A könyv

Jack még csak 3 éves volt, de már akkor is gyakran kötött ki az édesapja kis könyvárában, lapozgatva a könyveit. Tetszettek neki a betűk. A város –Brookfield – tele volt könyvesboltokkal, és a két szülő nagyon szeretett olvasni, állandó vevője volt a boltoknak, és a könyvklubok örökös tagsági díját is elnyerték. Jack tőlük örökölte az olvasás szeretetét. Wisconsinban amúgy is szeretnek olvasni az emberek.
Aztán Jack cseperedett, és 10 évesen egész kis könyvtárral rendelkezett már. Az iskolában csodabogárnak tartották, de ez őt nem érdekelte. Őt csak az olvasás tudta lekötni. Amíg az osztálytársai kosármeccset, vagy hokimeccset néztek a tévében, ő elmerült az éppen aktuális könyvében és ha volt még egy kis szabadideje, rendbe rakta a kis könyvtárat.
14 évesen már több könyvvel rendelkezett, mint amennyi a szüleinek valaha is volt. Egyszer be is került a helyi tévébe a nagy gyűjteménye miatt. De volt valami furcsa ebben a könyvtárban. A horror regényeken kívül szinte semmi más műfaj könyve nem sorakozott a polcokon. Jack a borzongás szerelmese volt, ami párosult a könyvek iránti szeretetével, ezért egyértelmű volt számára, hogy amikor 4 évesen választhatott egy kifestő és egy horror-kötet között, ő a kötetet választotta. Azóta szinte csak ezeket gyűjtötte.
Amikor elvégezte az egyetemet is és egy jól fizető állást kapott az egyik óriásvállalatnál, módjában állt beutazni Amerikát, és begyűjteni a könyvtárából még hiányzó köteteket. Egy új-mexikói utazás során akadt a kezébe egy kötet, amit egy, a határhoz közel élő földműves családtól vett meg, nem kis árért. A jövő. Ennyi volt a könyv címe. A családfő – egy Mexikóból bevándorolt férfi – azt állította, hogy ez a könyv tudja a jövőt, és hogy átok ül a könyvön. Jack persze csak nevetett ezen a kijelentésen, de a hazaút során fúrta az oldalát ez a könyv. A nagy utazás után több, mint 900 könyvvel gyarapodott a gyűjteménye.

Teltek, múltak a hónapok. Jack elköltözött otthonról. Sosem nősült meg, és már régen nem lakott együtt a szüleivel, így senki sem zavarta. Egy csendesebb környékre költözött, ahová magával vitte a könyvtárát. És az a furcsa könyv a feledésbe merült.
Pár év múlva, amikor a könyvtárában leltározott, az egyik polc mögül előkerült a rég feledésbe merült, misztikus könyv. A kezébe vette és elkezdte forgatni. A borító bőr volt, de Jack még sosem látott ilyen alapos munkával elkészített borítást. Kinyitotta. Ekkor valami érdekes szag csapta meg az orrát. Elfordult, és csak nagy nehezen, fintorral az arcán tudta tekintetét újra a könyv lapjaira szegezni. Volt ebben a könyvben valami viszataszító, de egyben valami vonzó is, aminek nem lehetett ellenállni. Az első oldalon egy idézet volt: Ha e sorokat olvasod, jövődet is megtudod. Könyv végén pár üres lap, azt lapozd fel minden nap. Kézzel írták. De nem szokványos tinta volt, hanem bíborvörös színű. Jacket ez egy kicsit a megalvadt vérre emlékeztette. De nem tulajdonított neki különösebb szerepet. Aztán elmerült az olvasásban. Ilyenkor nem tudta semmi sem megzavarni, egy teljesen más dimenzióba került. Még ha egy ágyú sült volna el a füle mellett, ő akkor is nyugodtan olvasott volna tovább. Másnap estig olvasta. A végéhez érve azt furcsállotta, hogy valaki kitépte az utolsó oldalt. Ez nagyon bosszantotta, mert nem tudta meg, h mi lett az egyébként átlagosnak mondható történet vége. De Jack már nagyon fáradt volt. Letette a könyvet az ágya mellé, és álomba szenderült.

