Egy szerencsétlen lány 2. fejezet

Igazából utálom a középiskolát. Életem számos megaláztatásának legfőbb színhelye. Az elején még én is a normális kategóriába tartoztam. Vannak ugye a szánalmasak, a normálisak és a menők. Persze mindenki menő akar lenni, ami alapból lehetetlen, ezért sokan megelégednek a normálissal. Én is megelégednék, de nem, én a szánalmas kategóriába tartozom és ennek az oka nem más, mint Donald Moore, aki két háznyira lakik tőlünk. Alacsony, kövér srác, zsíros arcbőrrel és rengeteg pattanással. Egyébként jó fej, csakhogy egy középiskolában nem az a lényeg, hogy jófej vagy-e, csak a kinézeted számít, így Donald alapból a szánalmas kategóriába került. Régen barátok voltunk, amíg egy szép napon Nick le nem szólt minket, hogy olyanok vagyunk, mint Donald és Daisy a két Walt Disney kacsa. Ettől kezdve jöttek az ugratások és a cikizések a suliban. Észrevétlenül a szánalmas kategóriában találtam magam. Az iskolai szekrényemre Donald kacsás matricákat ragasztottak, míg Donald szekrényére Daisy kacsákat raktak. Volt egy időszak, amikor minden holmimban egy-egy fehér madártollat találtam, mire az ugratók közölték, hogy biztos Donald hagyja ott őket, örök szerelme bizonyítékául. Donald-dal meguntuk az örökös hápogást, meg totyogást, amivel csúfoltak és úgy döntöttünk, jobb, ha nem barátkozunk egymással, mert ez csak még több táptalajt ad a gúnyolódásoknak. Ez tavaly márciusban volt, azóta talán kétszer, ha beszéltem szegény Donald-dal.

Júniusban lett elegem a kacsaszövegből egy különlegesen kínos eset után. Az iskolai zászló helyére valaki felhúzott egy Donald kacsás boxeralsót, az igazgató nagy balhét rendezett és mire észbekaptam mindenki egyöntetűen azt állította, hogy a gatya az enyém. Az én szuvenírem az egyetlen szerelmemtől. Abban a pillanatban fogadtam meg, hogy ebből elég. Nem leszek többet szánalmas és Lydia néni megtanított Miami-ban arra, hogy szánalmas az, aki hagyja magát lenézni. Én nem hagyom az biztos!
Néhány célt tűztem ki magam elé:
- Elérem, hogy az én véleményem is számítson.
- Nem leszek többet egy hülye rajzfilmfigura
- Megtanulok végre igazából is csókolózni.
Ennek a három feltételnek a betartására fogok törekedni. Az első kettőhöz nem kell magyarázat, de a harmadikhoz igen. Tizenhat múltam és életemben egyszer csókolóztam tizenegy évesen, de ahhoz nem sok jó emlékem fűződik, aztán meg már nem volt rá lehetőségem, mert ugye ki hív randira egy kacsát, akinek ráadásul kacsafiúja is van. Szerintem én vagyok az egyetlen lány a suliban, aki nem tud csókolózni. Ezt be kell pótolni mielőbb!

Az alsónadrágos eset óta gondolkodtam, hogy kászálódhatnék ki a nyomorúságos szerepemből és akkor jött Lydia néni. Lydia néni anya húga. Anya sajnos meghalt, mikor három éves voltam és azóta Lydia néni nem igazán tartja velünk a kapcsolatot. Apa eléggé fura és ez megrémiszti a nénikémet. Lydia színésznő. Fél éve menő szerepet kapott egy népszerű tévésorozatban. Apán kívül ő az egyetlen rokonom és majd megőrültem az izgatottságtól, mikor meghívott, hogy töltsem vele a nyarat Miami-ban. Soha nem voltam még ott, de első látásra beleszerettem. Mindenhol szép emberek és gyönyörű nők. Lydia néni is bombasztikusan néz ki, saját stylistja is van, aki, amíg ott voltam az én imidzsemet is megcsiszolta. Mit megcsiszolta, lerombolta és teljesen újat épített fel. Mint kiderült én igazából elég csini vagyok, legalábbis Lydia néni szerint ezért többet kell adnom a külsőmre. Először is nincsen több farmer „szép lábaid vannak, igazán hordhatsz szoknyákat”. A baj csak az volt, hogy összesen két darab szoknya volt az egész ruhatáramban, így azt is lecseréltük. Lydia néni rengeteg pénzt költött a teljesen új, menő ruhakollekciómra. Nem akartam elfogadni, de mondta, hogy telik rá, ami végül is igaz, mert ha tellett tengerparti házra, akkor néhány ruha nem olyan nagy dolog. Csakhogy az új ruhákhoz új cipők is kellenek „ilyen förtelmet még életemben nem láttam” mondta a stylist, mikor kidobatta velem a kényelmes és bejáratott sportcipőimet és helyette magas sarkú cipőket vásárolt össze nekem, úgy hogy én ott sem voltam. Ezután határozott utasítást kaptam a megfelelő mennyiségű és minőségű smink használatára is. Lydia néni magával vitt a kozmetikusához, a masszőrjéhez, a jógaoktatójához, szóval mindenhova és mindent, amit ő csinált, az én is csináltam, kivéve persze a forgatást és az éjszakai partikat. Mikor ezekkel volt elfoglalva és a tengerben úszkáltam. Persze az első héten elmondtam neki mindent a csúfolódókról és plátói szerelmemről Aaron-ról. Lydia néni ezután a flörtölés és a csábítás művészetére oktatott. Elmondta, hogy mire vigyázzak és mit tartsak észben a férfiakkal kapcsolatban.
Amikor búcsúztunk adott egy naplót, hogy jegyezzem le benne a tapasztalataim, mert így könnyebb megelőzni az esetleges hibákat.
Tehát egy hét múlva kezdődik a suli és egy új Daisy Dale tér majd vissza, kíváncsi leszek, hogy ki mit kezd vele.
Először a tökéletes csók tervet kell kidolgoznom, vajon mennyire lehetek béna benne? Egyáltalán lehet valaki tök béna? Meglátjuk.

Tisztán emlékszem arra a napra Cassie és én a hátsó udvarukban beszélgettünk pasikról és első csókokról. Mondtam, hogy még soha nem csókolóztam, mire Cassie közölte, hogy ő már igen, méghozzá a nyári táborban egy Davey nevű fiúval. Irigyeltem, hogy milyen jó neki, mikor hirtelen Nick jelent meg mellettünk és közölte ennyire béna nem lehetek, csókolózni mindenki tud. Már akkor sem kedveltem Nick-et, mert épp előző nap tépte le a menyasszony Barbie-m fejét, mert én meg véletlen ledöntöttem a kártyavárát. Nagy kártyavárat épített és legalább egy méter magas volt, amikor kinyitottam az ajtót és egy szélroham ledöntötte az egészet. Nick mérges volt és elvitte a Barbie-m. Mikor visszaadta nem volt meg a feje. Tudtam, hogy ezt soha nem bocsátom meg neki. Az volt a kedvenc babám, de nem sírtam, elvégre tizenegy éves vagyok már, nem sírhatok egy baba miatt.

Szóval csúfolódott, hogy soha senki nem fog megcsókolni meg ilyenek, amíg a fejéhez nem vágtam, hogy ő vajon hány lánnyal csókolózott már. Erre sorolni kezdte a lányokat, persze már akkor tizenhárom évesen is szexmániás volt, végül teljesen elvette a kedvem. Este, mikor hazafelé indultam utánam jött és megkérdezte akarom-e, hogy ő megtanítson. Azt mondta többet úgysem lesz lehetőségem rá, tanuljak egy olyan profitól, mint ő. Nem nagyon akartam, de annyira rossz volt, hogy Cassie már csinálta, én meg nem, hogy belementem a dologba és hagytam, hogy Nick megcsókoljon. Először még jó volt, de aztán a számba nyomta a nyelvét, amitől szegény gyermeki lelkem nagyon kiakadt, én ugyanis nem tudtam, hogy a csókolózáskor az ember a nyelvét is használhatja. Ellöktem magamtól Nick-et és bőgni kezdtem. Elég dedós viselkedés, de mint mondtam csak kislány voltam, akit megrontott egy nagyobb fiú, ráadásul a képembe vágta, hogy én tényleg béna vagyok és tévedett, mert ő mégis talált egy olyan személyt, aki nem tud csókolózni. Soha többet nem említettük ezt az esetet, de szégyenkezve őrzöm magamban az emléket, még most is, ugyanis nem volt több csókom, amivel felülírhatnám azt az egyetlen emléket. Szánalmas életem első és egyetlen csókját, az utálatos Nick Stuart-tól kaptam és ezen változtatni kell.

Hogy még szánalmasabb legyen az egész, tizennégy éves koromban kitaláltam magamnak egy fantompasit és azt hazudtam Cassie-nek, hogy vele volt életem első csókja, ráadásul jó volt. Mindig bűntudatom van, mikor említeni kell és eldöntöttem, hogy egyszer bevallom neki az igazat, de majd csak akkor, ha végre kaptam egy igazi csókot is.
Cassie annyival szerencsésebb nálam, először is van egy nagyon kedves anyja, ami nekem nincs. Cassie anyja olyan, mint egy barátnő, mindent meg lehet vele beszélni, még a pasi ügyeket is. Cassie apja is iszonyatosan jó fej, törődik a lányával, szóval, minden amiről én csak álmodozom otthon. Ezen kívül Cassie-nek már volt egy fiúja, akivel három hétig járt, de aztán összevesztek és szétmentek. Mindennapos eset, de ezért is irigyeltem őt. Jó lenne, ha nekem is lenne valakim, akiről elmondhatnám, hogy figyelem emberek ez itt a pasim. Vagy, hogy nézd már azt a srácot, vele jártam, de egy nagy barom, így dobtam a tagot. Elég sok minden van, amit szeretnék, de most csak a három fő dologra koncentráltam. Kinyitottam a naplót és felírtam az első tapasztalatomat, vagyis, hogy Nick kedvesen viselkedett, mert szép ruha volt rajtam. Ha egy ilyen nagyképű alakra hatással vagyok, miért ne lehetnék Aaron-ra?