Noemí II. rész 4. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek legfeljebb csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és át szövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. március 12.

*************************************************************

Victoria bemászott az anyósülésre. Sötét göndör haja rendezetlen volt, ruhája pedig gyűrött. Csak kétutcányira lakott Noemítől a környék egyik másik hatalmas házában. Noemí alaposan végigmérte őt.
– Jól telt az éjszakád? – kérdezte cukkolva a másik nőt, miközben beindította a motort. Ez volt az első alkalom, hogy igazán fáradtnak és rendezetlennek látta Victoriát egy hosszú, szeretkezéssel töltött éjszaka után.
Victoria válasza elsőre csak egy nagy ásítás volt.
– Jesszusom! Ha tudom, hogy az a kis ribanc egész éjszaka ébren tart, inkább lekoptattalak volna – mondta fásult hangon. – Mégis mit fog gondolni rólam az a lány, hm?
Victoria azok közé tartozott, akik szentül hitték, hogy minden egyes hetero nőnek eljön a pont az életében, amikor nyit a saját neme felé is. Habár az igazat megvallva talán nem is találkozott még olyan nővel, akit ne tudott volna záros határidőn belül az ágyába csábítani. Legyen az illető leszbikus, biszexuális, vagy hetero.
– Egy nagyképű, öntelt szuka vagy, ugye tudsz róla? – nevetett Noemí, miközben felemelte a kezét, és megcsipkedte a barátnője arcát. – Alig három héttel ezelőtt ez a nő az öcsémmel bújt ágyba.
– És? – kontrázott Victoria, ellökve a másik nő kezét, hogy aztán gyanakvóan nézzen rá. – Mégis ki vagy te? És mit csináltál a legjobb barátommal? Tényleg mosolyogsz? – kérdezte, és a combját csapkodva nevetett. – Már olyan régen nem láttam mosolyt azon a gyönyörű arcodon. Már el is felejtettem, hogy milyen. – Áthajolt a másik oldalon és egy cuppanós puszit nyomott a barátnője arcára.
Noemí egyenesbe hozta az autót, miután Victoria elhúzódott tőle, és megigazította a biztonsági övét.
– Gyönyörű vagy, Vicki – mondta végül, miközben Victoria a visszapillantó tükröt bámulva próbálta rendbe szedni magát. – És mi van azzal a Michaela Cavanaugh-val a Cavanaugh istállóból? – kérdezte, elhúzva a száját.
Victoria megvonta a vállát, mintha nem is érdekelné a dolog.
– Pár napja találkoztunk. Én vagyok az apja könyvelője. Az apjának van egy ménese egy farmon, pár mérföldre New York City-től. Amellett pedig van egy hihetetlenül jövedelmező reklámügynöksége is. A lánya is neki dolgozik, aki hozzám küldte őt, hogy nézze át velem a könyvelést. Apuci azt tervezi, hogy hamarosan visszavonul, és akkor a kislánya veszi át a bizniszt – jelent meg egy széles vigyor Victoria arcán. – Szóval, amikor már harmadik napja dolgoztunk együtt, ott ült velem, és jól nézett ki. Olyan volt az illata, mint egy angyalé. Csak úgy dübörögtek a hormonok, és végül meghívtam vacsorára magamhoz, ő pedig igent mondott. A következő, amire emlékszem, hogy vagy négy-öt órán keresztül gyűrtük egymást az ágyban – pillantott Noemíre. – Amíg egy igen fontos személy fel nem hívott.
Igyekezett vádlón nézni a barátnőjére, de végül elnevette magát. Noemí csak bólintott, és alig láthatóan elmosolyodott.
– Könnyűvérű a kicsike, amint látom – válaszolta. – Úgy néz ki, tökéletesen illetek egymáshoz. – Felvonta az egyik szemöldökét, Victoriára nézett, aki csak nevetett a csipkelődő szavakon.

