Történetek

Az emberek az idő elteltével változnak. Egyfolytában mindenhonnan külső befolyások érnek minket és akármennyire is próbáljuk néha, hogy ne így legyen, de ezek mindig óriási hatással vannak ránk. Ezek a hatások lehetnek filmek, a zene, de leginkább a körülöttünk lévő emberek. Hihetetlen, hogy egy másik személy mennyire képes megváltoztatni minket, még ha önakaratán kívül is teszi ezt…

A wyvernek különleges lények. Hasonlítanak a sárkányokra, egyesek szerint csökött testi- és agyképességgel született sárkányok, mások szerint csupán testi hasonlóságok vannak, de ennyi, nem több. A wyvernek igen érdekes külső tulajdonságokkal rendelkeznek. Hosszúkás, lapos fejük tetején két nagy szem éktelenkedik, pofájukat hegyes fogat töltik ki. Nyakuk testükhöz képest aránytalanul hosszú. Hátuk elég széles, hogy egy ember, vagy egy emberszerű lény megülje a wyvernt, feltéve, hogy az...

- Mi van, Nyúl? Kitárgyaltátok a korlátolt nemi életed?
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem…...

A szexuális életük nem volt éppen tökéletes. Bár Jenő természetesen arról is mindent tudott, hogy hogyan kell egy nőt boldoggá tenni, a gyakorlatban azonban kifejezetten ügyetlen volt. Ezt azonban Zsóka nem merte megmondani a fiúnak, mert az igen büszke volt tudására. A lány titokban segített magán időnként...

Mi ez az érzés? Miért nem múlik már el? A szívem összeszorul, apró darabokra törik, vérzik. Fuldoklom, görcsösen szorítom ökölbe a kezemet. Sikítok, ordítok, de hiába, senki nem hallja a hangom. A lelkem sikolyát. A szívem fájdalmát. Senki nem látja a sötétséget. Senki nem érzi a szorítást. Szenvedek. Sírástól ziláltan, hörögve térdelek a tükör előtt lehajtott fejjel. Képtelen vagyok szembenézni saját magammal...

Elégedetten ülök be az autóba. Végre megszereztem a mai újságot. Szükségem is lesz rá, ugyanis egész nap itt fogok ülni és unatkozni, mint minden nap. Július van, a legnagyobb hőség. Ilyenkor kéne a strandon lenni. Lehet, hogy mégis hallgatnom kellett volna anyámra és fogorvosnak menni, nem rendőrnek. Mostmár mindegy...

Percekig némán meredtek egymásra. Valerie mondani szeretett volna valamit, de semmi ötlete nem volt. Ilyenkor mégis mit mondhatna az ember? Hülyén jönne ki, ha marasztalni kezdené… és bántotta is a tudat, hogy legszívesebben ezt tenné.
- Te tudod… a te életed…
- Így igaz… úgyhogy akár itt is hagyhatsz, ahogy előszeretettel szoktad... tudok vigyázni magamra! - ereszkedett vissza a könyökeire. Valerie összeszorította ajkait egy pillanatra, szemeit a szemben lévő falra szegezte......

Azt hittem küzdeni fogok a halál ellen, de rájöttem: ha az embert eléri a vég már csak aludni vágy. De most nem aludhatok el, hisz oly sok mindent kell elmondanom neked, Rela. Szeretném, ha ezt az éjszakát a meghallgatásomra fordítanád...

Elhúzódik tőlem, és megindítja a zuhanyt. Elillant az „egymásra találtunk” érzés, most már én is feszélyezve érzem magam, hiszen igazából nem vele szerettem volna szeretkezni, egyszerűen csak kihasználtam a helyzetet. Finoman arrébb tolom, játékosan rámosolygok, és gyorsan lemosom magam. Gyengéden rácsap a hátsómra, és én könnyed kacajt hallatok, azon igyekezve, hogy könnyednek is látszódjak...

- Oké, akkor most odamegyek hozzád, és nagyon szépen megkérlek, hogy vigyél haza, mert nem szeretnék kint fagyoskodni az utcán októberi hideg estén a buszra várva.
- Csak egyetlen egy feltétellel, ha idejössz, és újra kinöveszted a szárnyaimat.
- Naná, hogy kinövesztem! – vágta rá Andi, és megcsókolta finoman, szinte alig értek össze ajkaik. Majd egyre többet és többet csókolta a száját, míg végül a férfi szája utat nem engedett a nyelvének, mely vad táncba kezdett, közben...