Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy egyetemista srác egy pletykának akar utána járni, viszont arra nem számít mi minden fog...
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
Lola fiatal egyetemista irigylésre méltó élettel. Ám találkozik valakivel aki teljesen felborítja/felboríthatja...
kortárs, epika, kispróza, próza, elbeszélés, novella
kortárs, kisepika, epika, próza, elbeszélés, novella
Friss hozzászólások
beny30: Szia!Ez a torteneted is nagyon...
2019-04-21 14:46
jólélek: Csöpp-csöpp. :) Nem rég volt k...
2019-04-20 15:54
peti7711: Segítsetek nekem légyszíves. M...
2019-04-17 08:25
peti7711: Sziasztok. Meg tudná nekem val...
2019-04-16 10:37
peti7711: Sziasztok. Én még új vagyok it...
2019-04-15 14:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

I Run Away

Egy szép nyári napom, épp a munkaidőm kellős közepén láttam meg őt, ki utána életem nagy szerelme lett. Sosem felejtem... mintha villám csapott volna belénk, és megfordult volna a világ. Mindketten remegtünk, és nem mertünk egymáshoz szólni, de kénytelenek voltunk, mivel én egy üzletben dolgoztam, és muszáj voltam megkérdezni: "mit adhatok?" Erre ő elvékonyodott remegő hangon mondta, hogy 2 pogácsát. Pár másodperc múlva fizetett... remegett a keze, és lesütötte a szemét. Attól a naptól kezdve folyamatossá vált a várakozás. Minden reggel lestem az órát, mikor lesz már 7:50. És minden reggel pontosan megjelent, ugyan azt kérve, és remegő kézzel fizetve. De egy nap nem volt ott 8-kor. Féltem vajon mi lehet az oka... Már 10 óra felé járt az idő, mikor meghallottam halk, de nagyon nyugodt hangját. Ismét a szokásos reggeliét kérte, és fizetett, de mikor oda adtam a visszajárót, nekem is iszonyatosan remegni kezdett a kezem... Elment. Én aznap már nem bírtam dolgozni, folyamatosan kerülgetett a sírás, remegett a kezem, és egész testemben éreztem a hiányát. Majd augusztus végén abba hagytam a munkát. Nagyon sajnáltam, hogy ott kell hagynom a helyet, az embereket, és ŐT, de kezdődött az iskola.

Bár a kollegámnak, akit szívből szerettem megadtam a telefonszámomat, de reménykedni sosem mertem. Még szeptemberben is sokat jártam vissza a kisboltba, de Marcsi (a kollégám) mindig azzal fogadott, hogy: "mióta elmentél nem láttam a srácot, már nem jár be ide..." Egy délután ismét arra jártam és gondoltam benézek... Marcsi mosolyogva mondta: "Tegnap ismét itt volt és elkérte a számod!" Nagyon boldog voltam, a remény ami akkorra már meghalt bennem újra feltámadt. De teltek a hetek, hónapok és semmit nem tudtam a fiúról. Aztán egy hideg téli nap December 26-án megszólalt a telefon. Ő volt az... Sokat beszélgettünk, és 29-ére lefixáltunk egy találkozót. Eljött a nap, nagyon izgatott voltam, de délelőtt 10 órakor megpillantotta, és egész testem ismét remegni kezdett. 6 órán keresztül beszélgettünk. Én rögtön beleszerettem. De tulajdonképpen már nyáron is.

Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor. Másfél hónap. Ennyi ideig voltunk együtt, de azalatt mindent megtudtam róla, és egy percre sem csökkent az a mély érzelem. Egy nap viszont megváltozott minden. Február 10-e volt, négy nappal Valentin nap előtt. Már ekkor meg volt az ajándék, melyet kapott volna... Felmentünk a Budai Várba, és délután 16:03-kor kimondta azt a mondatot, mely ketté törte az életem. VÉGE. Egy világ dőlt bennem össze. 3 évig mindenkiben őt kerestem. Sosem tudtam lezárni magamban, talán azért, mert nem tudtam a miértet. Miért lett vége? Minden párkapcsolatom kudarcba fulladt, mert egyik fiú sem olyan volt mint Ő, de én nem tudtam másra gondolni. Szerettem. Annak ellenére ami történt.

Eltelt három év, és találtam valakit akibe beleszerettem annyira, mint Őt, vagy talán még jobban is. Egyszer sem jutott az eszembe a múltan gondolkodni, csak a jelennek és jövőnek éltem, boldogan, tele tervekkel. Minden jól alakult, az összeköltözést tervezgettük már, mikor egy pillanat alatt összedőlt a felépített kártyavár... Felhívott.3év után és találkozni akart. Felszakadt bennem minden régi seb. Mint már mondtam sosem tudtam elfelejteni. És most itt van a dilemma, találkozzak-e vele és majd meglátjuk mi lesz, vagy ne. A kérdés csak az, hogy hogyan hatna rám a találkozás, és mi lenne a jelenlegi kapcsolatommal, mit mellesleg nem szeretnék feladni.

2 lehetőség van:
- Találkozok a régi nagy szerelemmel, eszembe jut minden pici emlék, és ki tudja mi történik...
- A másik lehetőség, nem találkozok vele, és talán sosem tudom meg amit annyi ideje tudni szeretnék: MIÉRT? Félek. Ez a 22-es csapdája. Akár melyiket választom, jól nem jöhetek ki belőle. Így csak egy választásom marad... I RUN AWAY....... (Futok tovább...)
Hasonló történetek
1947
Fehér, igen egzotikus melltartója hátsó kapcsát céloztam meg, egyidejűleg még közelebb kerültünk egymáshoz. Átkaroltam anélkül, hogy egyetlen testrészünk összeért volna. Csak leheletét éreztem az államon. Finom volt. A kapocs kioldott, s a díszes felső alul kicsúszott, lábunkra hullott. Kis csipkés felsőjét megkezdtem kibontani, ő pedig kiöltötte nyelvét, s megnyalta a fölcimpám alatti apró területet, mely oly’ érzékenyen reagált mindig is. Beleborzongtam a kellemes érzésbe...
2233
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Hozzászólások
További hozzászólások »
Nilturiel ·
Ne fuss el. Nézz szembe a tényekkel. Beszélj vele, és zárd le azt, ami köztetek történt. Ha szeret, akkor megérti, h mást választottál, h nem vártál rá x évet.

GerM ·
Pedig olyan aranyosan indult...

Angel of Darkness ·
Engem az is érdekelne, hogy a mostani tud-e a dologról... Ha igen, akkor no comment, ha nem, akkor az én véleményem annyi, hogy szerintem kellene tudnia róla...

Amúgy szerintem egy őszinte beszélgetésre sort lehetne keríteni az exszel. Ha elmulasztod a lehetőséget, sohasem fogod megtudni a választ, és ezt bánni fogod, el fog kisérni...
Tisztázni kettőtök közt, és önmagadban, szerintem nagyon fontos. Márcsak önmagad és a lelki nyugalmad miatt is...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: