Rea - Egy leszbikus románc története 11. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. október 26.

***************************************************

Amikor másnap felébredtem, próbáltam visszaemlékezni, mi történt az este. Megdörzsöltem a tarkómat és nyújtózkodtam egyet. Valószínűleg Freya vitt be a szobámba a karjaiban múlt éjjel. Kedves volt tőle. Elmosolyodtam a gondolatra, milyen nagylelkű is ő. Felsóhajtottam és elgondolkodtam, hogyan mondhatnám el Freyának, hogy Kelly egyszer már megcsókolt, amikor meglátott minket együtt a kocsiban. Úr Isten! Majdnem el is felejtettem, hogy ma fotózásom lesz. Gyorsan bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Aztán előkaptam egy törülközőt és magam köré csavartam. Éppen csak kiléptem a fürdőből és felvettem a fehérneműmet, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
– A fenébe! – suttogta, ahogy megpillantott.
Felpillantottam az arcára, ami céklavörösre színeződött. Lesütöttem a szemem, miközben eltakartam magam a törülközővel. Éreztem, ahogy én is elpirulok.
– Sajnálom… én csak azt akartam… most jobb, ha megyek – hebegte, miközben becsukta az ajtót.
Gyorsan felöltöztem és kinyitottam az ajtót. Hallottam, hogy valaki főz a konyhában. Lementem és leültem a pulthoz. Freya felém fordult és a szemében bűntudat tükröződött.
– Bocsáss meg, Re! Kopognom kellett volna.
– Nem történt semmi.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Elmosolyodott, miközben mellém lépett. Megfogtam az arcát és adtam egy apró csókot a szájára. Elmosolyodott és ő is végigsimította az arcomat.
– Mi történt? Eddig sosem csókoltál meg. Mindig én csókoltalak meg először – vigyorgott.
– Nincs különösebb oka – vontam vállat.
Rám villantotta forró és lehengerlő mosolyát, aztán megcsókolt.
– Csináltam reggelit. Szereted a tojást pirítóssal?
– Imádom.
– Nagyszerű.
Freya elővett két tányért és mindkettőre szedett pirítóst és tojást. Letette mindkettőt a pultra és töltött egy kevés kávét két bögrébe. Belekortyoltam a forró kávéba és beharaptam az alsó ajkamat. Vettem egy mély levegőt és Freya felé fordultam.
– Frey! Van valami, amit el kell mondom.
– Hallgatlak – ült le velem szemben és minden figyelmét nekem szentelte.
– Nem a tegnapi volt az első eset, amikor Kelly megcsókolt.
Becsuktam a szemem. Nem akartam látni az arcát. Csak a szívem dobogását hallottam, miközben vártam, hogy reagáljon valamit.
– Tudom – mondta komolyan. Nem volt a hangjában a haragnak, vagy a meglepettségnek semmi jele.
Kinyitottam a szemem és rá néztem. Én viszont meglepődtem. Nem tudtam, mit mondhatnék. Csak kérdőn néztem rá.
– Mint mondtam, már tudtam róla – emelte a szájához a bögréjét.
– Hogyan? Láttál minket?
Lassan bólintott.
– Miért nem szóltál róla? – kérdeztem összezavarodva.
– Azt hiszem… csak arra vártam, hogy őszinte légy velem. Ennyi az egész. És örülök, hogy magadtól mondtad el.
– Értem… Sajnálom, hogy nem szóltam előbb.
– Semmi gond. Én kérek bocsánatot, hogy nem szóltam.
– Akkor kvittek vagyunk.
– Igen. Kvittek.
– Nem vagy dühös rám?
– Nem. Nem te csókoltad meg őt és erőszakoltad rá magad – kuncogott két korty kávé között.
– Nem voltál…? – Elharaptam a mondat végét. Ő pedig várakozó tekintettel nézett rám.
– Nem voltam mi?
– Féltékeny? – éreztem, hogy elpirulok. Az arcomra tapasztottam a kezemet, hogy eltakarjam.
– Annyira édes vagy. Tudsz róla? – kacagott.
– Csak válaszolj! – fújtam fel az arcomat.
– Rendben, rendben! Hogy őszinte legyek…
Egy pillanatra elhallgatott, aztán rám mosolygott.
– Nem… Nem igazán – próbálta visszatartani a nevetést.
– Hé! – öltöttem magamra a legmeggyőzőbb „megőrülök tőled” képemet, de ettől csak még jobban nevetett.
– Oké! Oké! Őszinte leszek. Féltékeny voltam. Most örülsz?
Rám mosolygott, kivillantva fényes, fehér fogsorát. Átölelt és gyengéden megcsókolt. Amikor elhúzódott, magamra öltöttem a legtökéletesebb szomorú kiskutya szemeimet, de ő csak nevetett és rázta a fejét.
