Nyári tábor, avagy lehet-e kvibliből boszorkány?

Nyári tábor, avagy lehet- e kvibliből boszorkány?

I.

- Anyu, de kérlek! - hangzott a mai napon már legalább ezredszerre.
- Tünde, hányszor mondjam még, hogy nem? - jött a válasz.
- Na de ez nem igazságos, hogy- hogy Timi mehet és én nem?
- Ne csináld már ezt velem, Tünde, tudod jól a választ! Azért nem engedlek, mert az olyanoknak mint te...
- Anyu, nagyon jól tudom mi vagyok, de a hirdetésben ki van írva hogy ez vegyestábor. Miért van az, hogy a drága testvérem jól szórakozhat barátaival, engem meg minden jóból kihagynak? Végre egyszer közelről láthatnám milyen is az, ha bármit megtehetsz egy suhintással. Varázslók közé mehetnék anélkül, hogy lenéznének, vagy ami még rosszabb, átnéznének rajtam...
- Figyelj, a döntés nem rajtam áll. Tudod jól, hogy apád meg én nem tudnánk ott szemmel tartani, miközben a gyatra varázserődet próbálod. Timi pedig még csak harmadikos, és nem tud megmenteni, ha rosszul sül el amit próbálsz.
- Na de most beszéltem apuval, és ő megengedte, mért nem teszel most kivételt?
- Jól van, még meggondolom. Van azon a hirdetésen egy cím, vagy egy név, akinek küldhetnék egy baglyot? Szeretném tudni, hogy kik a felügyelők, és hogy bízhatok- e bennük.
- Rögtön hozom! - azzal futott is, mint akit puskából löttek volna ki.
Nem telt el egy teljes perc, s már adta is át a magazint.
- Figyeld csak, mrs. Taylor azt mondja, hogy volt olyan kvibli is, akiből a tábor után tehetséges varázsló lett.
- Az lehet, de tudod jól, hogy Dumbledore professzor már születésed után pár nappal mondta, hogy a kvibliknek csak három százaléka válhat újra varázslóvá, és ami még rosszabb, ebből a háromból kettő startból ki is esik, mert ha valaki kvibli, egy idő után feladja a harcot, és semmit nem próbál tenni, hogy ez megváltozzon. Szóval, nem szeretném, hogy hamis ábrándjaid legyenek...
- Tudom, anyu, de nem adom fel...Pont azért amit a professzor mondott. Lehet, hogy benne vagyok abban az egy százalékban, és akkor akár én is járhatnék a Roxfortba! Na de most megyek, mert találkozom pár barátnőmmel. Lehet, hogy elmegyünk a strandra.
- Jól van. De öltözz át. Tele van a pólód valami kosszal.
- Persze, hogy átöltözöm, de csak azért, hogy ne kelljen Erikának magyarázzam, hogy mi is az a kvibli, vagy a bájital.
- És mégis, mit akar ez jelenteni? Csak nem megint felügyelet nélkül főztél valami bájitalt...??
- De, pont azt. Na mentem, te meg addig gondolkodj a táboron, míg úgy nem döntesz, hogy mehetek!

