Téli éjszakák 1.

Fogadás


Lucius Malfoy hatalmas nappalijának ajtajában állt. Vállával az ajtófélfának támaszkodott, és hideg, kék szemeivel a kandalló előtti fotelban ülő alakot fürkészte.
A nap már rég elhagyta a horizontot, átadva helyét a sötét, csillagos éjszakának. Az ablakon beszűrődő telihold fényén kívül a kandallóban ropogó tűz volt az egyetlen fényforrás, mely jól láthatóan megvilágította a nő arcát. Szótlanul ült a kényelmes fotelban, miközben a sárgás-vöröses lángok táncát bámulta.
- Mennyire tiszta, mennyire ártatlan, mennyire… titokzatos. Milyen ostoba voltam, mikor azt hittem, hogy erőszakkal bármit is el tudok nála érni – gondolta magában a férfi.

- Mindig csak ez a búskomor hangulat – szólalt meg rekedt, mély hangján.
A nő kissé összerezzent a hang hallatán, fejét a bejárat felé fordította. Tekintete találkozott a férfiéval, majd halványan elmosolyodott.
- Úgy tudtam, ma máshol éjszakázik – felelte vontatottan.
- Sikerült hamarabb elintéznem az ügyeimet, így fölöslegesnek tartottam, hogy ott éjszakázzam. - A szőke mágus lassan megindult felé, miközben levette magáról fekete talárját. Hanyagul ledobta az egyik kis asztalra, töltött egy-egy pohár bort, odanyújtotta az egyiket a nőnek, majd leült a vele szemben lévő fotelba. – Napról napra rosszabbul fest – jegyezte meg szemtelenül.
- Sajnálom. Ha ennyire zavarja a társaságom, akár magamra is hagyhatna.
- Nem hiszem, hogy most bármivel is rá tudna venni arra, hogy felálljak ebből a fotelból – kapott a mondaton.
- Látszik, hogy semmit sem tud rólam.
- Nocsak, ezt vegyem kihívásnak?
- Annak veszi, aminek akarja – legyintett Tia egykedvűen, s bár nem volt szokása, de nagyot kortyolt a borból.
- Fogadunk? – kérdezte Lucius sejtelmes mosollyal a szája sarkában. Vérbeli mardekárosként egyszerűen nem hagyhatott ki egy ilyen alkalmat.
- Hogy mondja? – kérdezett vissza a nő kissé meglepetten.
- Jól hallotta. Fogadjunk, hogy semmi olyat nem tudna tenni, ami arra késztetne, hogy felálljak ebből a fotelból.
- Tét? – vonta fel Tia kérdőn a szemöldökét, miközben újabbat kortyolt a borból.
- A vesztes teljesíti a győztes egy kívánságát.
- Rendben! – vágta rá a nő gondolkozás nélkül. Lucius egy pillanatra meglepődött Tia magabiztosságát látva, de ismerve saját magát tudta, hogy ezt a fogadást bizony már most megnyerte.

Mindketten kényelembe helyezték magukat a fotelban. Majdnem egy órán át csak ültek egymással szemben, s némán borozgattak. Lucius eleinte tökéletes nyugalommal viselte a helyzetet, kíváncsisága viszont az idő előre haladtával egyre fokozódott.

A nő kiitta az utolsó csepp bort is poharából, megnyalta az alsó ajkát, majd visszatette a poharat az asztalra. A szőke mágus minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte. Szinte tapintani lehetett a kettejük közti feszültséget.
Tia kissé lejjebb csúszott a fotelban, átvetette egyik karfáján lábait, hogy még kényelmesebben üljön. A mozdulat hatására hálóinge feljebb csúszott a combján. Tekintetét a férfiéba fúrta, és igézően nézett rá.
A mágus megdermedt, mikor ráeszmélt, mire készül a nő.
- Úgy sem fogja megtenni – gondolta magában.

Tévedett.
Tia keze lassan siklott fel és alá immár fedetlen combjain, majd elindult felfelé a hasán keresztül, végül megállt a melleinél. Érzékien, hosszasan kezdte simogatni magát, egy percre sem véve le tekintetét a férfiról. Hanyagul lesimította válláról a hálóing pántjait, szabaddá téve ezzel feszes melleit.
Lucius nagyot nyelt, de nem szakította meg a szemkontaktust. Kíváncsi volt rá, hogy vajon meddig megy el a nő… és nem is kellett sokáig várnia.
Tia – talán a bor hatására - látszólag kicsit sem zavartatta magát, sőt mintha élvezte is volna, hogy a szőke mágus ennyire kitartó. Hosszú percekig játszadozott melleivel, majd lassan, nagyon lassan egyik kezével megindult lefelé. A fehér selyem hálóing alól épp csak egy pillanatra kivillant rejteke, de a férfi már tudta, hogy elveszett.

Lucius megnyalta kiszáradt ajkait, meglazította nyakkendőjét, remegő kézzel kigombolta inge felső két gombját, majd összeszedve minden erejét megpróbált nyugalmat erőltetni magára.