– Nem, nem. Most mennünk kell.
– Frey! Ne csináld ezt velem!
– Bocsi! Annyira édes vagy… De most tényleg mennünk kell.
– Oké, oké! Menjünk!
Felkaptam a retikülöm és kimentem az ajtón. Freya már várt a kocsinál. Beszálltunk és elindultunk. Út közben Freya elmondott mindent a fotózásról.
– Egy ausztrál designer kampányában fogsz részt venni. Általában hosszú ruhákat tervez. Ma a szabadban fogunk dolgozni.
– Kültéren, hm? Mi lesz a téma? És a beállítás?
– Egy farmon leszünk a városon kívül. Ó! És próbálj meg ártatlan, kiegyensúlyozott és gyönyörű lenni! Nem minden nap kapsz egy ilyen munkát.
– Tudom. Ez egy jó esély, hogy valami romantikusat is csináljak. Általában minden fotózásom annyira… modern.
– Igen. Jó esély, hogy új tapasztalatokat szerezz.
– Pontosan.
– Add a legjobbat! Vagy nagyon megszidlak.
– He? Nem gondoltam, hogy valaha is képes lennél rá.
– Szigorú fotós vagyok, tudod? – nevetett fel.
– Beszéltem néhány barátommal, akik dolgoztak már veled.
– Miről?
– Rólad, természetesen.
– És?
– Azt mondták, hogy nagyon kedves vagy. Könnyű veled dolgozni és mindig csak úgy sugárzod a pozitív energiát. Szóval… kizárt, hogy leszidj.
– Ne légy ebben olyan biztos! Megteszem, ha nem teljesítesz jól ma.
– Jól? Tökéletes formában vagyok – villantottam rá egy önelégült mosolyt.
– Oké, díva! Mutasd! – kacagott.
– Semmi gond, miss. fotós! Felkészültem.
Hamarosan odaértünk és mindent előkészítettünk. Elkezdődött a fotózás. Egy hosszú ruhában virítottam és próbáltam olyan kiegyensúlyozott és megnyerő lenni, amennyire csak tudtam. Készítettünk egy sorozatot a csűr mellett, aztán bent is, majd a mezőn. Egyszerűen imádtam. Amikor végeztünk, odamentem megnézni. Egy kicsit büszke is voltam az eredményre. Remélem, a megrendelőknek is annyira fog tetszeni, mint nekem. Utána visszamentünk a házba. Sokáig tartott. Már csak fél óra volt éjfélig. Lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailomat. Megnéztem a mobilomat is és írtam egy-egy üzenetet Claesnek, Rainnek és az anyámnak. Figyelmeztettem Claest, hogy vigyázzon Neshára, mert az ilyen dolgok mindig kimennek a fejéből. Néha olyan volt, mint akinek rövid távú amnéziája van, vagy ilyesmi. Hirtelen valaki kopogott az ajtón.
– Igen? Kérlek, gyere be! – válaszoltam komolyan.
– Hogy érzed magad, Rea? – kérdezte Freya, miközben kinyitotta az ajtót.
Már pizsamában volt. Egy fehér póló volt rajta és egy fekete csíkos bokszer.
– Kicsit fáradtan, de boldog vagyok – mosolyogtam rá.
– Igen. Nagyszerű munkát végeztél ma – kacsintott rám.
– Köszi.
– Jobb, ha most egyedül hagylak, hogy tudj pihenni – fogta meg a kilincset.
– Kérlek, maradj! – kiáltottam fel és éreztem, hogy elpirulok.
– Biztos, hogy ezt szeretnéd? – incselkedett Freya.
– Természetesen.
– Akkor jó!
Lefeküdt mellém. A szemébe néztem és ő is a szemembe fúrta a tekintetét. Közelebb hajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. De aztán lassan elszabadult a szenvedély. A hasán ültem és hozzá simultam. Közelebb húzott magához és megcsókolta a nyakamat. Próbáltam nem rögtön felsóhajtani a gyönyörtől. Kigomboltam a pizsamám első két gombját. Közelebb húzott magához és ismét megcsókolt. Levettem a pólóját és elém tárultak fekete melltartójába bújtatott domborulatai. Az ámulattól tátva maradt a szám. Annyira gyönyörű volt. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. A szívem majd kiugrott a helyéről. Én is levettem a pólómat, ő pedig felült, gyengéden megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Nagyon komolynak tűnt. Kérdőn néztem rá vissza, mintha azt kérdezném: Mi a baj? Azt hittem, ő is vágyik rám. Vagy nem vagyok elég jó? Mi történhetett? Kérdések egész sora tört fel az agyam mélyéről. Megszorítottam a kezeit és vettem egy mély levegőt. Vártam, hogy megszólaljon.
– Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá?

Folytatása következik!

Ui.: A képen Ginta Lapinta, alias Rhiannon Lee Dawn