***
Elérkezett a várva várt nap. Tündét végül elengedték a táborba, azzal az egy feltétellel, hogy nem csinál semmit, aminek a varázsláshoz bármi köze lenne, anélkül hogy valaki mellette lenne. A csomagolást már két napja befejezte, annyira várta már a tábort, s amióta az utolsó zokniját is becsomagolta, minden percben arra gondolt, hogy hova mennek? mikor érnek oda? hogy fog eltelni a tábor?
Ezekre a kérdésekre vajmi kevesen tudták a választ, mivel a hirdetésen csak annyi volt feltüntetve, hogy egyedül a szervezők tudják e kérdésekre a választ. Tünde fantáziáját ez már a kezdetektől fogva foglalkoztatta, hiszen most lesz először, mikor egyedül, szülei vagy más felügyelet nélkül engedik el egy ilyen hosszú táborba.
Barátnőinek is előre szólt, hogy egy teljes hónapig ne keressék, ugyanis valahova elmegy táborozni. Most, hogy eljött az idő az indulásra, azon járt az esze, hogy mit vihetne még magával, mit csomagolhatna be kedvenc útitáskájába, amit erre az alkalomra a szülei elláttak egy kis varázslattal, így minden holmija belefért, és mégis nagyon könnyű volt. Körülnézett szobájában. Ahhoz képest, hogy egész családja a varázslók világába tartozott, egész muglisan volt a szobája berendezve. Olyan fura dolgok voltak itt, mint számítógép, amin még úgynevezett Internet is van, televízió, és mobil. Ezek a holmik csak nagy könyörgések árán \"jelentek\" itt meg. Barátnői, ugyanis első látogatásuk óta ebben a házban csak a Tünde szobáját ismerték, és mikor ide először beléptek, furának találták, hogy semmi nem található itt meg a szeretett kütyüik közül. Legközelebb, viszont mikor itt töltötték szabadidejüket, már minden megvolt. Furának is találták ezt, meg még azt is, hogy soha nem mehettek be más szobákba, vagy helységekbe, mint a Tünde szobájába. Barátnőjük viszont azzal magyarázta ezt, hogy családja nem igazán szereti a számukra idegen embereket, hogy nehezen barátkoznak, meg hogy végtelenül szigorúak.
Tünde végignézte listáját.
- Ruhák a csomagban, kedvenc könyvem a csomagban, papír, toll, a csomagban. Anyuuuuu!!!!!! Hol van a varázspálca, amit tegnap vettünk?
Igaz, hogy Tünde már a 15. életévét is betöltötte, de a tábor- leírásban azt írták, hogy olyan kviblik, akiknek még nem vettek pálcát, szükségük lesz rá. Ez kissé furának tűnt, hiszen mit kezdenének a kviblik egy varázspálcával? De hát ha kell, akkor kell.
- Megint nem kapsz valamit? Mindjárt jövök, csak elcsomagolom ezt a pár szendvicset az útra neked és Timinek!- jött a hang a konyhából.
- Jó, de siess, mert két órán belül indulni kell a talihelyre!
- Hol is van a talihely? Valahol a Roxfort környékén?
- Dehogy is! Csak itt lesz a Bükkben!

Timi, Tünde testvére Roxfortba járt, de igazából Kolozsváron született.Ezért minden évben, egy kijelölt helyről kellett Londonba hopponálnia édesanyjával vagy édesapjával. Vakáció kezdetekor, pedig Londonból Kolozsvárra. Roxfortban sokan el voltak ragadtatava attól, hogy egy ilyen messzi városból is van itt diák, hát még amikor utánajártak, hogy hol is van ez a Kolozsvár. Mikor megtudták, hogy Erdély egyik (sőt) legfontosabb városa, már még tisztelettudobban viselkedtek Timivel. Erdélyből származik ugyanis a legelső vámpír, valamint Erdélynek roppant jó kviddicscsapata van. Ebben az időben Erdély Romániához tartozik, ezért Timinek, mondhatni azt is, hogy három anyanyelve van. Magyar, román, és angol, de emellett, még mielőtt Roxfortba járt volna, németül is tanult. Tündére is ugyanez volt érvényes, annyi különbséggel, hogy ő nem helyezhette valami jól gyakorlatba az angol tudását. Ennek ellenére kedvenc könyve is angol volt, valamint Timinek megtiltotta, hogy mikor a Roxfortból ír, magyarul írjon, így legalább betanulhatja a hétköznapi nyelvet is, nem csak az irodalmit. Most, hogy ebbe a táborba megy, nagyon is jól jött ez a tudás, hiszen ott rengeteg angol tini lesz, és csak így tudja megértetni velük magát. Talán még pár életre szóló barátságot is köthet.

