Két Ember Története A Sok Közül (Fiú szemszögéből)

Két Ember Története A Sok Közül
A Fiú Szemszögéből
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy lány, és egy fiú.
A lány sokáig magányos volt, és kétségbe esetten kereste az igazit.
A fiú is magányos volt, bár sok barátnője volt, de soha senkinél nem tudott leragadni, mivel senki iránt nem sikerült vonzalmat éreznie.
Amikor a fiú ismét egyedül maradt akkor megpróbált magának az interneten társat keresni.
Míg a lány már hosszú ideje ott próbálkozott, de sikertelenül.
A fiú nagy reményekkel próbálkozott, bár az első napokban sikertelenül, és szép lassan kezdett belőle elszállni a remény.
Míg egy nap ez a fiú, és ez a lány, valami csoda folytán, elkezdtek beszélgetni az interneten.
A fiú küldött magáról képet, és a lánynak megtetszett a fiú, és ennek a fiú nagyon örült, és a fiúnak is nagyon megtetszett a lány.
A fiú, és a lány nagyon sokat beszéltek, de a fiú már a legelején elkezdett valamit érezni a lány iránt, bár még soha nem látta, és akkor beszéltek legelőszőr.
A fiú nem értette, miért van ez.
Érzett valami vonzalmat a lány iránt
A fiú minden nap feljárt vidékről a barátjához, Budapestre, csak, hogy beszélni tudjanak.
Míg a fiú otthon kiharcolta, hogy otthon legyen internete, hogy tudjon beszélni ezzel a lánnyal.
A fiú nagyon remélte, hogy ez a lány, egy szép napon a barátnője lesz.
A lány sokat mesélt neki, hogy eddig boldogtalan volt, szerelmes volt egy olyan fiúba, aki nem viszonozta, hanem csak ártott neki.
A lány nagyon boldogtalan volt, és borzasztó nagy szeretett hiányban szenvedett.
A fiú nagyon szerette volna ezt a lányt boldoggá tenni, mert nagyon megsajnálta, szeret volna, ennek a lánynak boldogságot okozni.
Egyszer egy szép napon megbeszélték, hogy találkoznak. A fiú nagyon örült, hogy végre találkozhat ezzel a lánnyal.
A találkozás napján a fiú boldogan ébredt fel, és egyben szorongva, és remegve, mert eljött a Nagy Nap, a találkozás Nagy Napja.
Reggel a fiú elindult, szólt az egyik barátjának, hogy tartson vele, nagyon izgult a fiú. A lány is nagyon izgult, hogy végre találkoznak ezzel a lánnyal, mert előre megbeszélték, hogy csókkal üdvözlik egymást.
A fiú a barátjával a Déli Pályaudvarnál találkozott a barátjával.
A fiú nagyon örült, hogy a Balatonra mehet, méghozzá egy ilyen gyönyörű szép, lánnyal találkozhat.
A fiú a vonaton nagyon boldog, és egyben nagyon izgatott volt.
A barátjával nézték, hogy mikor látják meg a Balatont.
Míg egyszer megpillantották. Akkor a fiú még izgatottabb lett, egésznap esett az eső, de nem tudta a fiúnak lerombolni a hangulatát, a fiú izgult, izgult, és egyre jobban izgult, és nézte az óráját.
Lassan már az izgulás átment remegésbe. Közbe a lány is elindult otthonról, és ő is rettentően izgult.
Nagyon nehéz volt mindkettőjük számára.
Aztán a vonatról megpillantották a város tábláját, ahol a lány lakik.
A fiú, remegő lábakkal fel ált, és elindult a vonat ajtaja felé, minden lépés egyre nehezebb, és nehezebbé vált.
Majd szép lassan megállt a vonat.
A fiú leszállt és elindult, de nem látta sehol a lányt.
Megállt a váró előtt, és egyszer csak megpillantotta a lányt. A lány már abban a pillanatban elvarázsolta őt.
A fiú nagyon megriadt, és nem merte megcsókolni a lányt, de a lány lépett, és ő csókolta meg a fiút.
A fiú abban a pillanatban, a mennyben érezte magát, bár az a csók hamar végett ért.
Abban a pillanatban, amikor találkoztak az eső is szép lassan elkezdett elállni…
És hát elindultak sétálni, végig a part mentén sétáltak, a lány elég szótlan volt, de a fiú, akkor is nagyon élvezte a lány társaságát.
Sok közös képet csináltak, (amiket utólag sajnos nem sikerült előhívatni)
És szép lassan elindultak vissza a vasútállomásra.
Leültek egy padra és még sok idő volt a vonatig.