Victoria elbóbiskolt, miközben Terri lakása felé tartottak, és majdnem szívrohamot kapott, amikor Noemí megrázta, hogy ébredjen fel.
– Istenem! Nem hittem volna, hogy ennyire lefárasztott – nyögte, miközben kikászálódott a kocsiból. Körbenézett a környéken, majd végigmérte az épületet is. Olyan fancsali képet látott, mintha legalábbis egy szeméttelepen járnának.
– Pfuj! Ez undorító – nézett Noemíre, aki kényelmes fehér pólójában, szürke melegítőjében és fehér sportcipőjében kikászálódott az autóból. – Ahogy elnézem, te a környékhez öltöztél.
Noemí nem szólt egy szót sem, miközben felmentek a lépcsőn. Felmásztak a második emeletre, és az ajtókat vizsgálták. A folyosó mindkét oldalán egy-egy lakás volt. Az egész olyan szagot árasztott, mint az állott szemét. Victoria nem tudta megállni, hogy ne fogja be az orrát. Noemí fintorogva húzta el barátnője kezét az orrától, majd bekopogott.
– Ki az? – Noemí felismerte Terri hangját és mosolyogva nézett Victoriára.
– Noemí vagyok. Elhoztam egy barátomat is. A körülöttünk kialakult kellemetlen helyzetről kellene beszélnünk – válaszolta, közel húzódva az ajtóhoz. Aztán visszalépett, és várt.
Az ajtó kinyílt, Victoria pedig halkan felsikkantott Noemí mögött. Terri hihetetlenül vonzó volt szürke sortjában és fehér pólójában. Sötét haja nedves volt és összeragadt tincsekben lógott a homlokába. Mezítláb volt. A bőre fénylett a víztől. Nem nézett Noemíre, ahogy félreállt, hogy beengedje a vendégeit.

Victoria belépett és megállt a baloldalon. Kinyújtotta a kezét, és csálé mosollyal az arcán mutatkozott be.
– A nevem Victoria Terrence, és engedd meg, hogy elmondjam, hogy Anthony egy igazi barom, hogy ilyet tett egy ennyire gyönyörű nővel – mondta egy levegőre. Noemí csak csóválta a fejét. A barátnője máris akcióba lendült.
Terri megrázta a felé nyújtott kezet és zavartan elmosolyodott.
– Örülök a találkozásnak – mondta. – Én Terri Bledsoe vagyok.
– Szóval, Terri – mosolygott rá Victoria. – Számomra a megtiszteltetés.
– Állj le ezzel a szarral, Victoria! Ez komoly – szakította félbe Noemí a csevegést.
Victoria békéltetően felemelte a kezét, és ahogy Terri Noemí felé fordult, még egyszer végigmérte tekintetével a lányt, és küldött egy kihívó pillantást a barátnője felé. Noemí a fejét csóválta, és körbenézett a lakásban. Terri őt bámulta karba tett kézzel. A tekintete megállapodott a nő arcán még mindig látható zúzódáson.
– Ó! Ne aggódj miatta – tapogatta meg Noemí az álkapcsát. – Már nem is fáj. Most pedig, leülhetnénk, hogy felnőttek módjára megbeszéljük a dolgokat, mellőzve a tegnapi közjátékot?
– Igen – intett Terri a szobában lévő egyetlen szék felé, és áthozott még kettőt a konyhából.
Az egész lakás egy kis műhelynek volt átalakítva. Ha lehet, még kisebb volt, mint amekkorának Noemí elképzelte. A kétszemélyes ágy a sarokban állt, a konyhának alig nevezhető kis helyiség pedig a másik irányba nyílt. Ezen kívül csak egy további ajtó volt, ami a fürdőszobába vezetett. Csak három ablak volt, egy a konyhában, kettő pedig az ágy felett. Terri zavartnak tűnt a körülmények miatt, és leszegett fejjel bámulta a deszkapadlót. Ahogy Noemí körbenézett, mindenfelé csak festményeket látott a falon.
– Nem bánja, ha megnézem őket, Miss Bledsoe? – váltott ismét hivatalos hangnemre. Terri csak egy bizonytalan bólintással válaszolt.
Victoria a barátnője mögött állt, és mindketten lenyűgözve bámulták a falakon lógó műalkotásokat. Hétköznapi fehér papírra festették őket. A színek mesterien és gyönyörűen keveredtek, hogy megformálják az erdők, emberek és városok képét. Noemí bizonytalanul megérintette az egyiket, és visszafordult Terrihez.
– Remekül bánik a színekkel, Miss Bledsoe – mondta lágyan, és örömmel töltötte el a lány arcán megjelenő enyhe pír. – Anyám lelkes pártolója a művészeteknek – folytatta – és bizonyára rendkívül tetszenének neki a maga munkái. Csak vízfestéket használ? – kérdezte, miközben Victoria még mindig a festményekben gyönyörködött.
Terri elpirult és lassan megrázta a fejér.
– Mást nem tudok megfizetni – suttogta halkan, és továbbra is csak a padlót bámulta.
Noemí közelebb lépett hozzá és felemelve a lány fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.
– Lenne olyan kedves, hogy rám néz, Miss Bledsoe? – kérdezte lágyan, Terri pedig, vonakodva bár, de engedelmeskedett. – Remek – mosolygott Noemí, és a székek felé intett.

Terri habozva nézett Victoriára, akit teljesen lefoglalt, hogy kisilabizálja a festmények minden apró ecsetvonását.
– Most hagyjuk őt! – mondta Noemí. – Nagy lány már. Tud vigyázni magára. Üljön le! Most szüksége van a pihenésre – érintette meg a lány karját.
Terri leült és a kezeit tördelte, miközben ismét csak a padlót bámulta.
– Nézzen rám, Miss Bledsoe! – kérte Noemí.
– Minden rendben – suttogta Terri, és a másik szemébe nézett. A szürkésbarna szempárból most megint az a bátor tekintet áradt, amit Noemí egész éjszaka nem bírt kiverni a fejéből.
– Beszélt az öccsével? – kérdezte hirtelen. – Bevallott mindent, vagy megint csak hazudott?
Noemí leült a széke szélére és a térdeire támasztotta a könyökét, kényszerítve magát, hogy a lány szemébe nézzen.
– Beszéltem a szüleimmel és igen, beszéltünk Anthonyval, és úgy döntöttünk, hogy hiszünk magának. A szüleim szeretnének találkozni magával, bizonyára kedvelni fogják magát. Elfogadjuk, hogy a gyerek Anthony-é is lehet, attól függetlenül, hogy csak annyi a bizonyíték, hogy védekezés nélkül feküdt le veled – mondta Noemí.
– Bevettem a pirulát – mondta Terri.

Noemí lekicsinylően legyintett.
– Anthony azt hiszi, ez mindent megold. De anyánknak első kézből vannak információi az ilyen „véletlen terhességekről” – mondta és érezte a hátán Victoria tekintetét. Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: – A lényeg viszont, hogy a szüleim szeretnének találkozni veled ma délután, ha lehetséges.
Terri tágra nyílt szemekkel nézett rá.
– Ma délután? – hápogta. – De hát nincs egy ruhám se, amit felvegyek és…
Noemí egy kézmozdulattal elhallgattatta és barátságosan rámosolygott.
– Nem kell aggódnod a ruha miatt. Csak légy kedves és ne viselkedj úgy, mint velem tegnap! – cukkolta Noemí. – Mit mondasz?
– És mi van Anthonyval? – kérdezte Terri halkan, figyelmen kívül hagyva a kedveskedő tónust a másik hangjában. Idegesítette ez az új Noemí, aki kedves volt vele, rámosolygott, mintha egy lényegtelen kis apróságról lenne szó. A tegnapiakkal szembeni eltérés mellbe vágta őt.

Noemí vett egy mély levegőt, és futólag Victoriára pillantott.
– Anthony teljesen elvágta magát nálunk. A dolgok jelenlegi állása szerint mostantól egyedül kell boldogulnia – válaszolta Noemí. Aztán, ahogy Terri bűntudattal teli tekintettel ránézett, őszintén folytatta: – Van egy kis öröksége a nagybátyjától. Azzal kihúzza egy ideig. Nem akar semmit tőled, vagy a gyerektől. – Egy pillanatra elhallgatott, várva, amíg a hallottak leülepednek. – Nem is akar hallani a házasságról, amivel apánk előtt egy életre elásta magát.

Terri felpattant.
– Én nem akarok hozzámenni Anthony-hoz. Az egy felelőtlen kölyök. Nem akarok semmit se tőle – nyögte, majd elpirult Noemí pillantásától. – Sajnálom. Elvégre az öcséd.
Noemí harsányan felkacagott, és megrázta a fejét.
– Teljes mértékben megértem, hogy érzel – mondta együttérzően. – Őszintén bevallom, hogyha most itt lenne, én is beverném azt a tenyérbe mászó képét. Elutasította, hogy bármit is tegyen érted. Még le is tagadta, amikor felemlegettem neki, hogy mit tudsz a… testéről.
Terri arcbőre mélyvörösre változott.
– Ezt… ezt mind a szüleid előtt? – nyögte.
Victoria felkacagott.
– Bízz bennem, kislány! Mr. és Mrs. Leone sem szentek – mondta.
Terri ránézett, erőltetetten elmosolyodott, aztán zavartan ismét Noemíre nézett.
– Most? – kérdezte.
– Igen – bólintott Noemí.
– Ó, gyerünk már! – sóhajtott Victoria, és félrelökve Noemít a lányra mosolygott. – Nem annyira rosszak az ősei. Gyakorlatilag születésem óta ismerem őket. Bízz bennem! Én sem vagyok szent.

Terri bizonytalanul elmosolyodott.

– Azt hiszem, jobb is, ha túlesünk rajta, nemde? – Noemí és Victoria is elmosolyodott és mindketten megnyugtatóan bólintottak. – Oké. Meg tudnátok várni odalent? Amint látjátok – intett körbe –, nincs egyéb helyem, hogy átöltözzek.
Victoria elpirult és úgy vigyorgott, mint egy úritök.
– Ó, mi egyáltalán nem bá… - kezdte, de Noemí a lábára lépett és az ajtó felé rángatta a barátnőjét.
– Az autóban várunk – szólt még hátra a válla fölött és egyedül hagyták Territ a lakásban.

