Noemí V. rész 19. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek teljes mértékben kifejtve csak néha-néha, egyébként többnyire csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. július 29.
***************************************************************
Camilla a következő hétfőn ismét Noemí előtt állt, lepillantott a nőre, egy dossziét szorongatva remegő kezeiben. A másik elé hajította azt, miközben tudatosan kerülte a tekintetét.
– Mi ez, Camilla? – kérdezte Noemí, felemelve a dossziét.
– A felmondólevelem – szűrte Camilla a fogai között, küzdve a könnyeivel, amikor tekintete végül találkozott Noemíével. – Nem tudok tovább dolgozni veled. Ilyen körülmények között nem.
– De Camilla! – állt fel Noemí, és megkerülte az asztalát. Mély szomorúság töltötte el, amikor a nő elhúzódott tőle. – Kérlek, gondold ezt át még egyszer! Már elég ideje vagy ennél a cégnél, hogy…
– Ez csak rólad szól. Hát nem érted? – szakadt ki Camillából. Mélyen Noemí szemébe nézett, és ökölbe szorította maga mellett lógatott kezeit. Noemí tett egy lépést hátra. Félt, hogy Camilla megint dührohamot kaphat, mint legutóbb. – Te tetted ezt velem, Noemí. Tudtad, hogy érzek irántad, és mégis átvertél.
Noemí megrázta a fejét, és végigfuttatta kezét a haján.
– Tudod, milyen helyzetben vagyok. Tudod, hogy még nem zártam le magamban azt, amit Amelia iránt érzek – hadarta.
– De ő meghalt! – üvöltötte Camilla. – A fenébe is veled! Ő halott!
A szavak mintha éles pengékként hatoltak volna Noemí testébe.
– Nem beszélhetsz így velem – szűrte a fogai között.
– De ez az igazság – szipogta Camilla. – És ez az egész nem róla szól. Minden amiatt a cafka miatt van, aki a házadban él.
Noemí felsóhajtott. Nagyon jól tudta, milyen irányba tart ez a beszélgetés.
– A neve Terri – válaszolta rezignáltan.
– Nem érdekel a neve. Az egy ragadozó, aki mindvégig csak rád fente a fogát – nyögte. – Az egy ringyó, aki lefeküdt az öcséddel, hogy kicsalja a pénzét. Amikor pedig nála nem járt sikerrel…
– Semmit nem tudsz róla, mi történt közte és az öcsém között, világos? – üvöltötte Noemí. – Ez nem a te dolgod, Camilla. Hogy verhetném már bele abba a kemény fejedbe?
Noemí kékesfehér szemei szikráztak a dühtől. Camilla érezte, ahogy őt is fojtogatja belül a harag, de uralkodott magán.
– Mit érdekel ez már engem – fordult el. – Sokkal fontosabb az, amit velem tettél. Megcsaltál. Szeretlek, a fenébe is! – csapott Noemí asztalára, majd az öklét ott tartva előre dőlt, és rátámaszkodott.
– Sosem kértem, hogy szeress, Camilla – suttogta Noemí, de belül marta a bűntudat azért, amit ezzel a nővel tett. – Kérlek – suttogta, közelebb lépett hozzá, és megérintette a vállát. – Sosem kértelek, hogy szeress. Nagyon jól tudtad, mi várhat rád mellettem. Tudod, hogy a szívem még mindig Ameliáé, Camilla.
– Te beteg vagy, Noemí, ugye tudod? – nyögte Camilla undorodva. – Nem tudsz szembenézni a valósággal. Nem tudsz szembenézni vele, hogy ő nincs többé. A hibáid csak rád tartoznak, Noemí. Nem számít, hányszor mondod ki, hogy még mindig őt szereted. Ettől még nem lesz megbocsátva az, amit velem tettél.
Azzal elhúzódott a másik nőtől, és az ajtó felé indult.
– Az elmúlt két hétről szóló jelentésem a dossziéban van. Kaptam egy állásajánlatot Kaliforniából. Remélem, még elcsíphetem.
Azzal kilépett az irodából. Noemí odament az ajtóhoz, és nekidőlt, engedte, hogy a könny szabadon folyjon le az arcán.
***
– Négy… Három… Kettő… – Hallatszott a csoport hangos visszaszámlálása a széles képernyő elől, ahogy egymást átölve figyelték a Times Square-en felállított nagy visszaszámlálót. – Egy! Boldog Újévet! – kiáltottak fel egyszerre. Örömkönnyeket hullatva repültek át egy új évbe, szeretettel átölelve egymást.
Noemí két unokatestvére társaságában találta magát. Akikkel együtt nőtt fel. Tekintetével azonban csak Territ kereste. Át kellett verekednie magát először Thomas és Natalie, majd Victoria szülei, Charles és Andrea Terrence, végül Victoria és Michaela ölelésén.
