Történetek

A felhő mennydörgőn nyávogni kezd, majd egy krumpli esik ki belőle. Úticélját elérve Karcsii abnormális alakú szájába - mely az abnormális fejen telepszik - ér célt.
Kancsó fuldokolni kezd. Összeesik, és trottyos-foltos gatyója is lecsúszik róla. Kancsónak vége... vagy mégsem???

Egy teremtett lelket sem láttunk sehol. Síri csend és "hullaszag".
A helyi távbeszélő egy krómozott falba volt beépítve. Odaléptem a készülékhez és tárcsáztam a 00-át, ez volt a Nothingfos Államügyelet központi száma.
Kicsengett. Hosszan, hosszan kicsengett, majd nagy sokára beleszólt egy illuminált hang...

- Cat… Szerintem ezt már nem érdemes újra végigjátszani… Soulness nagyon ki volt borulva… A menyasszonyával is veszekedtek… - ásította és megfordult a fejében, hogy lehajtja fejét az asztalra, és itt alszik el. De mikor megpillantotta a szemrehányó zöld pillantásokat, akaratlanul Soulness jutott eszébe, és már csak szerelme nevének foganatja is újabb energiát pumpált belé. Pedig nem vágyálma gubbasztott előtte türelmetlen arckifejezéssel, hanem egy nő, akin meg sem látszottak az éjszaka...

A fiú látta hogy a plébános a magasba emeli a kést. Behunyta a szemét, és várta a kivégzést. Nem történt semmi, ezért kinyitotta a szemét, és így még éppen megpillantotta, ahogy a pap leszúrja a szörnyeteget...

- Ami engem illet… Én kihasználom fiatalkori éveimet, és keresem az igazit a párkapcsolatokban… - mondja Laus. – Persze, semmi bajom Soulness döntésével, de én az ő helyében vártam volna a családalapítással és a házassággal… Soul 25 éves, a legszebb korában van, ilyenkor kéne élnie, viszont mióta ismerem sosem volt nagy nőcsábász…- mondta el a billentyűs a sajtótájékoztatón...

Érezte, hogy nem fogja tovább bírni, eljutott arra a szintre, hogy teljesen minden mindegy volt, agya teljesen világgá ment már, egy hatalmas tomboló szexéhes állat lett belőle, aki épp ölni tudna, ha nem kapja meg, amit akar. Hirtelen kinyitotta szemét, és szinte vérben forgó szemekkel megragadta a masszőr ruháját a mellkasa a környékén, és szinte ráordított:
- AZONNAL TÉGY MAGADÉVÁ!!!!! ...

SIR DSZEPETTÓ: (gondterhelten ráncolja a homlokát) Oh, önző humánasszony! Te csak sokfekhelyű leányodra gondolsz! Az ártatlan békát ki kérdezi meg hát?
Mit érezhet egy ilyan apró állat, a kisasszony láttán? Hosszú aránytalan karok, duzzadó "egyikkisebbmintamásik" emlők, sertéstoka, cserepesre szikadt száj, ostobaságtól véres szemek, és oh, uram, kegyelmezz: az a bamba pestises tekintet! Csak egyszer feledhetném! ...

Már nagyon kívántam egy nedves puncit. Nem érdekelt, hogy kié vagy mié! Átkaroltam a nőt és megfogtam a babakocsit és szépen hármasban elmentünk arra a sötét helyre, ahonnan jöttem. A nő nem nagyon akart jönni, a babakocsi utasa meg úgy 2-3 hónapos lehetett, nem nagyon érdekelt. Persze a nő a gyerekért aggódott...

A temetés délután volt. Közeli barátok, családtagok. Bizonyosan nekik is hiányozni fog, hogy nincs többé, hogy elment. Azonban a legnagyobb fájdalom egy ember szívét járta át. Az édesanya és a feleség fájdalmát senki más nem érheti, nem érezheti...

A fiú hevesen magához szorította a lányt, hogy az érezhesse, mennyire kívánja őt. A lány közben kicipzározta a hálózsákot, hogy jobban férjenek, és engedte, hogy ösztönei vezéreljék a kezét, miközben csókjuk egyre hevesebb és belsőségesebbé vált...