– Megőrültél? – ráncolta össze Noemí a szemöldökét a visszapillantó tükörben bámulva Victoriát.
A másik nő kényelmesen terpeszkedett a hátsó ülésen és az ajtónak könyökölve támasztotta a fejét a kezében. Ásított egyet és lustán a elmosolyodott.
– Nem úgy néz ki, mint aki terhes – mondta.
– Pedig az. Csak még nem lehet látni. De hidd el nekem! Éreztem – mondta Noemí a kormányt markolva.
– És mégis hogy, drága barátnőm? Megfogdostad a hasát? – kérdezte Victoria felvont szemöldökkel.
– Ja – válaszolta Noemí zavartan. – Amikor nekem esett. Le kellett rángatnom a parkolóba.
– Értem – kuncogott Victoria. – Egy rohadt kis szuka, nemde?
– Csak boldogul a maga módján – mondta Noemí és az anyósülés oldali ablakon át kipillantott. – Mi tart már ennyi ideig?
– Nos, drágám – mondta Victoria nemtörődöm módon. – Gondolkozz csak el! Ez a csaj a legszegényebbeknek is a legaljához tartozik. Gyakorlatilag semmije sincs. Semmije, csak ami rajta van. Ez pedig egy aprócskát feszélyezheti egy ultra gazdag família társaságában – intett teátrálisan. – Mégis mit csinálhat vajon ennyi ideig?
– Vajon mi járhat a fejében most? – merengett Noemí hangosan.
– Valószínűleg az, hogy megütötte a főnyereményt – ásított Victoria.
– Ne légy cinikus, Vicki! – figyelmeztette Noemí. – Azt hittem, ennél normálisabb vagy.
– Az vagyok, drágám – mondta Victoria negédesen és hátradőlt az ülésében. – Csak realista vagyok. – Egy pillanatra elhallgatott. – Ez a lány gyönyörű, Noemí. Istenem, láttad azokat a szemeket? És azt a testet?
– Anya mindig azt mondja, hogy a terhesség megszépít – mondta Noemí zavartan, újból és újból kipillantva a túloldali ablakon.
– Ó, nem, aranyom! Ez egy természetes szépség. A terhesség csak kiemeli azt, ami egyébként is megvan – javította ki Victoria. – Még sosem szeretkeztem terhes nővel.
– Victoria! Állj le! – reccsent fel Noemí.
– Szóval, mond csak – kezdte a barátnője, előrehajolva – mit is tudsz a terhes nőkről?
Noemí hátra fordult és úgy nézett Victoriára, mintha az megőrült volna.
– Mi van?
Victoria elmosolyodott és megsimogatta a másik nő arcát.
– Nem nehéz összekapcsolni a dolgokat – mondta játékosan. – Van egy igencsak heves vérmérsékletű terhes nőnk, te pedig azt akarod, hogy veled lakjon a házadban, hogy gondoskodj róla, a fene sem tudja meddig. Nincs ember ezen a Földön, aki ne tudná, hogy Miss Noemí Leone nem az a jótét lélek. Mégis mit tudsz a terhes nőkről?
Noemí visszafordult és kibámult a szélvédőn.
– Amelia terhes volt – mondta halkan és a szíve összeszorult a szomorúságtól.
Victoria előre hajolt és átölelte a barátnőjét.
– Ó, drágám! Tudom – suttogta halkan. – Tudom, hogy terhes volt, de Amelia mindig jókedvű volt, Isten nyugosztalja! Ez volt az, amit mindketten annyira akartatok. De Terri nem foglalhatja el Amelia helyét. Ő egy terhes hetero nő.
Noemí bólintott.
– Tudom, Victoria – mondta halkan, és megszorította a barátnője kezét. – Csak szeretnék megtenni érte mindent, ha már Anthony nem képes rá. Szeretnék megadni annak a gyereknek mindent, amire szüksége van. Meggyőzöm Territ, hogy fogadja el az ajánlatomat.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó az anyósülés oldalán, belefojtva a szót Victoriába. Inkább csak visszaült a helyére, és becsatolta a biztonsági övét.
– Na! Akkor előbb vigyél haza engem! Michaela már vár rám – mondta és egy apró, de félreérthetetlen mosoly jelent meg az arcán.
– Ó, tényleg? – nevetett fel Noemí, majd Terri felé fordult. – Akkor teszünk egy kis kitérőt.
Terri bólintott, Noemí pedig elindította a motort.

Thomas és Natalie kényelmes karosszékeikben ültek a teraszon, mindketten hideg limonádéval teli poharat szorongatva, amit Natalie készített. A szombat volt René szabadnapja. Csak nézték a kék eget, élvezve a házat körülvevő fák nyújtotta árnyékot. Egymás kezét fogták. Thomas rövid ujjú kék ingében hátra dőlve élvezte a pillanatot, amíg vártak Noemíre, hogy elhozza Terri Bledsoe-t. Natalie pedig fehér sortjában és pólójában élvezte a hűsítő szellőt.