– Boldog Újévet, pajti! – kiáltott fel Victoria kissé becsípve, miközben szorosan átölelve őt, és szájon csókolta.
Noemí kacagva mosolygott rá. Aztán Michaela vette át a nő helyét, barátságosan átölelve őt, és ő is adott neki egy csókot.
– Boldog Újévet! És sok minden mást is – csacsogta csillogó szemekkel. – Ezerkilencszázkilencvenkilenc. Végre!
Amikor végre átverekedte magát a jókívánságokat osztogatók tömegén, Noemí tekintete találkozott Terriével.
– Ezek teljesen megőrültek – bökött maga mögé a hüvelykujjával, majd halkan felnevetett. – Kívánhatok neked boldog újévet, Terri? – lépett közelebb.



A lány felpillantott rá szürkésbarna szemeivel, ajkai pedig résnyire nyíltak. Egy pillanatig habozott, majd lassan bólintott. Egész héten kerülte Noemí társaságát, de ma éjjel nem tehette meg, hogy visszautasítja. Odalépett hozzá, de nem tudott parancsolni szíve dobogásának, amikor Noemí erős karjai körbefonták a derekát.
– Boldog Újévet, Noemí! – suttogta halkan, átölelve a nő vállait.
Válasz helyett azonban Noemí ajkai éhesen az övéire tapadtak. Terri zihálva vette a levegőt, és nem tudta türtőztetni magát, hogy vissza ne csókolja. Felnyögött, ahogy Noemí nyelve lágyan szétfeszítette a száját, hogy hozzáérjen az ő nyelvéhez. Egész testét elöntötte a vágy, mint azon az éjszakán, amely már mintha ezer éve történt volna. Elhúzta a száját, és Noemí vállához préselte, amikor már érezte, hogy nem bírná tovább.
– Ne a szüleid előtt! – suttogta.
Noemí a szülei felé fordította a tekintetét, akik Terrence-ékkel beszélgettek, pezsgőspoharakkal a kezükben. Már mindenki lenyugodott, most pedig önfeledten nevetgéltek. Victoria és Michaela néhány lépéssel arrébb táncoltak a lágy zenére.
– Nem is figyelnek ránk, Terri – mondta, majd előre hajolt, hogy ismét megcsókolja a lányt.
Terri makacsul igyekezett távol tartani magától az erős vállakat.
– Kérlek, Terri! Ne csináld ezt velem! Annyira szeretnélek megcsókolni – suttogta Noemí fátyolos hangon, eltolva Terri kezeit, és ismét megcsókolta a lányt. Keze most már a lány tarkójára csúszott. Csak egy centire távolodott el, hogy halkan az eperillatú ajkak közé suttoghassa: – Annyira hiányoztál, Terri! – Azzal ismét megcsókolta, szenvedélyesebben, mint valaha. Terri pedig nem tehetett mást, csak hasonló intenzitással viszonozta a csókot. A szíve a torkában dobogott.
Hosszú idő után, ami alatt elveszett a vad csókban, elhúzódott, és tett egy lépést hátra, amikor Noemí ismét meg akarta csókolni. Attól a könyörgő pillantásból Noemí szexi szemeibe ismét pezsegni kezdett a vére, de ő ellenállt.
– Nem – motyogta, az ajkaiba harapva. Elfordult, és lassan elindult a tömegen keresztül, és vékony alakja eltűnt a termetes alakok között. Noemí egy ideig még bámult utána, bensőjében kavarogtak az érzelmek.
***
Noemí beengedte Territ maga előtt a házba, szorosan követve őt, miközben a zsebébe csúsztatta a kulcsot. Terri némán a szobája felé vette az irányt. Rendkívül fáradtnak érezte magát, de nem tudott megnyugodni. Odakint már világos volt. Reggel hatot ütöttek az órák. Noemí az ablaknál állt, és bámulta odakint a havat. Ő is fáradt volt, de nem tudott aludni. Nem, ha nem tudhatta a közelében Territ. A lány viszont nyilvánvalóvá tette, hogy ma nem akarja őt az ágyában. Egyedül akart lenni.
Úgy döntött, fenn marad, ezért lehuppant a fotelbe, és hosszán figyelte a kivilágosodó eget. Hirtelen jött, amikor Terri a nevén szólította. Aggódva vette az irányt a lány szobája felé. A lány már levette a ruháját, és egy kényelmesebb sortot és pólót húzott helyette. Noemíre nézett. Szemei élénkek voltak, nyilvánvaló fáradtsága ellenére is.
– Elővennél nekem egy vásznat? – kérte. – Muszáj festenem.
