Történetek

FIGYELEM! A történet két nő szerelméről szól, így a hetero elemek mellett megjelennek a leszbikus jelenetek is, sőt, sokszor jelentős túlsúlyba is kerülnek. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérném, itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

"Épp azon voltam, hogy szerezzek magunknak pár szép, termetes rákot vacsorára, amíg ő vízért ment a főzéshez. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül maradtam azóta a reggel óta a parton, amikor azon merengtem, hogyan...

Úgy gondoltam, hogy ez lenne az első történet, amit feltöltök. Nem szeretném ellőni előre a sztorit, ezért csak annyit írok, hogy akik eddig olvasták, azokat mind mélyen megérintette. Ez egy szomorú és elgondolkodtató történet. Tartalmas olvasást kívánok!

Kapcsolatba léptünk a hatóságokkal. David nagyon kedves volt és a megérkezésünk után szerzett nekünk egy hotelszobát, Charlie pedig azonnal rávetette magát a telefonra. Alig két órán belül már utaltatott is magának pénzt egy közeli bankba. Másnap bizonyította a személyazonosságát az ujjlenyomatával, és ismét úszkált a pénzében.

Még aznap este felhívtam a gyerekeket. Ismét élő kapcsolatot akartam kiépíteni velük, és ehhez kellett a napi beszélgetés. Elmondtam, hogy reggel értük megyek és sok érdekes dolgot fogunk csinálni. És megint elmondtam nekik, hogy mennyire hiányoztak és szeretem őket.

Mark lefoglalta nekünk a repülőjegyeket vissza New Yorkba. Egyenesen a hitelbe mentünk, ahol megszállt. Sok mindent kellett megbeszélnünk. Jólesően megszokott érzés volt ismét vele lenni, de az életünk Charlie-val közénk állt.

Charlie-nak volt egy háza a Hamptons-ban. [1] A sofőr vitt ki minket a reptérre. Nem beszéltünk az anyámmal történtekről. Mintha sosem történt volna meg, de így is megváltoztatott mindent. Egy magángép várt minket egy kis reptéren. Még aznap elértük a Hamptons-t, de nem igazán történt semmi kettőnk között. Kétségbeesetten el akartam felejteni mindent. Csak le akartam hunyni a szemem és azt kívántam, legyen ez az egész csak egy szörnyű álom.

Másnap reggel korán keltem. Charlie még aludt mellettem. Olyan más az arca, amikor alszik! Ezt még sosem vettem észre korábban. Ahogy bámultam őt, a szemei lassan kinyíltak. Gyengéden megsimogattam az arcát.
– Olyan békés vagy, amikor alszol!
Végigfuttattam kezem a haján, ő pedig nem szólt semmit, csak rám emelte a tekintetét.

A következő hetek újabb incidens nélkül teltek el. A gyerekek átjöttek hétvégente és még anyámmal is találkozgattam hetente egyszer egy étteremben a városban. A gyerekekről beszélgettünk, Markról és hogy mikor látogatom meg őt. Sosem említette Charlie-t és én se hoztam fel a témát. Így ment az életem, és így ment az élet Charlie-val.

Aznap később értünk vissza New York-ba, mint terveztük. Elfogyasztottunk egy kései ebédet, majd haza vittük a gyerekeket. Mire visszaértünk este Manhattanbe, már hullafáradt voltam, úgyhogy teljes meglepetés volt, amikor Charlie azt javasolta, menjünk még el valahova.

A Kapocs 3. fejezete! Aki elolvassa annak jó szórakozást!