Történetek

Miután kiszálltak az űrkompból, azonnal a mennyei Atya elé kísérték őket. A kötelező lábcsók után az Atya felemelve magához ölelte őket. Úgy, mint atya a gyermekeit. Meghatottan szólott hozzájuk
— Gyermekeim, minden elismerésem a tiétek! Amit elkezdtetek, az nem semmi! Mit kértek még?
— Embereket és anyagot.
— Kérésetek parancs. Van írásos igényetek, vagy szóban akarjátok elmondani?
— Teljesen kidolgozott tervezetünk van, és mellékletként az erő, eszköz elosztást...

Himihumi királynő úgy vedlett át fáraóvá pillanatok alatt, mint amikor a csúf hernyóból gyönyörűséges lepke válik. Senki sem csodálkozott, de nem is kételkedhetett benne, hogy csakis ő léphet Rumszesz örökébe...

Lassan följebb vándoroltam, és a ruhán keresztül érintettem meg keble halmait. Ujjaimat végigfuttattam rajtuk, szigorúan kikerülve a bimbókat. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve különböző motívumokat rajzoltam az izgató idomokra. A lélegzete felgyorsult, gondoltam, hogy tetszik neki...

Kedden megtörtént az első incidens. Mondhatnám úgy is, hogy horrorisztikus esemény. A vacsora beadása után a személyzet nyitva felejtette a hím körlet ajtaját. Az volt az eljárás rend, hogy, amikor befejeződik valamilyen tevékenység, akkor a körletvezető ellenőrzi, hogy minden rendben van-e? Ebbe beletartozik az ajtók ellenőrzése is. A személyzet elkapkodta az ajtózárást és mellézárta a zárnyelvet...

Tűz csapott ki a tünde hajó mellső, hatalmas lövegtörnyából... három szeparatista hajó változott olvadó fém és tépett tagok szánalmas halmazává... egy halálsikolyra sem futotta nekik.
Munkába léptek az elf gyilkológép 12 méteres kaliberű katyusái, majd az oldalra szerelt 3méteres gatlingok is. Úgy tépték össze a harcoló felek kocsikerék, lándzsahegy, szivar alakú hajóit, mint ahogy egy orosz maffia behajtó bandája ver szét egy nem fizető porcelánkereskedőt...

Nem tudom, hol rosszabb összefutni vele. Mondjuk a legjobb az lenne, ha sehol nem ütköznénk az emberi faj eme megcsúfolásába, illetve a túlzott önbizalom ilyetén elfajzott fizikai manifesztációjába. Fúde szépen írtam...

Közben a lombikbébi program is beindult. A mesterségesen megtermékenyített petesejteket életvízben nevelve a harmincadik napon agykezdeményeikbe beültették az értelem génjét. Utána, pedig implantálták a nőstények méhébe. Hagy fejlődjenek természetes közegben tovább. Ekkor kezdődtek a gondok. A terhesség alatt leálltak a petesejt érlelő peteműködések. Nem tudtak több érett petét kinyerni az anya majomember nőstényekből. Ezért a további bővülésen gondolkodtak...

Gyuri és Sebő le voltak döbbenve. Bénultan figyelték, ahogyan a lény, aki talán valaha Viktor volt, feléjük csoszogott.
Viktor feje olyan volt, mint egy paprikaszínnel lelocsolt traktorbelső. A száj feketén csámcsogott ebben a reménytelen ábrázatban, gurgulázva szólongatta a szeretőjét. Szíve szaporán vert nyitott, véres inaktól csöpögő mellkasában...

— Nos, uraim, mi a helyzet?
— A helyzet teljesen világos — kezdte Pucong, majd így folytatta —, jövő héten elkezdjük a munkálatokat. Röviden vázolva. Az alapokat kijelöltük, betájoltuk. Óriás markológépeinkkel kimélyítjük a gépházak, és a mőbiusz generátor gépházának helységeit. A kitermelt homokkal, mészkőzúzalékkal, mésszel kizsaluzzuk a piramis kváderköveit. Anti gravitációval felépítjük a már elkészült gépház és erőmű fölé a piramist. Aztán elektrikusaink felhelyezik a piramis...

LYáLY, de hideg van! Kár, hogy ez a köldökig érő kabátka a trendi, meg a csípőnadrág, nagyon fázik a köldököm meg hátul is a derekam, megint véreset fogok pisilni... sajnos a Béla nem tudott elhozni a nagy béemvéjével, más dolga van, most gyalog kell átmennem a zebrán a túloldalra a plázába...