Noemí rámosolygott, és az egyik dobozhoz lépett. Alig pár pillanatba tellett előkészítenie a vásznat. Terri közben a színeket kevergette a palettáján. Noemí feszülten figyelte az ágyról.
– Nem bánod, ha figyellek közben?
Terri felé fordult, és elmosolyodott. Olyan békésnek tűnt most. Noemí nem tudta levenni róla a szemét.
– Nem. Csak maradj csendben! – mondta lágyan. Látta rajta, mennyire elfáradt az egész éjszakát átívelő mulatságban. – Le is fekhetsz, ha gondolod.
Noemít melegséggel töltötte el a kedves hang. Bólintott, és elnyúlt az ágyon, az egyik párnára támasztva a fejét. Felsóhajtott, és beszívta Terri illatát a párnából. Még mielőtt Terri a vászonhoz érintette volna az ecsetet, a szemei lecsukódtak, és álomba merült.
***
Terri érezte, ahogy egyeletlen hullámokban fájdalom tör a derekára és a hasára. Visszahúzta az ecsetét a vászontól, lehunyt szemmel próbálva ellenállni az ismeretlen fájdalomnak. Megfordult, és az asztalra tette a palettáját az ecsetei mellé. Noemíre nézett, aki olyan békésen aludt, hogy a lány elhatározta, nem ébreszti fel. Izzadtság gyöngyözött a homlokán, miközben az ágy másik végéhez vonszolta magát, próbálva leülni, hogy pihenhessen. Arra gondolt, talán a sok ácsorgás váltotta ki a fájdalmat.
Mély álomba merülve Noemí meg sem érezte, amikor Terri mellé zuttyant az ágyba. Újabb fájdalomhullám tört a lányra, amiről az izmai megfeszültek, a fogai pedig összekoccantak. Ismét lehunyta a szemeit, és úgy érezte, mintha a teste kettéhasadna. Olyan félelem töltötte el, amit még sosem érzett azelőtt. Alig kapott levegőt.
– Noemí! – suttogta, a hasát markolászva, mintha azzal a helyén tarthatná a babát. Érezte, a gyerek hamarosan megszületik.
Igyekezett felidézni, mit mondott a Lamaze-tanár neki és Victoriának, de az agya teljesen üres volt.
– Noemí! – mondta, ezúttal hangosabban, ahogy ismét fájdalom nyilallt a derekába. – Istenem, Noemí! – sikoltotta.
A másik nő felriadt álmából, és ülő helyzetbe lökte magát, Terri felé fordulva. A lány arca kivörösödött, a lélegzete pedig felgyorsult. A teste remegett, és szinte úszott az izzadtságban. Noemí azonnal párnákért nyúlt, igyekezve kényelmesebb pózba helyezni őt. Érezte a mindent átitató nedvességet. Terri megragadta a kezét.
– Fájdalmaim vannak… Noemí… Kérlek… – lihegte.
Noemí nem tudta, mit tegyen. Tanácstalanul bámulta a lányt, és szóhoz sem jutott. Aztán megragadta Terri karját, a nyaka köré fonta, miközben másik karját a lány lábai alá tolta, felemelve őt. Azonnal az ajtó felé indult, óvatosan cipelve Territ.
– Ne, ne! – lihegte a lány. Noemí összezavarodva torpant meg. – Figyelj rám, Noemí! Tudom, hogy megijedtél, de most nyugodj meg, és hívd Travist.
Noemí bólintott, és letette a lányt a kanapéra, a telefon után nyúlva. Lenyomta az első három számot, de aztán az emlékezete cserbenhagyta. Könny töltötte meg a szemét, ahogy Terrire nézett.
– Nem emlékszem a számra – hebegte.
Terri felnyögött, ahogy a minden eddiginél erősebb fájdalom beléhasított.
– Öt, három, négy, kettő! – nyögte, miközben a feje hátra bicsaklott. – Mond el, hogy azt hiszem, jön a baba!... Ó, istenem! – nyögte. Könnycseppek folytak le az arcán.
– Travis! Travis, hál’ Istennek! – zihálta Noemí a telefonba. – Kérlek, Travis! Terriről van szó. Azt hiszem, jön a baba. Itt az idő. De minden olyan gyorsan történik! – A hangja ijedten csengett. – Mi legyen most? – Figyelt a válaszra, és sűrűn bólogatott. – Oké, oké. Saint John’s. Rendben! – Azzal lecsapta a telefont, és ismét megragadta a nyöszörgő Territ, kivonszolta őt úgy, ahogy volt, a kinti hidegbe.
Folytatása következik!
Vége az V. résznek!
Ui.: A képen Samantha Ahrens alias Noemí Leone.