Összetört Álomvilág 2.rész

A fájdalmas felismerés után, elkönyveltem magamban, hogy a szerelem szó számomra egy értelmetlen jelentéktelen, tartalom mentes fogalommá vált.
A napokban, mikor egész derűsnek mutatkozott az ég a kapcsolatunk felett, kiderült, hogy Erik regisztrált egy angol nyelvű oldalra. Közösségi oldalakhoz tudnám hasonlítani. A szívem vadul kalapálni kezdett, megszédültem és gondolkodás nélkül felkaptam a cuccaimat, és az ajtóhoz rohantam - későn. Utánam kapott, nem értette mi bajom, hossz 10 perces szócsata után kijött belőlem, ami bántott, sírva mondtam neki, hogy azt igérte nincsen több kamu, azt hittem bízhatok benne.
Bizonyitékul meg akarta mutatni, hogy törölték az oldalról, pluszba nincsen rejtegetni valója, de a belépése sikertelennek bizonyult. Akkor könnyel teli szemekkel felálltam és kisétáltam a kapun, 10 perccel később magamba roskadva értetlenül ültem a buszmegállóba, és vártam, hogy hazajussak. Magam mögött akartam hagyni a kétségeket, a féltékenységet, mindent, ami csak fájt. Rágyújtottam - azt hittem, hogy ha rágyújtok, oldja a stresszt, de ez kamu, egyre több és több cigi kell. Amikor a gyújtómat kerestem a zsebemben lenéztem a földre, és láttam, hogy valaki mellettem áll, alig 1 méterre. Felkaptam a fejemet, és Erik nézett le rám.
Talán a szívem mélyén jól esett, hogy utánam jön és meg akarja beszélni a dolgokat, de én kisírt szemekkel  csak bámultam Rá, nem tudtam megszólalni. Nem akartam tovább feszegetni a témát. Egyszerűen haza akartam menni, leülni a sarokba és ordítva kisírni magamból azt, ami fáj.



15 percbe telt, mire megérkezett a buszom, végig beszélte az időt - őszintén, talán meg akartam volna bocsájtani Neki, de valami belül nem engedett. - És mikor beállt a busz a megállóba felszálltam rá.
Tudtam hogy talán soha többé nem látom, számomra ez volt az utolsó csepp a pohárba.
Olyan fura dolog, amikor az ember szeret valakit és fájó döntést kell hoznia a saját maga érdekében. A kérdés csupán az hogy valóban akkor lesz-e a legjobb neked ha elengeded Őt, hetekig magadba roskadva élsz, és talán egyszer túllépsz rajta, de sosem lesz már a Tiéd.. Vagy az amikor Vele maradsz de elveszíted a saját önértékelésedet, és szenvedsz, kétségek közt vergődve, hiszen a dolgoknak csak 1 bizonyos részét tudod rábizonyítani, és feltételezéseid vannak Vele kapcsolatban.- erre mindenki maga találja meg a választ, kommentbe le is írhatjátok.
Amit tegnap tettem könnyes szemmel, nem tudom mire volt jó. Talán el fogtok ítélni, talán nem. Rátok bízom a döntést. De meg akartam tudni az igazat, tudnia akartam mi ez az egész história, tudni akartam, hogy vajon behódolna-e egy idegen nyomulós lánynak. Ezekkel a gondolatokkal, létrehoztam egy kamu csaj profilt egy közösségi oldalon. És beszédbe elegyedtem Erikkel. Ő persze semmit sem sejtett. A szívem végig vadul vert, a gyomrom hasogatott minden egyes levélváltásnál.
Erőszakosan nyomultam Rá, leírta hogy most nincs kapcsolata de nem is akar újat, de szivesen ismerkedik- Hopp ez fájt, bekönnyzött  a szemem, de megérezve a vér szagát, csak nem hagytam.
Kérdeztem találkozna-e, nem koptam le- Nem ment bele a dolgokba.
Saját magamat pocskondiáztam a kamus csaj profiljával. - Tudni akartam bevéd-e. - Megvédett. –Ez jó érzéssel töltött el, de az már nem mikor megkérdeztem, hogy járna-e velem és azt irta, előbb megismerne.
A féltékenység és a fájó felismerés akkor hasított belém amikor megkérdeztem kit választ engem (a kamu csajt) vagy engem ( az exét) És senkit sem választott.
Hogy milyen következtetést vontam le ebből? Nevetséges, de semmit. Egy nagy kérdőjel volt benne, ahogyan ott ülve a számítógép előtt néztem a sorokat. Felhívtam és elmondtam neki, hogy én voltam a kamu csaj. Az elején tagadott, majd a fejemhez vágta hogy csalódott bennem.
Azt már nem akartam elmondani neki, hogy tudom milyen érzés van benne, én is rengetegszer éreztem ezt Irányába. Mégsem a hazugságot tartottam megoldásnak.
Mindez tegnap történt, de ma rájöttem hogy nehezebb élnem nélküle, mint hittem. Szinte fájt a mai napi ébredés, szinte kínzó a hiánya, tegnap óta semmit sem ettem, a mérleg 2kg-al kevesebbet mutat. - Hurrá van valami pozitív is a szakításban. -Nevettem el magam eröltetetten.
Hogy mi lesz most?! Nem tudom. Valami összetört bennem, és ez a kétely, a tudatlanság, a feltételezések, csak mérgezi a létemet. Nem tudom mi volt mez a 1,5 év. Nem tudom szeretett-e valaha. Nem tudom megcsalt volna-e? Nem tudom mit tehetnék most… Csak azt tudom, hogy eddig sem voltam teljesen biztos magamban, de most már végleg felismertem, hogy rengeteg idő kell ahhoz hogy talpra tudjak majd állni valaha. Hogyha kell elfelejtsem Eriket és új életet kezdjek. De addig még pokolian kínzó, magányos napok vártak rám…  (folyt köv.)