Szerelem vége...

Deasy és Donald szomoruan ültek egymás mellett a padon. Deasy hiányolta a kedvességet,
a szeretetet, noha ő sokat adott magából Donaldnak. Ezt most el is mondta a fiúnak.
A lány imádta Donaldot, akarta őt, szíve csak érte dobogott. De már nem birt az előbb
felsorolt tulajdonságok hiányában élni. Donald értetlenül bámult a lányra. Ő mindig is
úgy gondolta, hogy mindent megadott a lánynak. Elégedett kapcsolatukkal. Tévedett. Kis
időt, szünetet kért a lánytól, hogy végig gondolja kapcsolatukat. Deasy megint engedett.
Ahogy eddig, most is ő volt a megértő, a segítőkész, az önzetlen. Ebbe már belefáradt,
de úgy gondolta, egy utolsó esélyt megér szerelmük. Hát legyen. Egy kis szünet, majd
Donald úgyis keresi. Eltelt egy hét, kettő, de a fiú még nem jelentkezett. Deasy
borszasztóan hiányolta, szenvedett nélküle. Barátnői egyre csak mondogatták, hogy ne
törödjön vele, inkább menjen el velük bulizni. Nagy nehezen rávették Deasyt.
Kicsinositották, szépen felöltöztették. El is indultak szórakozni. Bár Deasynak rossz
kedve volt, igyekezett jópofát vágni az egészhez. Barátnői pasiztak, de neki Donaldon
kivül más nem kellett. Rosszul érezte magát a fiú illata, érintése, csókja nélkül.
Hiányzott a nevetése, a mozgása, az ölelése. Deasy próbálta elhesegetni gondolatait
a fiúról. Már majdnem sikerült is neki, mikor mepillantotta ŐT. Egy másik lány volt
a karjaiban. Már mást csókolt, ölelt. Deasy-vel elkezdett forogni a világ. Fizikai
rosszullét fogta el. Hányingere lett, fájt a feje. Becsapta őt. Nem állt ki mellette.
Soha nem szerette Deasyt. Megalázottnak, kihasználtnak érezte magát. Fájt a szíve,
szinte meghalt már. Deasy-ból kitört a zokogás. Elrohant. Elfutott messzire. Érezte
nincs élete a fiú nélkül. Meghalt a lelke. Nincs bensője, így ne legyen teste sem.
Végzett vele a szerelem. Megölte őt a kín, a fájdalom, a csalódottság. Még aznap éjsazaka
a vonat elé vetette magát. MEGHALT. Azóta lelke a fiú mellett száll, vigyázz rég
elvesztett szerelmére...