Történetek

Nem nekem valóak az emberek.
Nem vagyok képes velük kommunikálni. Nem tudom tolerálni a viselkedésüket. Megunom őket, mint egy játékszert. Ellököm őket magamtól. Egyszerre vágyok rájuk és kerülném el messze az összest...

Megfordulok, átölellek, és szemem megakad a tejszínhabos dobozon. Farkadra fújok belőle egy keveset, és élvezettel lenyalom róla, majd a pultra ülök, és a puncimra is nyomok egy keveset, hátha Te is szereted az édességnek ezt a formáját...

Napos idő volt. Az égen csak néhány felhő volt látható és a hőmérséklet is 30 fok felett volt. Csendes volt a rét, csak az apró kis rágcsálók halk léptei hallatszottak, amint élelmet kerestek a fűszálak között. Aztán hirtelen egy hatalmas rengés rázta meg a talajt. A kisebb állatok visszabújtak üregeikbe, hogy elrejtőzzenek a fenyegetés elől...

Közelednek a fények. A távolban elveszik a táj. Köd borítja a végzet kezdetét. De a fény közeledik....

A peronon állok. Körülöttem homályos arcok. Elmosott emlékképek. Gondolatban a fellegekben járok. Ül...

Újra a kilencedik felhőn üldögélek. Határtalan boldogság vesz körül. A nyugalom szele érint meg. Agg...

- Na mi van Weasley Patkány? A nyáron felbátorodtál? – nevetett gúnyosan Malfoy.
- Hagyd békén Ronaldot – szólalt meg Granger és előre lépett.
- Húh, vagy mi lesz? – játszotta az ijedtet Draco.
Mind az öten pálcával álltunk a kezünkben. Szerencsénkre, jött egy szigorú tekintetű boszorkány, McGalagony – asszem így hívják - és leállította a készülő összecsapást.
- Maguk meg mit művelnek? Még meg sem jöttek, de már keresik a bajt. Mindannyian vonuljanak a hálókörletükbe!...

Hangos durranás rázta meg a földszintet, sikítozás, káosz. Ekkor hallottam meg a fémdetektorok őrült vijjogását. Bob belépett, és elkezdődött a szórakozás.
Golyók repkedtek mindenfele, az emberek pedig hullottak, mint a legyek. Bob örült kacajok közepette szórta a lövedékeket. Nem válogatott. Szinte éreztem, amit ő érez, és néha olyan volt mintha az én ujjam húzná meg az ő kezében lévő fegyver ravaszát. Mámorító volt. Olyan volt az egész zűrzavar, mint egy szimfónia, és Mi voltunk...

- Igen. Hová sietsz ennyire? Még van negyed óra a vonat indulásáig! – kiáltottam neki vissza, aztán a pálcám segítségével lelebegtettem bőröndömet.
- Na végre. Már azt hittem, itt öregszem meg – morogta a fiú.
- Ma tényleg bal lábbal keltél – csóváltam meg a fejem. – Akkor, irány hopponálni a 9 és ¾ vágányra! – adtam ki az utasítást, a következő pillanatban már el is pukkantunk...