Szerelembe bonyolodva 2.rész

Már előző nap mondták, hogy egy lány majd körbevezet, de amikor belépte a kapun,
nem láttam senkit...vagy mégis?
Az udvar közepén, egy lány hasalt, vettem egy mély levegőt, majd odamentem.
Leguggoltam hozzá majd, megböktem a vállát.
- Mi van már!? - kérdezte, még mindig hasalt, s fel sem nézett rám.
- Ö...semmi, semmi, nem lényeges - ekkor felálltam, s már készültem el menni.
S megéreztem a kezét a vállamon.
- Gondolom te vagy az új cserediák...- mondta
- Igen én vagyok - majd vissza tért a mosoly az arcomra.
Sóhajtott majd vett egy mély levegőt.
- Körbevezethetlek? -kérdezte unottan s forgatta a szemeit.
- Igen köszönöm!
Megmutatott mindent, az osztálytermünket, az igazgatóit, sportcsarnokot, teniszpályát, foci pályát
stb...
- Ennyi lenne - kifújta magát s rám nézett - ha bármi kérdésed van, fordulj csak hozzám!
Csodálkoztam, hogy nem ugrott ki a szeme annyira forgatta a szemeit.
- Oké, köszi - válaszoltam - Ám még nem mutatkoztam be, Cler vagyok, és te?
Nyújtottam a kezem és válaszolt.
- Oké Clercks - mondta
- Cler - néztem rá - és a te neved, hol marad?
Csodálkozva néztem, rá.
- Tök mindegy, az én nevem meg mit számít...- ezzel már hátrafordult, s elment.
Csak álltam ott mint egy hülye, és csak néztem őt hátulról, hát ha megfordul...de nem.
Nem túl vidáman mentem haza, de végül vettem egy forró zuhanyt és más felé koncentráltam.
Este különös álmom volt...hasonló mint a tegnapi.

*************
játszótért, hinta
*************
- Mi a baj? - mentem oda. - Elmondod nekem?
Felnézett, majd észre vette, hogy én vagyok, s egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Semmi, nincs - felelte bizonytalanul - semmi nincs ami túl érdekes.
- Ugyan már, nekem bármit elmondhatsz, ezt tudnod kell - néztem a szemébe -, de nem erőltetlek,
ha nem akarod, nem mondod el.
Simogattam a hátát majd be ültem a mellette lévő hintába és csak néztem őt.
- Ha elmondanám őrültnek fogsz találni! - nézett a földre.
Felálltam majd leguggoltam elé, így pont a szemébe nézhettem...persze nagyon homályos volt
a kép mint mindig, így nem láttam rendesen az arcát.
Ő egy pillanatnyi idő után el fordította a fejét, s a kezemmel gyengéden vissza hajtottam.
- Nekem bármit elmondhatsz, nem nevetlek ki - néztem mélyen a szemébe - a barátod vagyok.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek- mondtam neki
- Tudtam! - majd leszegezte a tekintetét.
- Mit tudtál? - meglepődötten néztem rá
- Én...én...
****************************
- Mi te?
Ébresztett apum, hogy mennem kell, csalódott voltam, hogy nem álmodhattam tovább.
Apám csak nézett rám, hogy mi bajom...én csak csóváltam a fejem.
Be mentem a suliba, s megkerestem azt az osztálytermemet.
Be léptem, láttam, hogy tele a terem, köszöntem, de senki nem figyelt.
Lehajtottam a fejem, és kerestem egy üres padot, amikor valaki megfogta a vállamat.
Szia -mondta hátulról egy hang, s meg fordultam - biztos te vagy az új diák
Villantott rám egy mosolyt, majd bólintottam.
- A nevem Sherlotte, de szólíts csak nyugodtan Sher-nek- majd mosolygott rám.
- Szia Sher - néztem rá - A nevem Cler.
- Nem akarsz mellém ülni Cler? - nézett a padjára - jó buli lesz.
- Oké köszi
Majd oda kísért a helyére, leültem mellé, s kipakoltam Történelemre.
Bejött a tanár, én viszont ezt nem vettem észre, s folytattam az Angry Birds-özést.
- Látom, új nebuló érkezett ide - felém állt majd, lenézett rám.
- Elnézést, kérek! -mondtam rémülten, hisz ez még csak az első tanítási napom.
- Kérem adja ide azt a készüléket- nyújtotta a kezét, s kénytelen voltam felállni majd
bele nyomtam a kezébe- remek, utolsó óra után vissza kapja.
De jó...mehetek vissza ehhez az elsőre nem tetsző tanárhoz...mh, nagyszerű.
- Tíz órai! -hallottam Sher hangját.
- Remek - néztem rá, majd láttam, hogy az a lány is velünk megy le az ebédlőbe
aki első nap engem vezetett körbe. Örültem, hogy mellette lehettem.
- Szia, nem te vezettél körbe az első napomon? - mosolyogtam rá...hát persze, hogy ő
mutatott meg mindent.
- Hali, nem nagy ügy - szinte rám se nézett.
- Hé Emm! -nézett rá Sher - be sem mutatkozol?
- Nos, már úgy is tudja a nevem - forgatta a szemeit.
- Cler - fordult felém - ő itt Emm, Emm ő itt Cler.
- Igen tudom - nézett Sherre unalmas fejet vágva.
- Örülök, hogy meg ismerhetlek Emm - mosolyogtam, miközben rám nézett, s elröhögte magát.
- Inkább félned kéne, mint hogy örülni - még mindig némán nevetett.
- Félnem? Ugyan mitől? - mosoly ült az arcomra.
- Jobb ha nem tudod- válaszolt Emm helyett Sher, majd mindhárman elnevettük magunkat.
Azt vettem észre, hogy már az ebédlőben vagyunk, s rajtam a sor.
- Én egy szendvicset kérek, alma lével
Ki fizettem, majd megvártam Shert, és Emmet.Ők odavezettek az asztalukhoz.
- Hali, ő itt Cler- mondta Sher a többieknek.
- Sziasztok - néztem rájuk.
- Hali, én Viv vagyok, ő itt pedig Kelly -lelkesen mondta Viv, mint ha élete legjobb dolga történt vele.