkölő tekinteted, és gyorsan folytatja: - ezek után elhelyezte szegény lány holttestét az előszobából nyíló tisztasági helységbe. Majd a gnóm, azaz Bibnottin úr dolgozószobájában előbb ártalmatlanná tette a házigazdát, - valószínűleg a nyelőcsőre irányuló, patikamérlegen kimért erősségű, ehm, mindegy, szóval, bele is halhat az áldozat, ha túl erős a...
- Tulajdonképpen ezek a részletek nem igazán érdekelnek, - hallod saját kissé rekedtes hangodat. – Az érdekel, hogy kaphatnám a kezeim közé minél gyorsabban azt a tetvet, aki ezt csinálta. Milyen nyomokat hagyott hátra?
- Megértem, hogy türelmetlen kisasszony, - ráncolja orrnyergét Ivello, - de a fizikai nyomokon felül, főleg egy ilyen jellegű bűntett esetében, fontos megvizsgálni az indítékokat. A látottak alapján kizárhatjuk ugye a spontán rablógyilkosságot. Bibnottin úr volt a célpont, egy köztiszteletben álló polgár, nem pedig egy alvilági figura, legalábbis, hm, információink szerint. Ezért is küldettünk a Sárkány Légió vezetőségéért. Bibnottin úr titkára szerint maguk jól ismerték az áldozatot, kitűnő munka- és személyes kapcsolatban voltak vele. Sajnálom, hogy csak magát értük utol a fogadóban, így egyedül kell ezt az egész helyzetet kezelnie.
- Nem lehetne ezt inkább kint, - nyöszörgöd a törölköző alól, érzed, hogy a büszkeséged lassan a háttérbe szorul.
- Persze, persze, dehogynem, - de mielőtt még megfordulnál, Ivello gyorsan közbevág, - csak ezt az egy dolgot még megnézné, kisasszony?   Alsó ajkadat beszívva, türelmetlenül a tetem mellett álló Medani után lépsz. Az inspektor Bibnottin kezét fogja a saját kezében, és a rigor mortistól merev ujjakat szétfeszítve mutatja neked a halott gnóm tenyerét.
- Úgy tűnik, a barátjuk a kínzások közepette próbált valamit a tenyerébe karcolni a körmeivel, nem kis lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot. Elképesztő fájdalmak között, a biztos halál tudatában, mégis úgy, hogy kínzója ne vegye észre. Ivello elismerően füttyent, neked pedig egy könnycsepp tolul a szemed sarkába, ahogy mereven bámulod a véres
kriksz-kraszokat régi barátod tenyerén.

- Nos, ismerős? Elindulhatunk valamilyen irányban? – hajol feléd mohón a félelf.
- Fogalmam sincs, mi lehet ez,- motyogod, pedig szorosra zárt szemhéjad mögött a girbe-gurba sebek összeállnak egy minta darabjává, egy mintáé, amit az évek során gyakran láttál a tükörben saját, vagy öltözködő, sebeiket kötözgető társaid testén. A jegy…
Amikor kinyitod a szemed, Ivello összeszűkölő tekintetével találkozol először, érzed, ahogy a lelked legmélyebb zugait fürkészi. Évek hosszú gyakorlatán és tapasztalatain múlik, hogy ne kapd el a tekinteted és fordulj sarkon. Hosszú órák tükör előtt elpróbált rutinjával lassan lágyítod a fókuszt pupilláidban, hogy a meglepődés és a felismerés szikráját a bánat és lesújtottság tavába fojtsad. Ezeket az érzéseket szerencsére nem kell erőszakkal előcsalni, ott lobognak a lelkedben, mióta ma beléptél Jebeddo szobájába.