***
Két óra múlva már csomagostól, szendvicsestől az ajtó előtt sorakoztak. Tünde éppen azon veszekedett Timivel, hogy ki is hoppon álljon hamarabb, mikor csengettek.
Timi rohant ajtót nyitni. Az ajtóban apjuk állt.
- Szia, mégis hamarabb hazajöttél? Azt hittem hétig dolgozol!
- Meglógtam arra az órára, míg elmentek...ki akartalak titeket kísérni. Anyátok is jön?
- Igen! - mondták kórusban. Mindkettőjüknek ugyanaz jutott eszükbe.
- Apu, ara gondoltunk Timivel, hogy majd egyszerre hopponálhatnánk a Bükkbe, hogy ne legyen veszekedés! Jó?
- Megbeszéltük- kacsintott. De jön már anyátok? Gondolom nem akartok elkésni!
Erre a feltételezésre mindketten egyszerre kezdtek el ordítani:
- Anyu!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nehogy elkéssünk, gyere már! Rég el kellett volna már indulnunk!
- Jól van már! Ne ordítsatok! Megint átjönnek a szomszédok! Jövök!
- Na végre, akkor mehetünk? - jött a várva várt kérdés.
- Igen, mehetünk! Timi karolj belém és semmi esetre se eressz el! Tünde te karold át apádat! Kész? Akkor indulás!

Azzal már el is tűntek, hogy ugyanabban a pillanatban a Bükk egyik tisztásán találják magukat. Pár perc elteltével a szülők már a felügyelőkkel beszélgettek, míg a gyerekek ismerkedésbe kezdtek. Fél óra múlva egy busz fordult be a kanyarban, s öröm ujjongásba tört ki a fél tisztás. A szülők mosolyogva figyelték a buszba rakodást, majd szépen lassan búcsúzkodni kezdtek gyerekeiktől. Tünde megölelte szüleit, elmotyogott egy sziasztokot, majd rohant felszállni a buszra. Szeretett volna ablak mellé kerülni, mert imádott kinézni rajta utazás közben. Szép lassan majdnem minden helyen ült valaki. Sokan csoportokba verődve foglaltak helyet, és sokan hangoskodtak, viaskodtak, hogy ki ki mellé üljön. Tünde elmosolyodott. Kint Timi még mindig a szülőktől búcsúzkodott. Intett nekik, majd újra a lökdösődő fiatalok felé nézett. Nemsokára Timi is megjelent a busz ajtajában, és a vele egyidős lányok mellé ült. Már három éve ismerte őket. A Roxfortban mindenhová együtt mentek, egy szobában aludtak, együtt jártak órákra, együtt fiúztak, egyszóval mindent együtt csináltak.

