Tükörkép

Két borzas, barna hajú lány áll egymással szemben. Mindketten a másik borostyánsárga szemeibe néznek.

-Miért minden csalódás? Félek. – szólal meg egyikük.
-Mert Te nem győzhetsz. Ha győztes lennél, a holnapi vonaton ülnél. Velük. De nem vagy, nem lehetsz győztes. Csalódottnak kell lenned. Írnod. És félned…
-De miért nekem? Boldog a világ, csak én vagyok boldogtalan?
-Kárhozott vagy. Elkárhozott. Elkárhoztattak a szavaid. A mozdulataid. A tetteid. Félsz.
-Mitől félek. Magam sem tudom. – félrepillant, s a másik is ezt teszi.
-Mindentől. Tőlem. Magadtól. Az emberektől. A szerelmedtől. A jelentől. S a jövőtől.
-Félelem? Egy fekete ruha, s egy piros-fehér-zöld zászló szívembe szúrva.
-Nem piros-fehér-zöld. Fekete. Akárcsak te.
-Fekete Macska vagyok.
-Ostoba vagy. Szomorú, érzelmes kislány, aki elzárkózik a világtól.
-Nem vagyok ostoba. Tudom, mit jelent.
-Azt sem tudod, léted mit jelent!
-Érzelmeim vannak. Tudok szeretni. S gyűlölni.
-Nem tudsz. Ha szeretni tudnál, nem félnél. S ugyan kit gyűlölhetnél?
-Gyűlöllek. Téged. És te is engem.
-Sajnállak. Ha te nem vagy, nem lehetek én sem. Nem irthatsz ki.
-Ha te nem vagy, nem lehetek én sem.
-S a vonat elmegy. Nélküled.
-Hagyd abba! Nem igaz, amit beszélsz!
-Sajnos igaz. S már ő sem szeret. Fogadd el.
-Hazudsz! Aljas vagy! Őrült!
-Már az írásodat sem akarja elolvasni. Nyisd ki a szemed. Nem érdemel már meg.
-Ne!! Fogd be a szád!
-Őrült lennék? Vedd észre, kivel beszélgetsz! Egy vagyok veled.
-Egy vagyok veled…



2006.szept.21.