A vasárnap tökéletesen szabad nap volt. Mindenki jól kipihenhette az első hét fáradalmait. A legtöbben még a déli órákban is szunyókéltak, de akadtak olyanok is, akik a legújabb barátságukat akarták megalapozni. A kilences ház lakói kihasználták a szabadnapot, s egy gyors öltözés után elindultak a szomszédba. Nem kellett sokáig menni, hiszen újdonsűlt barátaik két házzal laktak arrébb tőlük, a tizenegyesben. Mindenki ébren volt már, mikor az ajtón kopogtattak. Emese nyitotta ki. Az ajtóban Tünde állt.
-Jó reggelt! Felkeltetek?
-Szia! Igen. Hát ti?
-Á dehogy…. Én például most is alszom.-parodiázott Tünde. Van kedvetek járni egyet?
-Persze, csak várjatok, amíg felöltözünk.
-Ok. Siessetek! Otthon várunk!
-Rendben.
Becsukta az ajtót, s a társaihoz fordult.
-Készülni, lusta banda! A többiek már várnak!
Christiannak felcsillant a szeme.
-Imola is jön?
-Biztos!-mosolygott Anna, majd hozzávágott egy párnát az álmodozó fiúhoz.
-Na! Ezt most miért kaptam?
-Csak azért, mert ha valaki nyitott szemmel álmodik, az nem valami jó jel. Ha ennyire kiváncsi vagy, hogy ő is jön, vagy nem, akkor készülödj! Csak rád várunk már.
A fiú szupergyorsasággal fogott hozzá a készülödésnek. Nem is telt el tíz perc, s felöltözve düllesztette a mellét a többiek előtt. Emes és Anna összenétek, és alig tudták visszafolytani nevetésüket. Aztán lassan el is indultak. A kilences ház előtt már várta őket a kis csapat. Kate dühödten állapította meg, hogy mindenkine van párja, csak neki nincs. Lassan aztán felmondott a duzzogással, s csatlakozott a többiekhez.
-Hova megyünk?-kérdezte Anna.
-Fogalmam sincs. Mit szóltok egy erdei sétához?- kérdezte Tünde.
-Felőlem, mehetünk.-mondta Kate.
-Felőlem is.- vágta rá Emese.
Mindnyájan elindultak. Az erdő szélén sétálgattak, s beszélgettek.
-Lassan kezdek unatkozni.-szólalt meg hirtelen Kate. Nem csinálunk valamit?
-Például?- tudakolozott Imola.
-Nem tudom. Menjünk be az erdőbe, vagy menjünk le a tengerpartra úszni. Bármi jobb lenne, mint ide-oda rohangálni.
-Remek ötlet. Van kedvetek úszni?
-Hát…mondjuk, hogy igen.- válaszolta Emese.
.Rendben. Akkor húsz perc múlva találkozunk a tábortűznél. Hozzatok magatokkal mindent, ami fontos. De siessetek!
-Ok.-jött kórusban a válasz, s lassan két csoportra oszlottak. Tünde berohant a mosdóba átöltözni, majd átengedte a helyet. Amíg a többiek is készülődtek, azon gondolkodott, mit lehetne bepakolni a táskájába. Végül összefogott egy pólót, meg egy rövidnadrágot, betett egy pokrócot, a napellenző krémét, és kedvenc könyvét. A többiek még mindig nem voltak készen, ezért úgy gondolta, ideje lenne megnézni a doboz újabb utasításait. A tegnap például az volt benne, hogy ugráljon féllábon. Meg is tette, mert kíváncsi volt a következményekre. Csalódnia kellett, viszont, mert miután befejezte az ugrálást, a következő üzenet csak ennyit mondott:
NÉZZ BE HOLNAP IS.
Így hát újra felnyitotta a ládát. Egy borítékot talált benne. „Na végre, gondolta. Hátha ma nem fog hülyeségeket kérni tőlem. Eddig csak papírfecnik voltak benne. Na lássuk csak mit rejt a boríték”. Kezébe vette, s nyitogatni kezdte. A borítékban egy lapot talált összefogva. Vastagságából ítélve, roppant hosszú levél lehetett. Legalább hatba volt tűrve. Elkezdte ezt is szétbontani, míg végül egy óriási papírlap állt üresen a lába előtt.
„ Na ez megint valami szivatás lesz”-gondolta. Megfordította a lapot, hátha ott ír valamit. Itt is üres volt, hanem aztán a közepéről kiindulva lassan csordogálni kezdett egy kis tinta. Aztán egy nagyobb paca jelent meg, s ebből újabb tintasugarak indultak meg a lap szélei fele. Miután az egész lap a tintától kék lett, szavak kezdtek formálódni rajta. Tünde lassan betűzte őket.