Mindent megbeszéltek. Ebbe a táborba is ahogy elengedték Timit, rögtön baglyot küldött kedves barátnőinek is, hogy együtt lehessenek még egy kerek hónapig. Most is összedugva fejüket, valami csíntalanságon törték fejüket. Timi mindig is mindenre (minden helytelenkedésre) elszánt volt, így ilyen barátnői is voltak. Ha valami történt a Roxfortban, mindig tudták ki a felelős érte, ezért rengetegszer csengettek az iskola folyosói egy- egy Rivalló hangjától. Tünde elgondolkozva ült a helyén. Az ő személyisége eléggé különbözött a Timiétől. Csendes volt, legszívesebben olvasott, vagy a számítógépe előtt üldögélt kedvenc zenéit hallgatva. Szívesen ment kirándulni, a természetet mindig kihasználta a legegészségesebb módon. Barátnőivel legtöbbszőr a mugli világban tartozkodott, de ez csak azért volt így, mert neki sem volt valami sok varázsereje. Igaz, hogy szerette hallgatni, amint testvére áradozik arról, hogy mi mindent megtanult, meg szerette nézni amikor szülei varázsolnak, de ennél közelebb nem tudott kerülni a varázslók világához. Mindig is irigykedett ezért, de soha nem engedte, hogy megeméssze a tehetetlenség. Állandóan próbálkozott. Ha unatkozott, mindig elővette testvére elhasznált könyveit, és azokat lapozgatta. Minden elméletet már betéve fújt, de a gyakorlattal sehogyan sem állt jól. A bájitalfőzés ment neki a legjobban, itt volt pár olyan egyszerűbb főzet is, amihez nem kellett nagyobb mágikus erő. Ezért aztán inkább a mágiának ezt az ágát szerette legjobban. Nemsokára a beálló csend miatt kénytelen volt viszont abbahagyni fantáziálását. A buszban egy fiatal nő becsukta az ajtót, majd megállt a sofőr széke mellett. Vörös haja volt, magas, és csinos. Méregzöld talárt viselt, haját hátul copfba fogva viselte. Végignézett a buszon, és elmosolyodott. Szórakoztatta, hogy ilyen hatással volt megjelenése. Torkához emelte varázspálcáját, és egy jól irányzott sonorus- szal felerősítette hangját.

- Szervusztok! - köszönt. Nevem mrs. Elizabeth Taylor, de kérlek, amíg nincsenek közelünkben magas rangú varázslók, vagy boszorkányok, szólítsatok Elíznek. Na, most, hogy bemutatkoztam, egy rövid névsort fogok olvasni, és megkérek mindenkit, hogy jelentkezzen ha hallja a nevét. Ha mindenki itt van, a táborba érkezésig azt csinálhattok amit akartok, egyetlen kis kikötéssel: nem varázsoltok! A táborozás hivatalosan csak akkor kezdődik meg, ha a tábor kapuját átléptük. A minisztérium biztosította, hogy a tábor területén levő varázslópalántáknak szabad legyen varázsolni. Abban a pillanatban, ahogy elhagyta valaki a tábort, ez az engedély megszűnik, és gondolom, a következményeket tudjátok. A következő utasításokat a táborban kapjátok majd meg. Akkor most jöjjön a névsorolvasás. Kérek mindenkit foglaljon helyet, hogy lássam ki ki.
Ekkor megint hangoskodás, meg mozgolódás támadt a buszban. Mindenki leült saját helyére a névsorolvasás idejére. Mikor Elíz elkezdte a felolvasást, egy lány ült le Tünde mellé.
- Hello, Kate vagyok! - köszönt. És téged hogy hívnak?
- Szia! Tündének. Tündének hívnak. Honnan jöttél?- kérdezte.
- Londonban lakom, vagyis csak laktam, mert miután a táborból visszaérek elköltözünk. Hát te?
- Nem tudom, hogy mennyire ismered a várost, de hogy őszinte legyek, nem kellett messziről jönnöm. Ide valósi vagyok, Kolozsvárra.
- Komolyan? Csak nem Timinek vagy a tesója? Veled még nem találkoztam a Roxfortban. Az is igaz, hogy nem vagyok Griffendéles, de látásból majdnem mindenkit ismerek. Szóval te hova jársz? A Durmstrangba? Vagy a Beauxbatonsba?
- Nem, egyik sem talált. Igazad volt viszont abban, hogy nem járok a Roxfortba, és ez azért van, mert kvibli vagyok. Szóval, nem igazán ismerek még itt senkit, kivéve persze a tesómat, de ahogy látom, kicsit terhére lennék, ha egész nap utána és barátnői után koslatnák. Inkább békén hagyom őket.
- Oh, sajnálom, hogy nincs varázserőd, de a mostani világban már nem igazán számít. Most, hogy Voldemortot legyőzte Harry Potter, nincs veszélyben az életed. Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Hány éves is vagy? Én 15 leszek egy hét múlva...
- Hú. Én is 15 vagyok. Szóval azt mondod egy hét múlva? Na ez legalább egy biztos dolog, amit erről a táborról tudunk. Bármi is lenne, egy hét múlva ünnepelünk.
- Ja...Alig várom. Remélem jó lesz. Szerinted hova megyünk?
- Őszintén fogalmam sincs, de remélem szép helyen lesz a tábor. Legjobban egy kis erdő mellett szeretnék táborozni. Lenne mellettünk egy tavacska, ahova majd mehetnénk úszni. És te hova szeretnél menni?
- Hát, kissé eltérő a tiedtől. Tudod, a Roxfort is egy olyan helyen van, mint amit te leírtál. Nem mintha nem szeretném a sulit, de inkább egy tengerpartra mennék. Tudod, még soha nem voltam a tengernél. Kiváncsi lennék rá.
Ebben a percben a névsorral Kate nevéhez értek.
- Smith, Kate?
- Itt- jött a válasz.
- Oké, jegyeztelek! - Szólt Elíz.
- Szabó Timea?
- Csak Timi!- jött a parancs.
- Ok, Timi.- Mosolyodott el.Szabó Tünde?
- Jelen!
- Testvérek vagytok?
- Igen!- válaszolt Tünde.
- Nem nagyon hasonlíttok. Egyik szőke, másik barna.
Azzal vissza is tért a névsorolvasáshoz.Nem kellett sok, és be is felyezte.
- Jól van. Ezzel végeztünk. Előre szólok mindenkinek, ha valami probléma adódik nekem szóljatok. Szóval, akár indulhatnánk is. Készen vagytok? Akkor, indulás!