Se a fiú, se a lány nem tudtak megszólalni.
Egyszer csak a lány megszólalt, hogy el kéne indulnia haza.
A lány felállt, és a fiú is, hogy elköszönjenek egymástól.
És a nap szépen lassan kisütött
A fiú odament a lányhoz, átkarolta és megcsókolta a lányt.
A fiú ismét a mennyben érezte magát, érezte, hogy a lány is nagyon élvezi.
De a lányt hírtelen átölelte a fiút és szorosan magához ölelte,
A fiú eleinte nem értett, hogy a lány miért öleli őt annyira szorosan
De nagyon jólesett neki, és érezte, hogy ez a szoros ölelés, nem egy sima ölelés, ez egy szeretettel teli ölelés.
Egy órán keresztül búcsúzkodtak, de egyikük se akarta abba hagyni, nem akarták egymást elengedni, nagyon nehéz volt mindkettőjük számára elbúcsúzni egymástól.
De muszáj volt, mert jött a vonat.
Nagy nehezen elbúcsúztak, és a fiú oda adta a lánynak az ajándékot.
A fiú nagyon boldogan ment haza, mert érezte, hogy semmi nem rontott el, mert nagyon izgult.
És tudta, hogy ez a lány, aki őt ennyire elvarázsolta, már a barátnője, bár még nem beszéltek erről, de érezte.
A fiú, és a lány is nagyon megkönnyebbülve ment haza.
Majd nemsokára újra találkoztak.
Ugyan olyan szorongással ment le a fiú a lányhoz.
Egyiküknek se sikerült feloldódnia, bár már könnyebb volt, beszélgetni nem nagyon tudtak, ezért hát csak csókolták egymást hosszú órákon át, addig, míg ki nem sebesedett a szájuk, de ezt egyikük se bánta meg, mert így is nagyon élvezték, hogy együtt lehetnek, és, hogy szerethetik egymást.
Nagyon boldogok voltak, és örültek, hogy végre találtak valaki olyas valakit, akit képesek szeretni, és a másik is szereti őt.
Elég gyorsan peregtek a napok, hónapok, felhőtlen boldogságban, mert minden egyes találkozásnál érezték, hogy, egyre erősebben szeretik a másikat, és, hogy a másik is egyre erősebben szereti őt.
Minden nap beszéltek, hosszú, hosszú órákat, és még ez se volt elég, mert csak egymásra vágytak.
Május elsején kezdődött a köztük lévő kapcsolat.
Augusztus írunk.
A fiú eltervezte, hogy lemegy a lányhoz, hogy többet lehessenek együtt.
A fiú nagyon szerelmes volt a lányba, de a lány nem volt belé az, a fiú megpróbált mindent megtenni, hogy a lány is az legyen belé, és érezte, hogy a lány az lesz. A fiú minden nap azt a pillanatot várta, hogy a lány kimondja neki, hogy ő is szerelmes.
De visszakanyarodva a fiú, sok cuccal felpakolva, hát elindult le a lányhoz, és nagyon boldog volt, hogy először az életben, több napot vele lehet.
A fiú megbeszélte egy másik lánnyal, és egy másik fiúval, hogy vele tartanak.
A fiú ennek is nagyon örült, hogy nem lesz egyedül.
A fiú találkozott hát a szerelmével, mint mindig most is nagyon boldogak voltak, és sok közös képet csináltak.
A lány hazament, a fiú várta, hogy megérkezzenek azok az emberek, akikkel együtt lesz.
De még soha nem látta őket.
Amikor megérkeztek, nagyon jól elbeszélgettek, és érezte a fiú, hogy nagyon jól felfogják magukat találni.
Este a fiú lement a lányhoz, hogy találkozzon vele.
Másnap a lány ment fel a fiúhoz, és akkor is nagyon boldogok voltak, és nagyon szerették egymást.
Az nap este a fiú ismét lement a lányhoz a partra, hogy utoljára vele lehessen, mielőtt a lány elutazik.
A fiú nem látta a lányt a megbeszélt találkozó helyen, ezért hát a parton elindult ki a móló felé, amikor hirtelen a lány a háta mögött termett, a fiú nagyon meglepődött, és megőrült, a lány hirtelen átölelte őt.
Épp azon a két napon volt nyárbúcsúztató fesztivál. Leültek egy padra, szerették egymást, és élvezték a zenét, tudták, hogy nincs sok idejük, de akkor is gyorsan eltelt az idő, nem akarták egymást otthagyni, de muszáj volt.
A fiú nem volt képes elengedni a lányt, többször is meg ölelte a lányt, és szép lassan egymás kezét nagy nehezen elengedve, elment a lány, a fiú nagyon szomorú volt, már abban a pillanatban nagyon hiányzott neki a lány, hiszen nagyon szerelmes volt ebbe a lányba.