HA KÍVÁNCSI VAGY A TITOKRA,
MI LÁDÁBAN REJLIK,
TÖRELEMMEL NÉZZ BE ÚJRA,
HA MAJD MAGÁTÓL KINYÍLIK.
Tünde rögtön, miután az utolsó szót is elolvasta, felkapta a vizet. Felkapta a papírt, s az egészet összetépte, összegyűrte, s hogy még hatásosabb legyen a bosszúja, néhányszor rá is taposott a maradványokra. Még mielőtt bárki láthatta volna összeszedte, s a szemetesbe dobta. Kiment a levegőre lehiggadni. Mire mindenki készen volt, már teljesen visszanyerte uralmát. Visszabaktatott a házba a dolgai után. Felkapta a táskát, s még egy pillentást vetett a ládára. Végül sikerült kordában tartania a dühét, s a kiváncsiság győzött. Megfogta a ládát, és azt is magával vitte. A többiek kint várták őt. Mikor meglátták, hogy mit hoz magával, úgy néztek rá, mint egy elmebajosra.
-Hát ezt meg miért hozod magaddal?-kérdezte Kate
-Hosszú mese. A lényeg az, hogy nemsokára megkapom a díjat. Ti nem néztétek még meg, hogy mi van benne?
-De, viszont mikor első nap azt kérte tőlem, hogy mesztelenül ugráljam körül a házat, aztgondoltam hogy az egészet Jack találta ki.- mondta Mike.
A többiek nevettek, s titokban Tünde remélte, hogy tőle nem fog ilyesmit kérni a doboz, mert amilyen kíváncsi, még képes, és lejáratja magát a többiek előtt. Na meg azért sajnálta is, hogy a fiú ilyen hamar feladta a dolgot. Azért megnézte volna, amint épp meztelenül próbálja körülugrálni a házat. Elindultak hát a tengerpartra. A tűz körül már régen várták őket a többiek. Innen együtt folytatták az utat. Mikor megérkeztek, kiterítették a pokrocokat. Volt aki ezután egyenesen a vízbe rohant. Kate, Imola, és Christian egymást priccolták. Emese, Levi, Anna, és Kund éppen Mikeal dumáltak, majd ők is a víz felé indultak. Tünde a parton maradt, szeretett volna egy kicsit napozni. Elővette a könyvét, s olvasni kezdett. A bódító meleg, a tenger zúgása, mintha elvarázsolták volna. A barátai ordításait lassan már meg sem hallotta. A könyvbe mélyedt, viszont lehetett az akármilyen jó, a figyelmét nem fogta meg. Lassan lecsukodott a szeme. Pár percig el is aludt. Arra rezzent fel, hogy valaki felemeli a pokrócról. Hallotta, hogy a tenger egyre közeledik, majd…
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! –Sikította, pár liter tengervizet nyelve. Mikor sikerült a felszínre jönni, mindenkit szidott. A többiek mind nevettek, a megválogatott trágárságok hallatán. Mikor látta, hogy a káromkodással nem megy semmire, kezdett megnyugodni.
-Csak magadnak köszönheted!- ordította Kate. Mit csináltál az éjjel, hogy ilyen álmos vagy?
-Nem vagytok normálisak!-jött a válasz. Meg is halhattam volna!
-De nem haltál meg!-nevettek tovább a többiek. Ne legyél már olyan! Nyár van!
Tünde lassan a part felé indult. Mikor végre a talajt a lába alatt érezte, nyugodtabbá vált. Szeretett úszni, mégis néha bepánikolt, ha hírtlen eltűnt a lába alól a talaj. Visszament a pokrócára megtörülközni. A többiek továbbfolytatták a hancúrozást. Kund éppen Annát próbált a vízbe lökni. A lányok Anna segítségére siettek, míg a fiúk Kund oldalára álltak. Ebből aztán nagy rohangászás lett. Mike észre sem vette, mikor valaki éppen előtte nyújtotta ki a lábát, aminek az lett a következménye, hogy pár métert repült. Mikor megpróbállt felállni, egy kéz nyúlt felé.
-Segíthetek?-kérdezte Tünde.
-Kösz.-duzzogott Mike.
Tünde elmosolyodott:
-Hát igen….édes a bosszú.
Mike, látva a lány álszent képét elnevette magát, majd együtt álltak a többiek közé. Mindenki jól érezte magát, de lassan a nap is lemenni készült. Emese mindenkinek javasolta, hogy ideje lenne kimenni száritkozni. Ekkor Annának új ötlete támadt:
-Mi lenne, ha csinálnánk tábortüzet itt a parton, és ülnénk még itt?
