Gyönyörök szigete II. rész - Műveltség 1. fejezet

1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.

FIGYELEM! A történet, már a fenti "alcímből" is következően, egy férfi és hét biszexuális nő kalandjait meséli el. Ebből, gondolom, egyértelműen következik, hogy egyáltalán nem lesz hiány leszbikus tartalomból, de mivel a történet mesélője a férfi karakterünk, ezért hetero és gruppen részek is lesznek bőven. Akit bármelyik zavar, erősen gondolja meg, hogy belekezdjen-e a történetbe!
Emellett megjegyezném, hogy egy nagyon hosszú történetről van szó. A most megkezdett sorozat negyvenkét részes (a részeket átlagosan 5-6 fejezetre tudom tagolni), de vannak folytatásai is. Az egész alkotás jelenleg a hatodik sorozatnál, azon belül is a jelen résztől számított száztizenegyedik résznél jár (vagyis úgy ötszáz-hatszáz fejezetnél). Ennek megfelelően a történet elég lassan építkezik és bizonyos részleteknek (például a karaktereinek) nagy figyelmet szentel. Ez nem feltétlenül probléma, mert szerintem épp ez emeli ki többek között a többi erotikus történet közül. Viszont emiatt akadnak nem ritkán több fejezetes időszakok is, amikor explicit erotikus tartalom nincsen. Néha egymást követik a többfejezetes szexjelenetek, néha viszont két-három fejezet is "kimarad" utánuk, ami során a szerző inkább a karaktereire koncentrál.
Úgyhogy, összefoglalva:

AKI CSAK LESZBI, CSAK HETERO, VAGY CSAK GRUPPEN TÖRTÉNETRE VÁGYIK, ESETLEG A HÁROMBÓL VALAMELYIK TASZÍTJA, ANNAK JELZEM, HOGY A TÖRTÉNETBEN MINDHÁROM VAN.

A TÖRTÉNET LASSAN ÉPÍTKEZIK. VANNAK BENNE HOSSZÚ ÉS RÉSZLETES SZEXJELENETEK, DE KÖZÖTTÜK TÖBB FEJEZETNYI "SZÜNETEK" IS.

Akinek a kettőből bármelyik is problémát jelent, erősen gondolja meg, belekezdjen-e a történetbe!

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 5.

