Két arc

Három napja mást sem csinált, csak a kerek lámpaburán lévő legyeket figyelte. Sokta gondolkodott a tettén. Érezte, hogy cselekedete nem volt jó. Valmi késztetést érzett, hogy újra megtegye, de harcolt ellene. Egyszerre szerette és utálta ezt az érzést. Ő csak úgy hívta \"vonzalom\", de nem tudta mihez vonzódik: az érzéshez ami doppingolja testét vagy a félelemhez, hogy mégegyszer megtegye. Hirtelen egy furcsa \"félelem\" kapta el. Úgy érezte, mintha két arca lenne, mint annak a maszknak a falon. A maszkot tőle kapta, de ő már nincs, pontosabban van de már nem lélegzik. A falhoz lépet és levette a maszkot. A vonzalma felerősödött, kilépett az utcára. Mulatság volt a városban: Maszkabál. Még mindig harcol az érzés ellen, de gyengébben. Tetszik neki, hogy megteheti - már eldöntötte.- Keresnie kell valakit. Nézelődik, de senki arcát nem látja, szem alapján dönt. Már kiválasztotta. A lány vösrös hajú, zöld szemű gyönyörűnek találta ezt a kombinációt. - Odalépett.- Beszélgettek, a lány kedves volt. Elindultak a park felé, hogy ott leüljenek és beszélgetésüket tovább folytassák, legalább is a lány ezt gondolta. A park közepén egy hangterem állt, félkör alakú az ülések egymás alatt lejtőszerűen helyezkedtek el. Oda vezette a szabadtéri \"terem\" közepébe. A lány levette azálarcot, gyönyörű volt, hófehér arca a csípős széltöl gyorsan kipirult, kérte, hogy ő is vegye le az álarcot. Ő még nem akarta, még nem. A lány furcsának találta és kezdett tőle félni, mintha rájött volna mindenre. Vissza akart menni a mulatságba és elfelejteni a rémisztő gondolatokat. De ő nem engedte, kicsit játszani akart vele mielött újra megteszi. A lány nagyon félt, retegett és ő ezt élvezte \"vonzotta\". Ahogy nézte a lányt egyre jobban érezte, hogy meg kell tennie, tudta nincs sok ideje. Megragadta és szorította, szorította amígy csak tudta. A lány kapálózott, ajkai hangot nem tudtak elhagyni. Már nincs itt, pontosabban van de már nem lélegzik. Lelült egy kőre és csak nézte a mozdulatlan lányt. Megint megtette. Ahogy nézett ki a maszk mögül érezte, hogy valami baj van, szeme eltorzult, az arcát egyre jobban elborította a forróság, végül nembírta tovább és letépte az álarcot.