– Ó, drágám – szólalt meg az asszony szomorúan. – Bárcsak Anthony meggondolná magát, és felvállalná azt a gyereket. Úgy érzi, mintha az, hogy gyerekei vannak, teljesen béklyóba szorítaná őt. Mi nem erre neveltük.
– Biztos vagyok benne, hogy a barátai beszélték tele a fejét. Olyan könnyen befolyásolható – válaszolta Thomas, és belekortyolt a limonádéjába. Aztán hirtelen meghallották a kocsiajtó csapódását, és mindketten egyszerre pattantak fel. Idegesség lett úrrá rajtuk. – Már itt is vannak? – nyögte a férfi.
Két perccel később Noemí egy igencsak vonakodó fiatal nőt vezetett eléjük.
– Ó, Thomas! Hiszen ez gyönyörű! – sóhajtott Natalie, és felsóhajtott, ahogy Noemí eléjük kísérte a lányt.
Thomas a vendégre pillantott és barátságosan elmosolyodott.
– Üdvözlöm, Miss Bledsoe – mondta és a lány felé nyújtotta a kezét.
– Anya, apa! – mondta Noemí, miközben Terri megszorította az apja kezét.
– Szia, kicsim – mondta Natalie, és megpuszilta a lányát. Aztán viszont már Terri került a figyelem középpontjába. – Üdv, Terri! Natalie vagyok és ő a férjem, Thomas. Gyere, ülj le mellénk! – mondta, és a székhez kísérte a lányt. Terri engedelmeskedett, leült és csendben körbekémlelt. Noemí az anyja mellé ült, és némán várakozott, hagyta a szüleit, hogy a maguk tempójában haladjanak.
– Mond csak, Terri – kezdte Natalie hirtelen, magára vonva a lány ijedt tekintetét. – Mindig is New Yorkban éltél?
Terri megrázta a fejét és vett egy mély levegőt.
– Nem. Pennsylvaniából származom – válaszolta és az asszonyra nézett, aztán Thomasra. Hirtelen frusztrálva érezte magát, mintha vizsgáztatnák. – Nézzék, sajnálom, hogy így történt! Én sosem akartam előnyt kovácsolni ebből a helyzetből. Bevettem a pirulát minden nap. Én is annyira meglepődtem, mint mindenki más, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Egyszerűen csak nem hiszek az abortuszban. Nem hiszem, hogy lenne hozzá bátorságom. – A tekintete találkozott Noemíéval, ezzel válaszolva arra, miért fakadt ki úgy az irodában. Noemí megértette őt, barátságosan rámosolygott, és öntudatlanul is megdörzsölte sérült állkapcsát.

Thomas, megbabonázva a lány kisugárzásától, előre hajolt, a térdére könyökölt, akárcsak Noemí korábban Terri lakásán. A lányt lenyűgözte az az udvarias kedvesség, amivel körülvették. Anthony-ból ez teljes mértékben hiányzott. Aztán végül Thomas hangja rántotta vissza a gondolataiból.
– Noemí mesélt a bátyáidról és az apádról. Ha nem vagyok túl indiszkrét, megkérdezhetem, miért hagytad el őket?
Terri megrázta a fejét.
– Nem szeretnék arról beszélni, amikor elszöktem otthonról, uram, ha nem haragszik meg érte – mondta halkan.
– Megértem, ifjú hölgyem – mondta Thomas elnézően. – Talán majd egyszer erről is beszélgetünk.
Terri bólintott és a férfi elmosolyodott.
– Azonban néhány dologról még tudnunk kell – folytatta és Terri ismét bólintott. – Miből tudja, hogy terhes?
– Elmentem a Jamaica Kórház klinikájára. Ők akkor is elvégzik a vizsgálatokat, ha az embernek nincs pénze rá – válaszolta Terri őszintén.
Thomas sokat mondóan elmosolyodott.
– Tökéletesen megértem, kedvesem – mondta.
– Bocsánat, uram, de ez eléggé lenézően hangzott.
Thomas harsányan felnevetett.
– Hadd mondjak valamit, Terri! Csak mert mi gazdagok vagyunk, nem várjuk el a kevésbé szerencsés emberektől, hogy uramnak, vagy hölgyemnek szólítsanak. Én, személy szerint, ettől túl öregnek érzem magam – mondta és Natalie egyetértően bólintott. – A szobalányunk, aki már huszonhét éve szolgál nálunk, egyszerűen csak a keresztnevünkön szólít minket, és ezzel sosem volt problémánk – folytatta a férfi, majd egy pillanatra elhallgatott. – Most pedig az orvosról. Mostantól a családunk orvosa a rendelkezésére áll.
– De… - dadogta Terri, Thomas azonban egy apró kézmozdulattal beléfojtotta a szót.
– Nem kell előlünk semmit rejtegetnie – mondta, Terri pedig megrázta a fejét és tágra nyílt szemekkel nézett Noemíre. Thomas a lányára mosolygott. – És – folytatta tovább. – Mivel nagy rá az esély, hogy a gyerek Anthony-é…
– Nem akarok tiszteletlen lenni, uram… ö, Thomas – szakította félbe Terri – de megesküszöm akár az életemre is, hogy sosem voltam más férfival. Kérem! Higgyen nekem! – A szemeiben könnycseppek reszkettek és a hangja elcsuklott.
– Oké, Terri – válaszolta Thomas. – De meg kell értenie, mi hogy érzünk. Biztosnak kell lennünk benne, hogy ez a gyerek Anthony-é. Ha majd megszületik, tudni fogjuk. Addig is, mivel Anthony ilyen felelőtlenül viselkedik, nekünk kell megtennünk azt, amire ő nem képes – mondta kedvesen és Natalie egyetértően bólintott. – Gondját fogjuk viselni magának és a gyereknek is, mintha a család tagja lenne. Az a pénz, amit Anthony kapott volna, mostantól a magáé és fizetünk minden orvosi ellátást.
Terri kidülledt szemekkel bámult rá. Az arca teljesen elsápadt.
– Én… – kezdte, de Thomas nem hagyta, hogy folytassa.
– Most pedig – mondta a férfi. – Az életkörülményeiről. – Azzal Noemíre pillantott, aki alig láthatóan bólintott. – Noemí elmondta, hol él. Nem akarjuk, hogy ez továbbra is így legyen. Noemínek van elég helye a saját otthonában, hogy kényelmes lakhelyet biztosítson magának. – Halkan kuncogott a lány meglepett pillantását látva.
– Nem – jelentette ki Terri hirtelen. – Ezt nem fogadhatom el – állt fel és az ajtó felé vette az irányt. Noemí azonban gyorsabb volt és megragadta a karját.
– Kérlek, Noemí! Engedj elmenni! Nem fogadhatom el ezt.
Thomas sokat mondóan a lányára pillantott, Noemí pedig bólintott felé.
– Miért nem iszunk előbb valamit – javasolta Terrinek.
– Én nem ihatok. A gyerek… – kezdte Terri, de Noemí mosolya beléfojtotta a szót.
– Kaphatsz narancslét is – mondta és a szüleire pillantott. – Nem sokára visszajövünk – mondta és elvezette a lányt, a szülei azonban követték, és vonakodva figyelték, ahogy távoznak.

