Történetek

Fél tíz környékén a mamám fel akarja hívni anyáékat, de nem veszik föl. Telnek a percek egyre idegesebb. Én nem aggódtam. Biztos lemerült az akkujuk. Pár perc múlva csörren a vezetékes, hogy valami baleset történt, nem tudják mekkora a baj...

Gondolatait motorzúgás zavarta meg. Ahogy lenézett a parkoló felé, éppen akkor parkolt oda egy nagy, fekete, sötétített ablakú luxuskocsi. Ismerte az autót, nem sok ilyen volt a városban. Volt egy olyan érzése jobb lenne, ha nem vennék észre, hogy ott van...

Sziasztok! Itt látható a szöveg , amit olvastok , egy ballagási búcsúztató beszéd. Nemrég írtam, de szeretném, ha elolvasnátok és véleményeznétek, hiszen nem valószínű ismertek, így elfogulatlanul tudtok róla vélemény, kritikát írni. Köszönöm az észrevételeiteket! ...

Bár tudtam, hogy nem szabad és azt is tudtam, hogy mekkora felelősséggel jár, s ha a kezem között hal meg, sosem tudom majd megbocsátani magamnak, de boldoggá akartam tenni utolsó napjait.
Másnap korán bementem a kórházba. Szétnéztem, majd az egyik sarokban megpillantottam egy rozoga, de alkalmas tolókocsit...

András érezte, hogy a nő időnként oda-oda pillantgat rá. Tovább próbált figyelni az elfutó tájra, ám a tekintet újra meg újra érezte magán. A nő letette az újságot, majd András felé hajolt és bizonytalanul kezdett hozzá:
- Bocsi ne haragudj, azt szeretném megkérdezni...

- Kipróbálunk valami ujjat - simította meg a lány arcát, majd kezeit leoldozta az ágytámlájáról, s felhúzva ülésbe Arisát, újra megkötötte azokat, ezúttal szorosan a lapockái alá, majd a lábait is összekötve, a bokájánál. Arisa eléggé kellemetlenül érezte magát így (ami nem is csoda), az ágyon térdelve, meztelenül, hátrakötött kezekkel, s most már lábakkal is. - Ha most megteszed, amit kérek... Akkor eloldozlak - súgta a fiú kedves hangon...

Másnap reggel megint fellapozta a könyvet, az utolsó oldalra. Megrökönyödésére újabb szöveg volt ott, de más, mint előző nap. És amit ott, akkor olvasott, újfent beigazolódott. És ez még hónapokon, éveken keresztül így ment. Úgy vélte, ez Isten ajándéka, ennek ellenére titokban tartotta. Nem beszélt róla senkinek...

Elzártam a vizet, kiléptünk a zuhany alól, s felkapott, majd ledobott az ágyra, s fölém hajolt. Csókolóztunk. Mikor elkezdte nyalni a testemet lefelé, de megakadt a melleimnél...

Fekszem az udvarban, s nézem a csillagokat. Szememből könny csordul ki. Nem így kellene történnie. Már mindegy, a levegő szép lassan elér a szívemhez. Nem lehet visszafordítani.
Gondolkozom. Elmosolyodom mikor eszembe jut, hogy mindenhol azt lehet olvasni, meg hallani, hogy az ember halála előtt lepereg az élete. Van benne igazság, bár én csak átgondolom a múltamat...

Gyűlölöm a srácot, kit még kedveltem. Egy pillanat műve volt az egész és én már nem szeretem. Gyűlölöm, hogy olyat terjeszt, ami nem igaz, hogy olyat gondol mi sosem játszódott le bennem...