Történetek

A napkorong már nem látszott az égen. És a fiúból tört fel először. Lassan, de mégis határozottan; határozottan, de mégis finoman megfogta a lány kezét; s noha lelkében majd’ szétrobbant, mégis elégedettséget, diadalt érzett. Várt, hagyta, hogy repüljön az idő, ő megtette, igen, úgy érezte, meg..

Elhagyván Síva templomát, a patkányisten templomához mentünk. Itt a látvány és a tömeg eszméletlen bizarr képe tárult elénk. Milliom egy patkány hemzsegett az etetőtálcák körül, a földön heverő patkányimádó hívőkön mászkáltak. A spájzoló útitársak a tálakra szórták a szállodából kicsempészett ételmaradékokat, s elborzadva bámulták, fényképezték a látványt. A terem másik végében nyárson sütötték az ízletes patkánypecsenyét és kuszkusz levélbe csavarva 100 rúpiáért, adtak egy adagot...

- Miért sírsz? Mit csináltam?
Megráztam a fejem, durván letöröltem azokat a rohadt könnyeket. Gyengévé tesznek.
- Átvertél, Matt. Azt mondtad, nem kell neked. Azt mondtad, elég vagyok neked én.
- Elég is vagy. Az csak egy búcsú volt, Melissa akarta, én nem… hiszen te vagy az egyetlen barátom! Nagyon szeretlek, kicsike.
A francba, ez nagyon fájt. Zihálva felsírok, a mellkasomban lévő szúrástól. Barát. Mindig csak barát.
Matthew nem értette. Nem értette, miért...

Végül beérkeztünk a központba. Szemünk-szánk elállt a csupa-csupa fából faragott királyi palotáktól és kiszolgáló épületektől. Ilyet még nem láttunk! Sajnos az idő vasfoga, a szúvak és a szúnál is rosszabb hippik eléggé nagy pusztítást vittek benne végre, befejezvén az idő okozta korhadást. De sebaj, mert mint láttuk is, és megtudtuk, minden objektumnak van gazdája, aki örökbe fogadta, és elkezdték a szakszerű restaurálást. A főpalotán éppen a nyugat-németek dolgoztak. Mindent szakszerűen...

Egy olyan korban, mint amiben mi élünk, már hősök nem léteznek. A legtöbb ember hírből sem ismeri a tisztességet, otthon van a hazudozásban, és hírből sem hallott még a lovagiasság erényeiről. A gyengék védelme, a nők iránti igaz szerelem, a bajtársiasság, a bátorság a mai világban mind olyan dolog, amit már senki sem ért és senki se tart be. Kivéve azt a néhány kiválasztottat, vagy a mai embereknek megkésett maradi lelket, akik hódolnak még ennek a dolognak. Történetem is egy ilyen fiúról...

Elsimítottam az arca elől gyönyörű barna haját és csillogó szemébe néztem, ezzel csókra csábítva őt. Ajkait ajkaim közé zártam, résnyire nyitotta száját, hosszantartó szenvedélyes csókolódzásba folytunk, nyelveink egymás szájában kergetőztek, akárcsak az álmomban. Azután bársonyos nyakát simogattam, és számmal lassan vándoroltam finom ajkait elhagyva a simogatott testrészhez, hogy ott is csókolgassam...

Hogy vagy drágám?
- Már egy kicsit jobban. Amikor az orvos mondta a dolgokat egy darabig azt hittem, elájulok – megint. A mentőben is ez történt. Szerencsére Norbi ott volt és magamhoz térített.
- Nagyon melletted áll.
- Mit tehetett volna? Jó srác. Úgy tűnik a nyitott kapcsolat hozott nekem egy lovagot is. Nagyon tiszteli a nőket. Vagy hogy mondjam. Gábor barátnőjének is adott borravalót a fagyizóban. Érted mire gondolok?
- Igen. Lehet, hogy nem is jártál rosszul...

Azt mondják, a legszebb dolog az életben a szerelem.
Általában minden tizenéves naiv lányka így is gondolja, amíg bele nem fut egy szörnyű szerelmi "katasztrófába"...

Minden egyes Veled töltött perc, számomra mindennél többet jelentett.
Még abba is beletörődtem, hogy a focilabda mérkőzések helyett, a Te kedvenc sorozataidat nézzem.
Még a tojásrántottát is én készítettem el magamnak vasárnapokon.
A zoknijaimat sem dobáltam össze-vissza, hanem szépen berakosgattam őket a fiókos szekrénybe.
Melyik férfi csinálná ugyanezt, mint én?

Halk zene szólt, egy brazil zeneszám, egy H’oda zenéje. A pincér, mivel capoerista volt, ezért már betéve tudta a dallamát és a szövegét. Ezt dúdolta, miközben a baklaváját nem igazán fogyasztó férfit figyelte. Unalmában el kezdett gondolkodni – nem, mint ha nem tenné egyébként -, hogy vajon tényleg drogossal áll szemben, vagy csak egy divat-depresszióssal? Vagy valami tényleg elromlott az életében?