Történetek

Takács Ancsi nagyon boldog kislány volt. Mindössze tizenkettedik életévét töltötte, mégis sikerült rábeszélnie az apukáját, hogy vigye el egy No Thanx koncertre. Jóllehet a Fater erősen ellenkezett, az anyuja besegített a kislányának, végtére is egyszer tizenkét éves az ember lánya. A Fater beadta a derekát, szerinte Ancsi majd kinövi ezt az emos dolgot. Ancsi azonban tudta, hogy húsz év múlva is lila harisnyákat fog hordani, szemébe lóg majd a haja és elborítják az anime-kabalák...

Anne az idősebb ölébe ült és csókolózni kezdtek. A másik is eléjük állt, és Anne a nadrágjába nyúlva becézgetni kezdte a szerszámát. Az, akinek az ölében ült, kibuggyantotta a ruhából a mellecskéit, és markolászni kezdte. Anne élvezte a dupla játékot. Szemét behunyta, aztán bekapta a merevedő szerszámot. Hallotta, ahogyan a fiatal férfi felnyögött a kéjtől. Az idősebb pedig már a szoknyája alatt matatott...

Beau Mouharnis gróf nagyobb népszerűségnek örvendett, mint bármely másik facér férfi Párizsban.
Gonoszak lennénk, ha azt mondanánk, ennek az oka páratlan vagyona, kastélyai (ami természetesen vonzerőt jelent), de még csak nem is származása (pedig a Vikomt de Beauharnis név nagy méltóságot jelentett egész Francia Hon területén), mégis-mégis megjelenése, öltözködése, smaragdzöld szemei, vállig érő, szalaggal hátrakötött haja, magassága és termete sok nőt vett le a lábáról...
...

A helyzet az, hogy Önök szerelmesek, s mivel a szerelemnél nagyszerűbb, fontosabb és őrjítőbb érzés a világon nincsen, ez úton gratulálok Önöknek. Önök éppen indulnának szerelmeskedni, amikor eszükbe jut néhány hétköznapi teendő, igazán nem sok. Van a ház előtt néhány zsák sziromcement, azt kell behordani a fészerbe. Önök ezt könnyedén megteszik. Önök már libegnének is szerelmeskedni, hiszen mert rettenetesen szerelmesek, ráadásul őszintén és tiszta szívből azok, amikor eszükbe jut, hogy...

Az ágyon fekve lehunyom szemem, és érzem őt. Érzem, ahogy átölel, ahogy csókol, szinte fáj, hogy egy pillanatra elengedi ajkaimat, hogy nem érzem apró borostáinak érdes érintését. Hirtelen felébredek. A csönd újra égető fájdalomként hasít belém. Nincs itt. Gyorsan körbe járom pici lakásunkat, hátha csak kiment a szobából. Nincs a konyhában nincs sehol. Előtör újra a tegnap délután. Igen már emlékszem, itt hagyott...

Aztán a diplomaosztó után minden megváltozott. Eleinte mindketten a fővárosban próbáltunk szerencsét, kisebb-nagyobb szerencsével, ám kedves barátocskám hamarosan hazaköltözött Fenyvesagárdra, hogy átmenetileg kisegítő legyen az apja mellett. És ez olyannyira jól is ment neki, hogy végleg ott maradt. Én meg tovább építgettem a firkász karrierem, mígnem történt, ami történt. S azzal a lendülettel, amivel kiraktak a szerkesztőségből, szépen fogtam magam, és meg sem álltam Tibike szülővárosáig......

Eljött egy újabb reggel, egy újabb nap, de Lucian ezt ugyanolyan értelmetlennek és üresnek érezte, mint az összes többit az eltelt hónapban. Mióta elvesztette Sonját, minden teljesen érdektelen volt számára. Semmi mást nem érzett, csak a szörnyű veszteség súlyát, és a fájó, kínzó hiányt, amit a lány elvesztése okozott...

Halálfélelmem volt.
Mintha megérezte volna, előkapott egy injekciót.
Én megőrültem, küzdöttem volna ellene, de 3 tiszta szót súgott felém: "Ez csak nyugtató."
De inkább csak a hangja volt nyugtató. Olyan nyugalom áradt szét bennem, hogy még küzdeni sem akartam, inkább hinni.
Hinni, hogy minden jobb lesz.
És beadta az injekciót...

- Ezek varázsfőzetek és bájitalok? – tudakolta a dugasszal küszködve a lány.
- Emberi értelemben azok, de nem kell hozzá holdtölte vagy újhold, ide-oda kutyulás, speciális kanál meg üst.
- Hát akkor?
- Csak meg kell pöccinteni a tetejét - célzott az üvegcsére –, csak így nyílik ki, védelem az illetéktelen kezek elől.
- Pöcögtethetem én – zsörtölődött.
- Akarni is kell, hogy kinyíljon – sepert le mindent a konyhaasztalról egyenesen bele a szemetesbe és letépte...

fiú: Szexi fehérnemű...8 betű...a harmadik ’b’. Mi a fene lehet ez? Harisnya? ...De az nem jó... melltartó?... az sem...
lány: Babydoll
fiú: Babydoll? Mi az?
lány: Tudod, olyan könnyed, finom anyagból van.
fiú: Nem.
lány: Jaj már, nekem is van egy! Az a piros, teljesen átlátszó...
fiú: Az? Huh, már fel is áll a farkam, ha csak rá gondolok... az tetszik nagyon... főleg, ha nincs alattad semmi más...