Tia halkan felsóhajtott, majd szemét lecsukta, ahogy ujjai eltűntek a hálóing alatt. Óráknak tűnő percekig kényeztette így magát. A hálóing egyre feljebb csúszott, míg végül semmit sem takart el a nőből.
Lucius érezte, hogy szíve egyre erősebben kezd lüktetni, felperzselt vére össze-vissza száguldozik az ereiben, s nadrágja immáron igencsak szűk.
De nem mozdult.
Még nem.
Tágra nyílt szemekkel, lélegzet visszafojtva nézte, amint a nő eddig melleivel játszó kezét kinyújtja az üres boros üveg felé. Egy pillanatra értetlenség ült ki az arcára, hisz a nő tudhatta, hogy a palack üres, majd villámcsapásként csapott belé a felismerés…
- Nem, ezt már tényleg nem fogja megtenni – gondolta, vagy inkább remélte kétségbeesetten, de ismét tévedett.

Tia ajkaihoz emelte az üres üveget, és érzékien nyalogatni kezdte annak száját. Kihívóan, sőt provokatívan nézett az egyre feszültebb mágus szürke szemeibe. Nem kellett sokáig várnia a reakcióra, ugyanis Lucius kéjesen felnyögött.
- Győzelem – nyugtázta Tia egy sokat sejtető mosoly kíséretében.
Ismét behunyta a szemét, s tovább folytatta az üveggel való erotikus játékot. Néha fel-felpillantott a férfira, aki feszengve ült a helyén.

Tekintetével ismét rabul ejtette a mágust. Mikor úgy érezte, hogy már csak hajszálak választják el a végső győzelemtől, kivette szájából az üveget, és az eddig lejjebb munkálkodó ujjai helyére csúsztatta.
Halkan, egyszerre szisszentek fel: Lucius a rajta elhatalmasodó kéj miatt, Tia az üveg hidegsége miatt, ám öle forrósága, felkorbácsolt vágyai, valamint Lucius reakciója hamar elfeledtették vele ezt az érzést.
Lassan, óvatosan fogott bele a palack mozgatásába, majd fokozatosan növelte a tempót. Néhány pillanat múlva ismét lehunyt szemekkel feküdt a fotelban, teljesen belefeledkezve a gyönyör érzésébe.

- Lucius… - nyögte halkan önkívületi állapotban.
- Micsoda? Rólam fantáziál? – lepődött meg a mágus.

Kész, eddig bírta.
Most már nincs vissza út.
A nő minden további mozdulata, sóhaja csak fokozza azt a szenvedélyt, amit talán eddig soha senkinek nem sikerült szítania benne.
- Vesztettem, igen! De ez nem jelenti azt, hogy ne kapnám meg azt, amit akarok. - Vágytól csillogó szemekkel, s feltüzelt vérrel az ereiben óvatosan megindult a nő felé.

Tia szemei még mindig csukva voltak, ezért nem láthatta, ahogy az idősebbik Malfoy feláll a székből, és odatérdel a lábai elé. Ujjait rákulcsolta a nő üveget tartó kezére, s átvette az ütemet tőle.

Tia megborzongott a férfi érintésétől. Egész testét libabőr borította el. Kinyitotta szemeit, s ködös tekintettét a mágusra szegezte.
- Mégis mit csinál, Mr. Malfoy? – kérdezte elfúló hangon.
- Vesztek… - jött a rövid, őszinte válasz. Közelebb húzódott a nőhöz, hogy érezze annak minden apró mozdulatát. A palack helyét hamarosan felváltották saját ujjai.

A nő érezte, ahogy a férfi forró lehelete a bőrét, szabadon maradt keze pedig domborulatait simogatja.
Megcsókolta. Hosszú percekig, szenvedélyesen ízlelgették egymás ajkait, miközben Tia lassan elkezdte kigombolni a mágus ingét, tovább fokozva ezzel annak vágyát. Lucius türelme hamar elfogyott, nadrágját szinte már letépte sajátmagáról. Maga felé fordította a nőt, egészen közel húzva ágyékához. Tia az alsónadrág anyagán keresztül is tökéletesen érezte a mágus kemény, lüktető férfiasságát. A férfi a melleitől indulva módszeresen lefelé haladva apró, tüzes csókokkal borította be testét.

- Átkozottul jó szerető… - gondolta Tia magában, de többre már nem volt ideje, ugyanis Lucius fokozatosan közelített az öléhez. Egy hangos nyögéssel jelezte neki, hogy elérte legérzékenyebb pontját, kezeivel pedig beletúrt a férfi szőke hajába. Szenvedélyesen végigcsókolta izmos, nap barnította felsőtestét, de érezte, hogy saját testét már nem sokáig képes féken tartani. Csak arra tudott gondolni, hogy felkorbácsolt vágyait kielégítse a mágus.
Kérlelőn nézett a szemeibe, s Lucius tökéletesen értette, mit vár tőle. Pillanatok alatt megszabadult alsónadrágjától, majd egy hirtelen mozdulattal belé hatolt. Tia hátra vetette a fejét, s élvezte, ahogy a férfi teljesen kitölti őt. Lucius először lassú, kimért mozgásba kezdett, majd ahogy a vágy őt is magával ragadta, úgy fokozta egyre jobban a tempót. Mindketten hangosan sóhajtoztak, s szinte egyszerre érték el a beteljesülést. Zihálva omlottak egymás vállára, majd még percekig pihentek egymáson kifulladva.


£


Lucius Malfoy izzadtan, kimerülten ébredt másnap reggel gyűrött ágyneműi között. Zavartan nézett körül, majd mikor tudatosult benne, hogy hol van, és mi is történt vele, visszafeküdt még saját ágyába.
- Tehát csak álom volt...