Összetört Álomvilág 1.rész

Az ember annyi megpróbáltatáson megy keresztül élete folyamán: embereket ismer meg, akikben végül csalódik, álmokat épít, amelyek pillanatok alatt a porba hullnak, és azt az embert akit valaha legjobban szeretett, elveszi tőle a sors, vagy talán maga a társ az,a ki kilép, aljasan, fájdalmas ürt hagyva ezzel maga után.
Erikkel (Nevezzük így a szerelmemet, valódi nevét nem írom ki, nem szeretnék kellemetlenséget, ha esetleg felismeri a nevét) tavaly februárban ismerkedtem meg egy közös barátunk által.
A soros iróniája talán, hogy mindkettőnk kapcsolata abban a hónapa ért véget, mint utóbb kiderült egyikőnk sem volt szerelmes a régi kapcsolataiban. Akkor sorsszerűnek éreztem a találkozásunkat.
Bár azonnal nem vonzódtam hozzá, az első 3randevú és a vele eltöltött idő alatt rá eszméltem, hogy az első kezdeti félelmem helyére valami más fajta érzés bújt elő a lelkemből: vonzódtam hozzá.
- Nem, nem mondanám hogy már az elején beleestem. Csupán jól éreztem magam Vele, csodássá tette a hétköznapjaimat, megindult bennem valami. Ami a másikat fontossá teszi, ami összeköt Vele, mégis szabadon önmagad tudsz maradni mellette.
Az első hónapok gyerekjátéknak tűntek. Teltek a napok, és bár egy iskolába jártunk, eszünkbe sem jutott az hogy megunjuk a másikat. Élveztünk mindent együtt töltött időt.
- Tudjátok, ez volt az az időszak amikor találkozol Vele, és pillangók keringőznek a gyomrodban, egyszerűen vágysz arra hogy csak lásd, vágysz a közelségére, a szavaira, vágysz Rá.
Talán lehetetlen is lenne leírni az elmúlt 1,5 évet, amit együtt töltöttünk, mondjuk úgy, hogy voltak nehézségeink, vitáink, amelyeken átrágtuk magunkat, mégis boldogok voltunk. Akkor nem is gondoltam volna, hogy egy baklövése örök fekete foltot hagy majd a lelkemen.
- Tudjátok a problémák akkor kezdődtek amikor éreztem hogy Ő már több számomra mint egy kapcsolati alany. Lelkileg kötődni kezdtem hozzá-ami azért is fura, mert 1. sosem voltam szerelmes, 2. pedig nem vagyok az a romantikus, ömlengős tipusú csaj sem.
Egyik nap találkoztunk, s én nem tudom hogyan, de belehasított a féltékenység a lelkembe.
Sok nő példáját követve én is olvastam női magazinokat, portálokat és szöget ütött a fejembe, hogy mi van akkor ha életem első igazi szerelmem megcsal? - Nem habozva nekiszegeztem a kérdést:
- „Van olyan dolog amiről nem tudok? Társkeresőd esetleg?”-láttam ahogyan megdöbben, de igen a drága jó női megérzésem beigazolódott. Volt neki! Az amit abban a 2 hétben éltem át maga volt a pokol, bár megadta a nick-jét és a jelszavát-s bár ő sem gondolta volna, hogy kiderül- de a fiókjában volt 1-2 erotikusabb tartalmú levél.
Nos mit ne mondjak 3hónap után, nem ez volt álmaim netovábbja. Akkor azt mondtam elég! Szüneteljünk, akkor jöttem rá igazán, hogy ezzel a húzásával segített felismerni magamban a tényt, azt amelyet még magamnak sem mertem bevallani, hogy: Belé szerettem.
- A bibi csupán annyi volt, hogy őrült nagy fájdalmat éreztem, s bár örülnöm kellett volna hogy 18 évesen nincs kőből a szívem, s akadt 1 pasi aki megdobogtatja picike motoromat - mégis csak őrült fájdalmat, csalódást és megalázottságot éreztem. Akkor egy hétbe tellett, mire összeszedtem magam, leültem Vele beszélni, s átrágva a dolgokat úgy döntöttem megbocsájtok Neki. - Arra gondoltam minden embernek vannak hibái, s senki sem tökéletes.
Mára azonban megtanultam, hogy az akkor történt dolog csak mérgezte a lelkemet, s hiába próbáltam elhitetni magammal, rá kellett hogy jöjjek: „Kutyából nem lesz szalonna.”
A kapcsolatunk hátralévő ideje jobban telt, s bár kijutott a rosszból s a jóból is egyaránt, nem törődtem semmivel. Éreztem hogy szeret, hogy velem van, hogy foglalkozik Velem-az agyam hátsó szegletében mégis ott volt valami… a bizalmatlanság.
- Nos, tömören legyen elég ennyi bevezető. Térjünk át a lényegre, a mindennapokra...
- Múlt héten szünetet kértem Eriktől. Azt mondtam sok a melóm, kevés időm jut magamra, úgy érzem, megfojt a kapcsolat. Csúnya dolog, de mégis kívántam, s pár nap után őrült vággyal estünk egymásnak. S újra belém hasított a felismerés, hogy- hiába a ridegségem, hiába akarnék csak a testi vágyaknak élni.- Mégis szeretem.
A szívem legmélyén végig tudtam, hogy egy kapcsolat vége egyik fél számára a pofára esést fogja jelenteni. Rossz érzéssel töltött el, hogy 1,5 év után Én magam húztam a rövidebbet, s megbocsájthatatlan fájdalmat okozott nekem az az ember, akiről a legkevésbé gondoltam volna. Az a fiú,a ki a csillagokat is lehozta volna nekem az égről. 1,5 évnyi „szerelem” után elég volt 2 nap, hogy visszacsattanjak a valóságba, s megtapasztaljam milyen mélyre tud juttatni egy illúzió… A szerelem…
(folyt.köv)