A busz megremegett a lábak alatt. Mindenki az ablakokhoz tolakodott. Integettek egy utolsót kísérőjüknek, majd egy hirtelen dübörgés után a busz láthatatlanná vált. A következő percben pedig már emelkedett is fel a levegőbe, fel a fák közé. Elíz látta a döbbent arcokat. Úgy érezte kis magyarázattal tartozik a fiataloknak. Elmosolyodott. Visszaemlékezett, hogy az ő reakciója sem volt jobb, mikor először élte ugyanezt át. Első éve dolgozott a Minisztériumnál. Akkor engedélyezték egy bizonyos Arthur Weasleynek az ilyen járművek készítését. Sokáig próbálkozott hogy ezt az engedélyt megszerezze. Azóta négy év telt el, és közben Arthur lett a főnöke. Nagyon jól egyeztek. Olyan volt számára mint egy apa. A gyerekeivel is nagyon jól egyezett. A legkisebb, az egyetlen kislány a családból, Voldemort halála után kibékült Harryvel. Őt is nagyon jól ismerte, hiszen rengeteg időt töltött barátnőjénél, most már el is jegyezték egymást. Nemsokára tartják az esküvőt. Ron, miután elvégezte az utolsó évet a Roxfortban, Harryvel együtt aurorként dolgozott a minisztériumban. Ron egy halálfalók elleni harcban megsebesült,s a Mungóba került. Itt Hermione ápolta, akinek a vizsgája jelesre sikerült, ezért gyógyítóként egyenesen a legjobb varázsló kórházába került, ide a Mungóba. Ron hamar fel is épült Hermione gyógyító keze alatt, s miután elhagyhatta a kórházat megkérte Hermione kezét. Hermione igennel válaszolt, s utána két héttel meg is tartották az esküvőt. Hermione most terhes. Percy, Voldemort halála után kibékült szüleivel, s a miniszter úrnak a jobb keze volt. Fred, és George még mindig boltjukat vezették, meg is gazdagodtak belőle. Bill megházasodott, azzal a csicsás Fleurrel. Őt nem igazán szerette. Charlievel keveset találkozott, s ezt mindig is nagyon sajnálta. Amikor Arthur csak egy szóval említette, hogy Charlie hazalátogat, mindig kikunyerálta, hogy őt is meghívják a családi ünnepélyre. Charlie még mindig Romániában dolgozott és nagyon elfoglalt volt. Ezért nem nagyon volt ideje a \"csajozásra\". Elíz mindig kapva kapott az alkalmon, hiszen Charlie jóképű, okos és tehetséges volt. Nemrég jutott eszébe, hogy jó lenne egyszer elutazni Romániába megnézni a sárkányokat, a gyönyörű palotákat, a hegyeket, a tengerpartot, s meglátogatni titkos szerelmét is. Ezért mikor hallott egy esetleges nyári táborról, rögtön engedélyt kért rá, hogy ő legyen a főszervező. Azóta eltelt kis idő. Most szervezett elsőként ilyesmit,és azt akarta, hogy tökéletes legyen. Sokat dolgozott minden kis részleten. Arthurtól engedélyt kért egy új busz használatára erre az alaklomra, s meg is kapta. Elment hogy résztvegyen egy rövid próbaúton, amit a kért busszal tettek. Ugyanilyen rémült volt, mikor először érzékelte, hogy a busz láthatatlanná válik. Újra torkához emelte a pálcát, és felerősítette hangját.

