Szétszórt álmok 2. - Számonkérés

- Szia, még csak most végeztél?
- A szokásos időben végeztem, csak még elugrottam egy helyre.
- Hová? Hiányoztál nekünk, Emma most nagyon nyűgös.
- Na add ide a kis hercegnőt.

Maxim szerette a lányát, csak valahogy nem igazán érezte szorosnak a kapcsolatukat. Ilyen fiatalon még nem akart gyereket, családot. Egyáltalán nem érezte magát késznek az apaságra.
Amandát sem akarta elvenni, a szülei elvárása volt ez. Ha már teherbe ejtette Amandát vegye is el, olyan maradi hozzáállás. De egy ilyen befolyásos családban nem engedhetnek meg ilyesmit.

- Lehetne, hogy holnap hamarabb gyere haza? Elmehetnénk valahová, úgyis olyan jó idő van.
- De holnap péntek, pénteken mindig összejövünk egy kis bulira a srácokkal.
- Sosem vagy velünk, szervezhetnénk családi programokat. Emmának is jót tenne.
- Majd hétvégén.
- Szombaton mindig a szüleimhez megyünk ebédelni, elfelejtetted?

Amanda feszült volt, hogy ennyire próbálják lerázni. Mintha nem is egy család lennének, pedig ő igazán próbálkozik összetartani a családjukat. Maximnak sokkal fontosabb a szabadsága, a függetlensége és nem képes felelősséget vállalni, olyan mint egy gyerek.

- Nem felejtettem el, le is mondhatjuk azt az ebédet.
- Nem illik lemondani. Soha nem megyünk sehová hármasban, mindig csak külön. Látod mi ez az ujjamon? Egy gyűrű, a feleséged vagyok és van egy gyerekünk, emlékszel?
- Nyugodj már meg, most értem haza, de ha tudom, hogy ilyen hárpia leszel nem is jövök.
- Akkor legközelebb ne is gyere, most akár nyugodtan el is mehetsz.

Amanda magához vette a Emmát, a nappaliba vitte és a babahintába tette.  A tévében próbált valami értelmes műsort keresni, de ebben az időben az ő ízlésének nem volt semmi megfelelő.
Mivel Maxim már éhes volt, keresett valami kaját, közben a telefonját böngészte. Mondhatni ez a kedvenc elfoglaltsága a vezetés után.