A fiú szép lassan búslakodva elkezdett visszasétálni az erdőbe, búslakodva, hogy nem lehet a szerelmével.
A lány, az nap este elsírta magát, mert neki is nagyon hiányzott a fiú.
A fiú egész este nem tudott aludni, folyton ez a gyönyörű széplány jutott az eszébe, és nagyon hiányzott neki, a csillagokat nézte és rágondolt, hajnalodott már, a fiú lement a temetőbe, ahonnan belehet látni az egész várost, ahol az ő szerelme lakik, és tudta, hogy akkor hajnalba utazik el a lány, a fiú még utoljára megszerette volna ölelni a lányt.
A fiú nagyon szerette volna a lánnyal karöltve nézni a napfelkeltét, de a fiú egyedül nézte, és majd a szíve szakadt meg.
Dél előtt a fiú elindult haza az újdonsült barátaival.
Amikor a fiú megpillantotta a lány iskoláját, meg ált a kapujában, és arra gondolt, hogy az a lány, kit annyira szeret, nyolc éven keresztül azon a kapun ment ki, és be, és a fiú akkor megint nagyon elszomorodott, amikor leértek az állomásra a fiú látta, hogy azt a lányt, kit annyira szeret, hol csókolta meg először, és hol történt a legszebb csók köztük.
A fiú, már, már annyira szomorú volt, hogy majdnem elsírta magát, de visszatartotta, mert tudta, hogy nemsokára újra csókolhatja, ennek a lánynak a száját, és újra ölelheti őt, ez adott neki erőt.
Titkon nagyon félt a fiú, hogy ha a lány elmegy a kollégiumba, akkor csak rosszabb lesz, de akkor a fiú érezte, hogy ez a lány, nagyon szereti őt, és erősnek kell lenniük. Megint csak ez adott neki erőt.
Majd, eljött az a nap amikor a lány, kollégiumba ment.
A fiúnak a szíve szakadt meg akkor, mert mindketten ettől féltek, és próbáltak nem gondolni rá.
De a lánynak el kellet mennie. A fiú nagyon szomorú volt.
Majd amikor szeptemberben elkezdtek újra találkozgatni akkor a fiú érzett valamit, érezte, hogy a lány már nem olyan mint volt, valami megváltozott, és a fiú eleinte csak azt hitte, hogy ez biztos valami átmeneti dolog, nem érezte már annyira a kedvesén, hogy, úgy szeretné őt, mint azelőtt.
Eljött az a nap amikor a köztük lévő kapcsolat, már féléves volt, a fiú nagyon boldog volt, próbálta minél jobban elvarázsolni az ő kedvesét.
Ezért úgy gondolta, hogy azzal kéne őt meglepni, amit már nagyon régóta meg kellet volna tennie.
Ezért hát írt is egy verset az ő kedvesének.
És amikor eljött a Nagy Nap szintén a fiú találkozott a lánnyal.
Letérdelt elé egy szál rózsával a kezébe, és szerelmet vallót neki
A fiú nagyon izgult, hogy ne rontsa el, de elrontotta, és akkor majd a szíve szakadt meg.
Nagyon szomorú volt e miatt hosszú napokig.
A lánynak még vett nyakláncot, és egy medált, ami a köztük lévő kapcsolatot szimbolizálja együtt ketté törték, és megpecsételték a köztük lévő kapcsolatot Október elsején.
A fiú nagyon örült, hogy már ennyi időt kibírtak, boldogságban, a fiú nagyon, nagyon szerelmes volt a lányba.
A fiú nagyon fájlalt, hogy amikor az interneten keresztül beszélgetek, már nem volt olyan, mint Augusztusban.
Amikor együtt voltak akkor se volt olyan.
A következő héten a fiú írt egy levelet a lánynak, amiben leírta neki ezeket a problémákat, és nagyon félt a választól.
De amikor újra beszéltek akkor a lány elmondta a fiúnak, hogy már semmi se olyan mint rég, mert már nem érez íránta semmit, ekkor a fiúnak a szíve szakadt meg, és nem tudott rájönni mint rontottak el.
A fiúnak akkor összetört a szíve, de akkor a kedvese azt mondta neki, hogy még rendbe lehet hozni, akkor a fiú újra elkezdett reménykedni, de már akkor is nagyon szomorú és lelkileg meggyötört volt.
A fiú megpróbált mindent megtenni, minél többet találkozni a lánnyal
A fiú eleinte még javulást vett észre, de közbe a lányba nem javult semmi.
