Történetek

A szexuális életük nem volt éppen tökéletes. Bár Jenő természetesen arról is mindent tudott, hogy hogyan kell egy nőt boldoggá tenni, a gyakorlatban azonban kifejezetten ügyetlen volt. Ezt azonban Zsóka nem merte megmondani a fiúnak, mert az igen büszke volt tudására. A lány titokban segített magán időnként...

- Mi van, Nyúl? Kitárgyaltátok a korlátolt nemi életed?
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem…...

A wyvernek különleges lények. Hasonlítanak a sárkányokra, egyesek szerint csökött testi- és agyképességgel született sárkányok, mások szerint csupán testi hasonlóságok vannak, de ennyi, nem több. A wyvernek igen érdekes külső tulajdonságokkal rendelkeznek. Hosszúkás, lapos fejük tetején két nagy szem éktelenkedik, pofájukat hegyes fogat töltik ki. Nyakuk testükhöz képest aránytalanul hosszú. Hátuk elég széles, hogy egy ember, vagy egy emberszerű lény megülje a wyvernt, feltéve, hogy az...

Az emberek az idő elteltével változnak. Egyfolytában mindenhonnan külső befolyások érnek minket és akármennyire is próbáljuk néha, hogy ne így legyen, de ezek mindig óriási hatással vannak ránk. Ezek a hatások lehetnek filmek, a zene, de leginkább a körülöttünk lévő emberek. Hihetetlen, hogy egy másik személy mennyire képes megváltoztatni minket, még ha önakaratán kívül is teszi ezt…

- Büdös csótány, rohadt férfiak… - szentségelt a hátrabilincselt kezű asszony, mikor rálépett a csótányra....
- Őrült perszóna - mondta a nyomozást vezetője -, egy hülye sms miatt fejbe lőtte a férjét...

Haldoklom, s létem egyre halványul.
Emlékeim megszűnnek az emlékezést funkcionálni, csupán szürke cserépdarabok egy elhagyott sírban. Izmaim mozognak, remegnek, de elmém már nem uralja őket. A régi érintések nyoma oly mélyen belém égett, hogy már el is tűnt. Mind. Nem emlékszem rájuk. Szívemben őriztem őket, míg az meg nem szűnt élni. Mint akit elátkoztak… Néha-néha – naponta ötször-hatszor – dobban ugyan, jelezvén létezni akarását; nincs, aki markába szorítsa, életre pofozza...

Elolvasom »