- Figyeljetek rám!- mondta- Ne ijedjetek meg, nem történik semmi rossz, csak a muglik szeme elől szeretnénk így eltünni. Ez a busz Arthur Weasley találmánya. Ne aggodjatok, amint olyan helyre érünk, ahol nincsenek mugli települések, újra láthatóvá válunk. Addig is jó szórakozást.
Hatástalanította a bűbájt, majd leült helyére.
A buszban kisebb hangzavar állt be. Mindenki erről a csodálatos járműről kezdett beszélni. Voltak akik váltig állították, hogy találkoztak már Mr. Weasley- vel, hogy hamarabb látták ennek a busznak az elődjét, mint bárki más. A hangzavarban a Tünde előtti székbe egy kisebb súlytömeg csapodott be. A szék felett bedig egy bozontos, szőke hajú, roppant kedves mosolyú lány jelent meg. Roppant barátságosnak tűnt, rögtön megszólalt:
Hello, Imola vagyok! Ti?
Szia! Én Tünde vagyok.
Én meg Kate. Hello.
Hallottam, hogy Kolozsvári vagy…Fura, hogy nem találkoztunk még, én is itt lakom. Habár elég nagy város a mienk. Talán azért nem ismerlek, mert más suliba járunk. Te például hova?
Az Apáczaiba. És te?
Roxfort.
Na mondjatok még valamit magatokról. Jó lenne ha jobban megismerkedhetnénk. Ki mikor született például. Kate mondta hogy jövő héten lesz a szülinapja, tehát hadd találjam én ki, mikor is született… Hm…Csak nem június 30?
Hát ez igen…te egy őstehetség vagy. Micsoda tudós, Ez már valami. Ó, bölcs Tünde, nem árulod el nekünk titkaidat? –tréfálkozott. És ti mikor születtetek?
Én május 14. –szólt Imola.
Én pedig Szeptember 11. –mondta Tünde.
Kedvenc zenestílusotok?- kérdezte Imola.
Punk és rock.- mondta Kate.
Én mindent meghallgatok, de mondhatnám hogy nekem is a rock áll a szívemhez legjobban.- válaszolt a kérdésre Tünde. Hát neked?
Na szépen egybegyültünk mi itt. Én is rock párti vagyok. Ki a kedvencetek?
Lordi, nightwish, rammstein, Tankcsapda. –vágta rá Tünde. De meghallgatok mást is. Kate?
Nightwish, rammstein. De meghallgatom a H.I.M. , Apocalityca számokat is.
Ok. Itt is majdnem egyeznek izléseink. Én is ugyanezt mondhatom el magamról. Mármint kedvenceimről.- Vágta rá Imola. De én is szivesen hallgatok más számokat is. Egy jó buliban, szerintem nem csak a rock a fő, hanem van más is, például vannak jó rap, pop, dance számok is…És más is csak most nem jut eszembe.
***
Hú… kezdek megéhezni…ma még semmit nem ettem. Szerencsére anyu csomagolt valamit nekem. Elég rég óta utazunk, nem? - kérdezte Kate pár óra dumálás és egy égtelen röhögögörcs megszünte után. Mindhárman jól szórakoztak, mindenről el tudtak beszélni. Lassan kezdett a nap is nyugat felé meddegelni. Kate mohón kotorászni kezdett hátitáskájában az „ebédje” után. Példát véve róla, a többiek is rágcsálni kezdték útravalójukat. Elíz lassan készülödni kezdett. Tudta hogy nemsokára megérkeznek. Gondolta ideje lenne a többieknek is szólni.Megint torkához emelte pálcáját, és felhangosította hangját. A busz lassan csendesedni kezdett, majd a halk zúgás megszünt. Elíz tudta hogy mindenki figyel.
Csak szólni akartam hogy nemsokára megérkezünk. Lassan fogjatok hozzá készülődni. Ha ott leszünk szólok.