Ennek a fiúnak ez a lány volt a mindene, ő érte élt, mindent ő jelentett számára.
A fiú nagyon meggyötört volt, mert már az akin neki a legtöbbet jelenti, már nem érez iránta semmit.
Ezt a fiút egedül ez a lány szerette, és a fiú széles e világon, csak ezt a lányt szerette, jobban szerette bárkinél, még a szüleinél is jobban. És nem volt képes ebbe beletörődni, és nem tudta felfogni, hogy miért van ez, eleinte gyanakodott arra, hogy ez a lány, valaki mást talált magának, de aztán belegondolt abba, hogy ez a lány sose hazudott neki, és amikor, ilyen lelki gyötrődésben voltak akkor is elakarta még mondani a lány a szüleinek, hogy együtt voltak, mert addig a napig, nem tudta megtenni.
A fiú tele volt álmokkal, hogy ez a lány majd egyszer eljut hozzá, és egyszer először az életben egymás mellet aludhatnak boldogságban.
Nagyon sok terve volt a fiúnak ezzel a lánnyal, érezte, hogy le tudná élni az életét mellette, úgy hogy még öreg korában is boldog lenne mellette a fiú számára ez a lány volt a tökéletes, nála nincsen jobb, és ezt a mai napig is így vallja, és nem akarta ezt a lányt, kit annyira imádott ki neki az a megvalósult álom volt, egy olyan lány, akiről mindenki csak álmodna, és tudta, hogy ez a lány az övé, és nem akarta, hogy elvegyék tőle, mert akkor az életétől fosztják meg őt.
Október 28.-át írunk.
A lány és a fiú újra beszélget Internet segítségével.
Azóta már javult a beszélgetési viszony, már, már újra úgy beszéltek, mint nyáron.
Késő este van.
Újra feljött kettőjük témája.
A fiú a kollégiumot hibáztatja, mert azóta van ez, a fiú szerint mindenről a kollégium tehet.
Ezt elmondja a lánynak is, de a lánynak erre az volt a válasza, hogy ha ezeket mondja a fiú, akkor ezzel csak a kapcsolatuknak árt, a fiú emiatt nagyon zaklatott lett, mert tudta, hogy amióta a kedvese kollégiumba ment, azóta nem érez iránta semmit, és a fiú kitartott véleménye mellet, és elkezdtek veszekedni.
Amit a fiú utólag nagyon megbánt.
A fiú már nagyon várta az őszi szünetet, hogy akkor majd elviszi a kedvesét moziba, és próbál neki majd, minél nagyobb boldogságot okozni, hogy újra boldogok legyen egymás mellet, de vissza kanyarodva a lány elmondta neki, hogy semmi javult benne, és a lány szerint már fölösleges próbálkozni, a fiú azt hitte, hogy abban a pillanatban fog, összetörni a szíve.
A lány nem volt képes kimondani, hogy legyen vége, bár már ő magába lezárta, a fiú tehát kimondta Október 29.-én 00:03 perckor.
A fiú utána öt percre kezdett belegondolni, hogy mit is tett valójában, a fiúnak abban a pillanatban összetört a szíve, és azt hitte, hogy meg fog halni, elment otthonról, nem tudta feldolgozni mit is tett.
A lány eközben azt hitte, hogy a fiú csináltmagával valamit, mert nem válaszolt, se nem vette fel a telefont.
A fiú mindent otthon hagyott, és elment, nem volt képes ezt elviselni.
A fiú haza ment és elaludt.
Másnap reggel úgy kelt fel, hogy ez csak egy rossz állom volt, de aztán rájött, hogy nem.
A fiú belegondolt, hogy elveszítette az ő életét, és ezért már nem akar ő se élni.
Minden összeomlott a fiúban.
Jövője kilátástalanná vált.
Már nem volt semmi, amiért élhetne, mert elvették tőle élete értelmét, mert csak ez az egy lány létezett számára.
És ennyi idő boldogság után egyszer csak véget vetett mindennek és a fiút eltaszította magától örökre.
A fiú tudja, hogy minden ember számára csak egy valaki van, aki hozzá illik és tökéletes, és ez a lány hozzá illet, de a lány már nem gondolta így.
A fiúnak összetört a szíve, minden összetört benne, egy örök életre.
A fiú már csak egyedül a halált látja
Mindenki azt hiszi a fiúról, hogy csak sajnáltatja magát. De ő csak a problémát szerette volna elmondani.
Ennek a fiúnak már senkije nem maradt, aki volt neki, az is eltaszította magától
Ezért már nem látja, hogy mi értelme van az életének, ha egyszer az ő élete a Kedvese volt.