Szétszórt álmok 1. - Reggeli gondolatok

Amanda gyereksírásra ébredt. Már egészen rutinosan dobta le magáról a takarót, kereste meg a papucsát és erőtlenül csoszogott át a gyerekszobába. Tudta, hogy felesleges lenne felébresztenie férjét, mivel már párszor tudtára adta, hogy neki ez nem fér bele a napjába, dolgozni kell.
Felkapcsolta Emma szobájában a lámpát, megpróbálta elcsendesíteni a gyereket és a konyhában elkészítette a tápszert. A nap első sugaraival beterítette a konyha egészét, szinte már nappali világosság uralkodott.
Amíg megetette a kicsit Maxim is felébredt, számára is elkezdődött a nap. Kis idő elteltével a konyhában futottak össze, egy gyors puszival köszöntötték egymást.

- Hogy aludtál, kérsz kávét?
- Nem tudom hogy aludtam, olyan sehogyan. Kérek kávét, lehetőleg erős legyen.

Erről a rossz szokásáról sosem tudta leszoktatni, pedig mennyivel egészségesebb lenne egy bögre fekete tea.
Reggelük a szokásos rutinban telt, Maxim is összekészült és már indult is a munkába. Amanda a teája fogyasztása közben egy újságot lapozgatott, végiggondolta a napi teendőit. Ezekből nem volt túl sok, fő feladata a főzés, a gyerekről való gondoskodás, a nap többi részében azt csinált amit akart, meg amit Emma akart. Tehetősek voltak ahhoz (vagy inkább a szülei), hogy ne kelljen a háztartással foglalkoznia, a bejárónőjük mindent átvállalt. A főzés Amanda számára olyan volt, mint egy terápia, egy meditatív állapot amikor elmerülhetett a saját gondolataiban, kizárhatta a külvilágot.

Maxim napja már zsúfoltabban telt. Az apja vezetett egy kőolajfinomítással foglalkozó céget ahová őt is felvette. Eleinte meglehetősen unalmasnak találta, de azért lassacskán belejött. Már apja állandó ellenőrzését is megszokta. A fizetéséből vett is egy azúrkék sportautót, azzal járt be dolgozni. A céges autó pedig a "családi" autó.
Szerette a száguldást, hogy egyedül lehet és senki nem parancsolgat neki. Persze Amandától mindig megkapja a magáét ha későn ér haza.