-Nem rossz ötlet.-vágta rá Emese.
-Akkor fogjunk hozzá. Imola, Christian, Emese, Levi, menjetek fát szedni. Kate, te Tündével és Mikeal helyet kerestek a tábortűznek, én pedig Kunddal elmegyek kaját és piát szerezni. Megegyeztünk?
-Meg!- kacsintott Emese Annára.
Mindenki elindult a munkája után nézni. Tündéék gyorsan megkapták az ideális helyet, s letelepedtek a többieket megvárni. Nemsokára Imoláék is befutottak, mindenki kezébe egy-egy óriási tömeg fával. Legutoljára Anna,és Kund érkeztek meg. Hoztak magukkal kilenc üveg vajsört, három tasak puffancsot, és egy óriási sültcsirkét. Kate gyorsan meggyújtotta a tüzet, s mindenki helyet foglalt körülötte. Miután mindenki jóllakott, kezdett megint a kedvük megjönni. Mike javaslatára, egy mugli játéknak kezdtek. A játék lényege az volt, hogy valaki mondott magáról valamit, s ha a többiekre nem volt igaz, amit az illető magáról mondott, ihattak a vajsörös üvegből. Mike kezdte a játék bemutatását.
- Eddig még egyszer sem vágtam le a hajam.
- OK.És most?-kérdezte Imola.
- Most, ha van valaki, akire ugyanaz igaz, mint rám, akkor akkor nem ihat vajsört.
Mindenki a szájához emelte az üveget. A következő Tünde volt.
-Soha nem jártam ilyen hosszú táborban, mint ez.
Emese, Imola, és Kund nem ittak az üvegből.
-Tehát ti hárman táboroztatok már ?-kérdezte Mike.
-Aha, én Görögországban voltam.-mondta Emese.
-Én Egyiptomban.-vágta rá Imola.
-Én pedig Olaszországba.-válaszolt Kund.
-Ok. Akkor most Emese következik.
-Soha nem verekedtem.-mondta.
Mindenki ivott az üvegből.
-Na ez igen…micsoda emberekkel hozott össze a sors.
-Levi?
-Még nem láttam varázslóegyüttest.
Senki nem emelte az üveget.
-Ezek szerint te nem vagy egy bulizós ember, ugye?-kérdezte Kate.
-Ellenkezőleg. Varázslóegyüttest nem láttam, viszont muglit igen. Majdnem minden hétvégén egy-egy koncerten vagyok.
-Kate?
-Soha nem volt ilyen jó szülinapom, mint idén.
Most Tündén, Mikeon, és Levin volt a sor, hogy kimaradjanak az ivászatból.
-Soha nem hagytam még ki egy kviddicsmeccset sem-mondta Anna.
-Hűha…ez aztán a teljesítmény, azzal mindenki ivott egy kortyot.
-Soha nem hiányoztam tornaórákról.-mondta Kund.
-Nálatok van tornaóra?-kérdezte Imola.
-Aha. A Durmstrangba fontos a kidolgozott test.
-Imola?
-Soha nem voltam Amerikában.
Tünde ivott egyedül. Christian következett.
-Soha nem voltak ilyen jó barátaim, mint most.
Senki nem ivott. Az este ebben a tempóban telt el. A vajsör hamar elfogyott, s a levegő is kezdett lehűlni. Előszőr közelebb húzottak egymáshoz, majd a tűzhőz is. Mikor már így sem melegettek fel, elhatározták, ideje hazamenni. Mike elszaladt egy kis vizet hozni, hogy eloltsák a tüzet. Mikor látták, hogy akármennyire gyorsan szalad is, a markából mindig kifolyik a víz, mire oda ér, eszükbe jutott, hogy vannak köztük varázslók is. A lányok tehát elindultak lassan hazafelé, s a fiúk addig körüláálták a tüzet. Pár perc múlva már ők is csatlakoztak Tündéékhez. A táborban már mindenki aludt. Csendben ők is megkeresték házikójukat, s úgy, ahogy voltak bedőltek ágyukba. A fejük még el sem érte a párnájukat, mikor már csak a nyugodt szuszogás töltötte be a házat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nyári tábor, avagy lehet-e kvibliből boszorkány(6)
Hasonló történetek
Papjait a leghűségesebb követői közül választotta ki. Természetfeletti képességekkel ruházta fel őket, inkább mágusoknak lehetett őket nevezni, mint papoknak. Hívei két rendet alakítottak ki a tiszteletére. Az egyik a rend volt a Haron Rendje, aki a természet felett kapott korlátlan hatalmat...
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
Hozzászólások