Amint leült, mindenki a csomagjai után kapott, az eddig egymagukban szunyókálók felébredtek, azok, pedig akik eddig jól szórakoztak, most abbahagyták a csicsergést, és mindenki ellenőrizte, hogy mindene megvan- e. Fél óra múlva egy nagy erdő szélére értek, és a busz lassulni kezdett. Mindenki felugrált a székekről, és az ablakok felé tolongtak. Kíváncsiak voltak mi várja őket. Egyelőre csak egy erdő volt alattuk, majd pár perc múlva Elíz megszólalt.
Hát akkor megérkeztünk. Kérek mindenkit, hogy lassan közlekedjen a buszon…nem akarom hogy már első nap valakinek baja legyen.
A busz most már kezdett landolni, majd egy- egy huppanás, és földet értek. Örömujjongás tört ki a buszaban. Tapsoltak, füttyögtek, és mindenki mosolygott. A busz ajtaja kicsapódott, majd lassan mindenki lefelé ugrált, s egymásnak adogatták le csomagjaikat. Elíz segített, akinek kellett, majd miután mindenki leszállt, és minden szem rá szegeződött, beszélni kezdett.
Isten hozott benneteket itt, ezen a csodás területen. A tábor nagy területen helyezkedik el, a minisztérium csak ennek a tábornak készítette elő. A védőbűbáj az erdő mélyéig tart, de kérek mindenkit, szóljon, ha elmenne valahova. Nem akarok baleseteket. Egyelőre ennyi. Gyertek utánam. Mindjárt még lesz egy kis mondanivalóm, de először jussunk el a táborhelyig. Kis gyaloglás nem árt. Kövessetek.