Másnap a vekker csörgésére riadt fel. Emlékezett az álmaira. Sosem szokott emlékezni rájuk, de most tisztán látta azokat maga előtt. Érdekesnek találta, mert ezek rémálmok voltak, nem szokványos álmok. Sok vér, hangos halálhörgés az, amire tisztán emlékezett. Kikászálódott az ágyából, de majdnem eleset a könyvön, amit az ágya mellé helyezett előző este. Megragadta és dühösen a falhoz csapta. A könyv kinyílt, éppen az utolsó oldalnál. De most nem hiányzott egy lap sem belőle. Jack megdörzsölte a szemét, és a könyv után nyúlt. Felvette, és elkezdte olvasni. Ez állt benne: …és ekkor az első repülő nekicsapódik a tornyoknak. A két torony okádja magából a füstöt, emberek százai ugrálnak le a magasból, gondolván azt, hogy így megmenekülhetnek. És ekkor jön a második repülő, ami már végzetesnek bizonyul. A tornyok kártyavárként omlanak össze, sűrű port kavarva végig a környező utcákban…Jack kicsit összehúzta a szemöldökét, majd becsapta a könyvet, és letette az éjjeliszekrényére. Nem tudta mire vélni a dolgot. Ránézett az órájára: 8.50, szeptember 11. Késésben volt, ezért sietett. Felöltözött és elindult a munkahelyére.
Este ért haza. Bekapcsolta a tévét, amit évente ötször, ha bekapcsol. Éppen a híradó ment, amiben zavarodott, utcán rohangáló embereket és porfelhőt, sikoltásokat és sírást látott. Egyből felismerte, ez New York. Majd a kamera a két toronyra irányult, amibe becsapódott az egyik, majd röviddel ez után a másik repülő, és úgy dőlt össze, mint holmi munkásember egy kocsmai verekedésben kapott ütés után. A kapcsoló kicsúszott a kezéből és a földre esett. Percekig bámulta még a tévét. Csak akkor eszmélt, amikor a híradóban újra a stúdióba kapcsoltak. Felugrott a helyéről, és a könyv után nyúlt. Belelapozott. Az utolsó oldalra. És amit reggel olvasott, még mindig ott állt, feketén-fehéren. Egész testében megborzongott. A híradó közben átkapcsolt a stúdióból a nyílt utcára, a katasztrófa színhelyére. A hatalmas porban szinte az orráig sem látott az, aki éppen akkor tartózkodott a tornyok melletti utcákban. Jack percekig nézte még a könyvet, majd lassan letette, vissza a szekrényére. Az éjjelt alvás nélkül töltötte.

Másnap reggel megint fellapozta a könyvet, az utolsó oldalra. Megrökönyödésére újabb szöveg volt ott, de más, mint előző nap. És amit ott, akkor olvasott, újfent beigazolódott. És ez még hónapokon, éveken keresztül így ment. Úgy vélte, ez Isten ajándéka, ennek ellenére titokban tartotta. Nem beszélt róla senkinek.
Az évek telte-múltak, és Jack minden reggel elolvasta az aznapi eseményeket. A könyv elárulta többek között az olajválságot, az Afganisztán, majd Irak elleni amerikai háborúkat, a madárinfluenza-járványt és az egyházfő halálát. De apró dolgok, sportesemények, lottónyeremények és nevesebb emberek haláleseteit is megtudta belőle Jack.

Egy napon azonban Jack elfelejtette elolvasni, hogy mit írt a könyv. A munkából hazaérve szörnyű kép fogadta. Lángokban állt a háza. Kiugrott az autójából, és az égő ház felé futott, hogy mentse a még menthető könyveket. Berontott az ajtón. Sűrű füst csapott ki belőle, de ez nem gátolta meg abban, h beljebb haladjon, egészen hátra, a könyvek felé. Eltűnt az égő ház belsejében. A lángok egyre nagyobbak lettek, a füst egyre sötétebb, míg egy váratlan pillanatban beszakadt a ház teteje. Jack benn lelte halálát, szeretett könyvei között. A tűzoltók gyorsan kiértek, a szomszédok értesítették őket. A tüzet egész éjjel oltották és csak hajnalra sikerült eloltani végleg. A helyszínelők óvatosan hatoltak be a még füstölgő építménybe. Egy szénné égett tetemre bukkantak, ami egyik kezében egy könyvet szorongatott. A könyv bőr borítású volt, és teljesen ép maradt. Az egyik helyszínelő felemelte a könyvet, és kinyitotta. Pont a végén nyílt ki a könyv. Elkezdte olvasni. Ez állt benne: ...Jack háza teljesen leégett, és ő ott halt meg akkor, amikor megpróbálta kimenteni a könyveit, amiket annyira szeretett…