Örök Szerelem

- Állj már meg! - kiabált a srác. A lány megfordult, egyenesen Laci elé lépett. Kisírt szemeit ráemelte és vádlón a mutatóujjával a srác mellkasát bökdöste.
– Eldobtál, mint egy ... Ennyit jelentek neked. – szólt halkan, mégis fájdalommal teli hangon. – Te nem tudod mit élek át, akárhányszor találkozom veled. Te csak a mosolyt látod és a jókedvet, pedig kurvára nem így van…- Laci félbeszakította a lányt.
– Azt hiszed nem tudom? Amikor ott állok a kapuban, úgy teszek, mintha elmennék, mégis ott állok és hallgatom, hogy mi történik. Tegnap is hallottam, hogy a lépcsőfordulóban zokogtál. Azt hiszed, hogy nekem könnyű? – A lány hátat fordított és gyors léptekkel haladt a köztársaság tér felé. Közben kiabált.
– Nem szeretsz már. Biztos Anitával vagy. – Laci, Kata után hajította a telefonját. Elkapta a lány karját és magához szorította.
– Ha nem szeretnélek, eljöttem volna a születésnapodra? Ha nem szeretnélek, akkor rohangálnék utánad az éjszaka közepén? – Kata nem tudott mit válaszolni. Kirántotta magát a fiú öleléséből és beszaladt a térre.
– Ha szeretsz, miért hagytál el? Munka, munka, munka. Ez nem hihető! Jobb nem jutott eszedbe? – Laci szemeibe könnyek gyűltek. Nem merte elmondani a lánynak az igazat.
– Üss meg. – Mondta a fiú.
– Nem tudlak. – Szólt döbbenten Kata.
– Üss meg. Megengedem. Jobb lesz. Üss már!! – Kiabált Laci. Kata teljesen összetört.
– Nem tudlak. – Suttogta.
– Akkor ölelj magadhoz erősen.

A lány a fiú karjaiba omlott. Ez mindennél többet jelentett számukra. Kata érezte a fiú parfümjét, amit annyira szeretett. A lánynak eszébe jutott az a nap, amikor szakítottak. Eltolta Lacit.
– És amikor ott voltam nálad és az az Anita hívott. Utána síri csöndben voltál, mintha nem akarnál valamit elmondani. Pedig még mindig együtt voltunk. Miért nem mondtad el, hogy miatta hagysz el? Miért kellett akkor is azt mondanod, hogy munka ügyben hívott? És olyan arcot vágtál, mintha valamit szégyellnél előttem. Akkor beszéltétek meg a következő randit ugye? Te szemét! Hagyj, eressz! – a fiú nem engedte az ölelésből Katát.
– Nem azt beszéltük meg akkor. Higgy nekem szerelmem.
A lány abbahagyta a sírást.
– Miért hagytál el? – suttogta gyönge hangon.
– Mert AIDS-es vagyok.

Sokáig nem mozdultak. Kata elájult. Egész nap nem evett, csak ivott. Már három hete ilyen életmódot élt. Nem evett, csak ivott…alkoholt. Laci leültette Katát és magához térítette. A lány ránézett szerelmére.
– Hogy történt?
- Amikor Anitának szúrtam piercinget, akkor véletlenül megszúrtam magamat is. Kiderült, hogy Anita AIDS-es. Én is elkaptam. -
- Miért nem mondtad el? – Kérdezte Kata.
– Mert nem akarom, hogy feláldozd magad és mellettem legyél, míg meg nem halok. Féltelek. Neked jobb jár! – Mondta Laci. A lány átölelte a fiút. Mindketten sírtak.
– Nem érdekel, hogy beteg vagy. Ha Isten úgy akarja, hát veled halok. Te vagy az életem. Hagyd, hogy ez így legyen. Nem kérek semmi mást, csak hagyd, hogy melletted legyek és engedd, hogy szeresselek. Nekem nem kell más, csak téged akarlak. Szeretlek. – Jelentette ki Kata. A fiú még erősebben szorította a lányt. Majd csókban váltak eggyé.

Három év és két hónap telt el. Gyönyörű évek voltak ezek. A szerelem három év után sem múlt el. Csak erősödött. Amikor Laci a halál küszöbén állt, Katával bezárkóztak a fiú szobájába. Fejenként 70 szem andaxint vettek be. Egymás mellett, békében, örök szerelemben haltak meg.