Egy kis tisztás mellett haladtak el. Még álmukban sem képzelhettek volna ennél szebbet. A nap gyönyörűen sütött, a fű érintetlen zöld színében pompázott. Az égen még egy kisebb bárányfelhő sem volt. A tisztás szélén egy kisebb forrás folydogált, a madarak gyönyörűen csicseregtek, sőt, mintha egy őzt is látni véltek volna a táborozók. Elíz elmosolyodott. ’Ha már most így ámulnak, mi lesz ezután?’- gondolta. A tisztáson átvágva egy újabb erdős rész következett, majd a fák közül lassan újra egy nagyobb sima terület kezdett kitűnni. Mikor kiértek ide, a legcsodálatosabb helyet láthatták maguk előtt. Egy ideig még tartott a füves rész, de pár méter után ezt homokos part követte, majd a csodálatosan kék tenger következett. A parton, kissé távol a tengertől kisebb házikók álltak. Pár percig mindenki hallgatott. Elnémított mindenkit a csodálkozás. Majd lassan megmozdult a csoport, és mindenki csapot papot otthagyva a tenger, az erdő, vagy a házikók felé szaladt. Elíz erre nem számított. Mire felócsúdott senki nem volt körülötte. Viszont a házak tájékáról pár személy közeledett.
- Helló, Elíz! Hát megérkeztetek?- kérdezte egy fiatal férfi.
- Amint látod….jobban mondva nem látod…- célzott a hirtelen semmibe foszló gyerekekre. Elkészítettétek a helyet véglegesen? Jack, látom jó dolgot végeztél a területtel. Mindenkinek elnyerte tetszését.- Mosolygott a férfira.
Hát igen…. Nem kis munka volt. De nem is vagy kíváncsi a kis falucskánkra? T.T. is jól végezte a dolgát.
A T.T.- nek nevezett személy előbújt a férfi háta mögül. Elíz- nél és Jack- nél is fiatalabb volt, csak egy évvel lehetett idősebb a legöregebb táborozónál, tehát 17 év körüli lehetett. Egy aranyos lány állt a két felügyelő előtt, teli energiával. Látszott rajta, hogy már alíg várja hogy elkezdődjön a tábor. Roppant tehetséges volt, ezért is nevezték ki nyomban az iskola befejezése után ennek a tábornak csoportvezetőjévé.
Helló, Timi. –Köszöntötte őt Elíz.
Ne hívj Timinek! Szólította fel a lányt. Egyszerűen csak T.T.
Ok, értettem.
Na jól, van, akkor mit szólnátok ahhoz, hogy visszatereljük a gyerekeket ide, és elmondjuk nekik amit estig meg kell tegyenek?- kérdezte Jack.
Az jó lenne.- válaszolt T.T.
Akkor csak tessék.- adta át az elsőbbséget Elíz Jacknek.
Akkor csak figyeljétek a mestert.
Torkához emelte pálcáját, majd kis idő múlva mindent megrengető hang telítette be a levegőt.
- VISSZA MINDENKI A CSOMAGJÁHOZ!!!!
Nem telt el 5 perc, és mindenki a három fiatal köré gyűlt.

- Kérünk benneteket, ne nehezítsétek meg a dolgunkat. Ez többé ne forduljon elő.- mondta Elíz. Most elmondanánk mi a további teendőtök. Előszőr is mindegyik házba öt személy fér be. Minden házba névsor szerint kerültök, és így is lesznek a csoportok. Ezekre majd a későbbi játékokon, kalandokon nagy szükséghetetek lesz. Este 9- ig azt tehettek, amit akartok, de mikor szólunk, mindenki gyűljön a tengerparton addig meggyújtott tábortűz mellé, és akkor még sok mindent megtudtok. Annyit kérek, hogy fogadjatok szót nekünk. Nem fogunk sok mindent kérni, amit kérünk azt is csak a ti biztonságotok miatt akarjuk. Ha betartjátok a szabályokat, mindenki jól fog szórakozni. Ezeket a szabályokat a tábortűz mellet fogjátok megkapni. Addig mindenki elfoglalja helyét a házában, kicsomagol, és ha gondolja akár ismerkedhetni is kezdhet társaival. Részletesebb dolgokra este kerül sor. Most hat óra van, tehát három óra múlva találkozunk. Addig is jó szórakozást. Most pedig felolvasom, hogy ki melyik házba kerül.
****

Negyed óra múlva a kilences számú házikóban örömujjongás tört ki. Szerencséjükre, a három újdonsűlt barátnő egy helyre került, de Tünde nem valami nagyon örvendett annak, hogy mellé sorolták még Timit is. Mellettük csodák csodájára egy üres ágy tátongott. Vajon ki lehet a hiányzó személy? - tűnődtek mindannyian. Lassan elhessegették a kérdést és a lányok elkezdtek kicsomagolni.