Terri beszállt a kocsiba, és bekapcsolta a biztonsági övét. Arra várt, hogy Noemí is beszáll, de a nő a szüleihez lépett. Csak apró szófoszlányok jutottak el Terri füléig. Thomas mondott valamit Noemínek, majd Terrire pillantott, és elmosolyodott. A lány visszamosolygott, és elpirult. Karba tette a kezét, és a lábait bámulta.
Azon gondolkodott, mennyire ragaszkodnak ezek az emberek ahhoz, hogy segítsenek neki. Talán már régóta várták, hogy ez megtörténjen. De az, hogy segíteni akarnak neki, mélységesen meglepte a lányt. Az alapján, amennyit tudnak, Terri akár hazudhat is, próbálva pénzhez jutni. Az a bizalom, ami körülvette, teljes mértékben szokatlan volt számára. Első pillanatra elkönyvelte magában, hogy az egész család olyan, mint Anthony. Aztán viszont rá kellett jönnie, hogy tévedett. Azonban továbbra is voltak kétségei.
Többet kellene megtudnom, azt hiszem – gondolta. – Noemí Leone semmiben nem hasonlít Anthony-ra. Ő annyira komoly, magabiztos és intelligens. A beszédmódja, a járása, mindenből ez sugárzik. Valójában Anthony szülei jó munkát végeztek a lányukat illetően.

Hirtelen Noemí kinyitotta a kocsi ajtaját. Thomasra és Natalie-ra nézett védekezően.
– Sajnálom – mondta Terri halkan, azzal kiszállt a kocsiból, és követte Noemít végig az úton, kifordulva a kapun a járdára.
Thomas és Natalie csöndben figyelte őket, ahogy távoznak, lassan végigsétálva az Austin streeten.
– Miért kellene sajnálnia? – suttogta Natalie, de a férje csak megvonta a vállát, aztán átkarolta a feleségét.
– Talán nem vágyik arra a kényelemre, amit nyújtani szeretnénk neki – mondta és megcsókolta az asszonyt. – De el kell fogadnia. Akár akarja, akár nem. A gyerekért.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Antoinette Nikprelaj alias Victoria Terrence.