Vigyél el! 2.rész

-Mindjárt szétpattan az agyam, olyan ideges vagyok! Már a hasam is kezdi, pedig annyira utálom, amikor hasogat a gyomrom és bukfenceket hány a stressztől.
Azt hiszem boncolgatni való téma lenne az orvosok körében, ha egy 20éves csajt kapnának a mentősöktől, mondván: a fiatal kis bigé agyvérzést kapott öltözés közben.
Meg aztán, ott van még a műkörmös lány is, akihez járok. Örülni fog, ha rájön, hogy a frissen manikűrözött franciám sarka lepattant, mégpedig azért, mert a Noelnak megírt üzenet után egész egyszerűen. -Mit  kerteljek?
Ujjtördelés-körömrágás közben,  gyomorgörcseim közepette, csak úgy letörtem.
Jó,  leharaptam.
Oké most már befejezheted a röhögést. -Ideges voltam, oké?
-Gyomorgöcs, pofa be! Relax! -kiabáltam bele a tükörbe, mely Budapest egyik legnevesebb plázájának személyzeti öltözőjében lógott előttem a falon.
Remegő kezekkel tűrtem be ropogósra vasalt fekete ingemet, szűk -szintén fekete- csőszárú szövetnadrágomba, majd miután végeztem szorosabbra húztam nagy csatos arany övemet a csípőmön.
-Hamupipőke, Te Drága, pályára, most!-hallottam a  türelmetlen férfihangot, mely csak a műszakvezetőmé lehetett.
-Persze, jövök!-feleltem lelket verve magamba, és a biztonság kedvéért még egy utolsó réteg szájfényt pacsmagoltam az ajkamra.
Ezt követően hatalmas lendülettel suhantam ki az öltözőből,  végig a II. emelet folyosóján, miközben  a teremrendező fiúk  összesúgva fogadták drámai vonulásomat az Étterem felé.
Eközben egyetlen pillantást sem vetettem az egyébként havernak mondható bagázs felé, biztosan a stressz miatt váltam ekkora beképzelt dámává.
Szó szerint berobbantam a pult mögé.
Detty a tőle jól ismert flegma stílusban, ugyanakkor barátságosan köszöntött:
-Jóóó reggelt, kollegina Kedves, miért késtél? Pasival mizu?-váltotta cincogósra amúgy is vékony hangját, majd a táblakrétát letéve felém indult a pult tulsó végébe. Keskeny csípőjét a rozsdamentes acélpultnak támasztotta, karját összefonta erősen kivágott fekete munkapólója előtt, és szépen ívelt szemöldökét felvonva kérdően nézett rám:
-Az van, amit elmondtam tegnap este. Írtam neki. Áhh, nem kellett volna-feleltem idegesen és kisöpörtem a szemembe lógó szexin lakkozott sötétbarna frufrumat, majd idegesen piszkálni kezdtem feketére satírozott szemem körül.
Detty észrevehette stressztől csöpögő viselkedésemet, mert csípős megjegyzéssel illetett:
-Higgadjál már le! Full ideg vagy.Beijedsz egy jóképű pasitól? Mégis mi mást kellett volna tenned, hisz tetszik nemigaz? Írtál és pont., kitörölni már nem tudod, jól van az úgy, de az, ahogyan most viselkedsz nem nőies, leginkább idegroncsnak mondanám, jelenleg Kisanyám nem vagy szexi. Gáz vagy!- vetette oda nem épp kedvesen és otthagyott a napi nyitási teendőmmel.
Jaaa, hogy nem mutattam be Dettyt? Ő volt a kolléga-s egyben barátnőm amióta ide kerültem ebbe az étterembe, pultosnak. Feltünően szép, és igen erős szexuális kisugárzású nő volt. Hosszú fekete hajjal, sötétbarna szemekkel, és természetes mutogatni való szilikon cicikkel szolgálta ki a vendégeket az ebéd mellé.
-Ha valaki, na Ő értett a férfiakhoz, szóbeszédek szerint a pultozás után egy kis mellékessel egészítette ki havi keresetét, de bevallom ez a része vajmi kevéssé érdekelt.
Sokszor boldoggá tett,hogy Ő ott van mellettem, ha kellett tanácsot adott, segített-vagy épp észhez térített, épp mint az imént.
-Jól van totál jó a pasas, de azért nem kellett volna azonnal írnom Neki. Ez olyan...tinis hülyeségnek tűnhet neki..ismét ugyanannak a régi kislánynak fog gondolni...-kezdtem bele újra a témába, miközben lement az ebédeltetés és kaptunk egy szusszanásnyi szünetet.
-Miért mire kellett volna Várnod? Majd valami rejtélyes belső hang  az adatlapodra irányítja  és Ő jelöl be téged?-kérdezte Detty miközben fagyis kanalát nyalogatta, az étterembe belépő férfiak legnagyobb örömére.
Összenéztünk, s cinkos mosollyal indultam meg a kassza felé.
-Ezaz, megy ez Neked Kisanyám..dobjuk fel a napunkat!-mondta széles vigyorral, amikor a két pasi tálcával a kezében velünk szemben foglalt helyet.
-Nem ezekről van szó itt!-böktem a két jül szituált férfi felé. -Noelről, érted? Mi lesz, ha végül válaszol? Nem! Rosszabb, elolvassa, és nem válaszol! Na akkor leszek ám igazi ócska kis lúzer!-firtattam tovább a dolgot, és éreztem hogy ismét elerőtlenedik a testem.
-Estig várunk! Ha addig nem jelez, kukába vele!-mondta vállát megvonva Detty, és csípőjét rázva a pult elejéhez indult, de a felőlem áradó néma csend megállásra késztethette, mert hátrafordult.
-Jó, várunk estig, és ha nem válaszol, akkor majd kitalálunk valamit, rendben?Amúgy meg, várjunk hétvégéig is ha kell, péntek este úgy is kikapcsolódunk. Bulira fel!-javította ki magát, megérezve szavai súlyát.
-Oké-feleltem széles mosollyal és mindketten felkészültünk a műszak utolsó 3órás pörgésére.
Este a buszmegállóban állva a telefonomat bambultam.
Kétszer is elátkoztam a modern kort, meg azt is hogy még mindig egy régi Xperia telóval nyomulok, természetesen előfizetett mobilnet nélkül.
Marad a drága adatforgalom,  nem bírtam kivárni amíg hazaérek, tekintve hogy az átkozott buszom sehol sem volt még. Idegesen pötyögtem a böngésző címsorába a közösségi oldal nevét, annak nyitólapjára pedig az adataimat.
Az oldal töltése közben a busz hangjára eszméltem, s felszállva rá kétszer is megbántam,hogy az Étteremből a munkás szerelésemben jöttem el, tekintve hogy augusztus elején jártunk, s bár este 22óra volt, erősen vert a víz. -bár ezt inkább az ismét rám törő feszültségnek tudtam be.
A busz ülésére huppanva újra kezembe vettem a telefonomat, s a kijelző pirosan jelezte az új, olvasatlan üzenetet, melyre remegő kézzel nyomtam rá., és a torkomban hatalmas gombóc indult növekedésnek.
Azt nem tudom, hogy a buszról mikor felejthettem el leszállni, azt viszont tudtam hogy így, séta közben legalább lesz időm kitalálni mit is kellene visszapötyögni, hisz Noel levele várt  rám olvasatlanul
az üzenetek között.
...folytatás...? :)