*********************************************************************

Amikor reggel felébredtem, észrevettem, hogy már jócskán eltelt az idő a napból. A Nap már magasan járt az égen. Az órámra pillantottam. Negyed tíz volt. Azt mondtam a hölgyvendégeimnek előző este, hogy az első hivatalos találkozónkra délelőtt tízkor kerül sor, úgyhogy volt még időm bőségesen, hogy előkészüljek.
Lezuhanyoztam és megborotválkoztam, de egyáltalán nem siettem el semmit. Amikor elkészültem, magamra kentem egy kevés kölnit és belebújtam egy bő sortba és egy bő pólóba. Előkotortam egy pár szandált is, majd elégedetten igazítottam el külsőmet, hogy pont tíz órára tökéletesen készen legyek.
Bevittem az étkező szobába némi kávét a többieknek és töltöttem magamnak egy pohár friss, ízletes narancslét. Hamarosan a lányok is befutottak és kiszolgálták magukat a gyümölcsökből és péksüteményekből, amiket Louisa, a házvezetőnő, frissen kikészített nekünk. Pamela és Camille belekortyolt a kávéjába, miközben a többiekre vártak. Mindannyian lenge öltözetet viseltek, úgy mint nyári ruhákat, kivágott farmeringeket, vagy trikókat. Mindenki vidám volt és felszabadult.
Amikor már mindenki kényelembe helyezte magát és begyűjtötte az ízlésének megfelelő ételt és italt, elérkezettnek láttam az időt, hogy magamra vonjam a figyelmüket.
- Hölgyeim... - kezdtem, kivárva, amíg mindannyian felém fordulnak. - Nos... köszönöm. Most pedig... jól aludtatok mindannyian?
Bólogatások és mosolygó arcok nyújtották a kielégítő választ. Vetettem egy futó pillantást a magával ragadó Amy-re, aki álmodozó tekintettel hevesen bólogatott. A múlt éjszaka óta már pontosan tudtam, ezzel a lánnyal kapcsolatban minden heves, ami csak lehet. Még mindig sajogtak a tagjaim az együttlétünk után, ugyanakkor nagyon elégedettnek is éreztem magam. Annak az éjszakának az emléke örökké velem fog maradni.
- Nagyszerű – jelentettem ki. - Most pedig, kérlek, kövessetek! A hátul lévő ajtó túloldalán lesz a találkahelyünk.
Ez volt az első alkalom, hogy a hölgyek bármelyike is belépett a háznak ebbe a részébe. Ez egy hússzor harminc méteres szoba volt egy kis pódiummal a végében. A két oldalsó falat tükrök alkották, a másik kettőt pedig hangfogó párnák takarták. Tökéletes helynek tűnt az összejövetelünkre.
Amikor beléptünk a szobába, én rögtön a pódium felé vettem az irányt, ahol már várt rám egy odakészített szék. Hét másik szék volt még a helyiségben, félkörbe rendezve, a pódium felé fordítva. A lányok bizonytalanul bóklásztak, amíg meg nem kértem őket, hogy foglaljanak helyet. Amikor mindannyian megtették, elérkezett az ideje, hogy formálisan is köszöntsem őket.
- Nagyon hosszú volt az utatok idáig, de ígérem, meg fogok tenni mindent, hogy úgy érezzétek, megérte. De még mielőtt elkezdeném, szeretnék rávilágítani, hogy amellett, hogy minden megvan ezen a szigeten, ami csak egy földi paradicsomhoz kell, van egy hatalmas könyvtárunk is, könyvek egész garmadájával, na meg több száz DVD-nyi filmmel és más érdeklődésre számot tartó termékkel. Van számtalan zene CD-nk és a központi rendszerbe feltöltött mp3 számunk. A legjobb hely zenehallgatásra, a szobátokon kívül, persze, a pihenő szoba a földszinten a lift mellett. Ott találtok játékgépeket és villámgyors internetkapcsolattal ellátott számítógépeket is. Találtok ott egy kényelmesen berendezett filmnéző szobát is, annyi filmmel, amennyit csak szeretnétek.
- Van pornó is?
- Amy! - korholta játékosan Pamela a szobatársát.
Felnevettem, belegondolva, hogy tökéletesen el tudtam képzelni Amy-t, ahogy pornót néz. Annak ellenére, hogy kikapós feleségként és a maga csillapíthatatlan szexuális étvágyával fényévekre be is előzte a felnőttfilmek sztárjait. Tökéletes jelölt lett volna egynek közülük. Semmi kétségem nem volt, hogy tökéletesen kezelni tudta volna azt az életstílust, ami egy pornósztár munkássága mellé jár.
Azonban, a magam részéről, soha nem javasolnék ilyesfajta karriert neki. A saját magánvéleményem szerint sokkal több lehetőség állhatott nyitva egy nő számára, hogy biztosíthassa a megélhetését. A pornográfia egyértelműen a listám legvégén állt. Annak ellenére, hogy igazán vonzó elképzelés volt.
- Számomra a ti kényelmetek az első cél. Sőt, az igazat megvallva, ez az egyetlen célom. Ha bármilyen problémátok van, vagy hiányoltok valamit, amit nem találtok a szigeten, kérlek, bármi is legyen az, csak szóljatok! Ami tőlem telik, azt megteszem értetek.
- Bármit? - kuncogott Trish, az ágyékom felé pillantgatva.
- Mindent szabadon használhattok, amit csak találtok – ismételtem meg, úgy téve, mintha nem vettem volna észre a kétértelműséget Trish szavaiban.
A lányok közül többen is kuncogni kezdtek a mögöttes jelentés miatt. Szerettem volna komoly lenni, ugyanakkor élveztem a kialakult felhőtlen hangulatot is. A tegnapi napot leszámítva ez az alkalom volt az első, amikor igazi benyomást szerezhetek velük kapcsolatban. Szerettem volna, ha minden jól alakul.
- Akad még bármi kérdés ezzel kapcsolatban? - Senki sem válaszolt. - Nagyszerű. Akkor el is kezdhetjük. - Kényelmesen elhelyezkedtem a széken és feltettem lábaimat a keresztbe beleépített lécre. Szerettem volna felszabadult hangulatot teremteni, mielőtt őszintén és leplezetlenül belekezdek.
- Mint tudjátok, arra lettetek kiválasztva a több ezer jelentkezőből, hogy hat hetet töltsetek el itt – mondtam. - Ennek az okát továbbra is szeretném bizalmasan kezelni. Szóval a következő hat hetet együtt fogjuk tölteni. Én pedig azt szeretném, hogy ez a hat hét legyen a legszebb egész életetekben.
Camille felemelte a fejét, én pedig egy bátorító bólintással válaszoltam.
- Lenne egy kérdésem – mondta. - Minden esetben szót kell fogadnunk neked? Bármiről is legyen szó?
- Az élet a választási lehetőségek végtelen tárháza – válaszoltam. - Ti pedig szabadon dönthettek bármiről. - Elhallgattam egy pillanatra, mielőtt hozzátettem volna: - Nem fogok soha olyasmit kérni egyikőtöktől sem, ami kellemetlenséget jelentene. Le fogunk fektetni szabályokat, amikhez mindenkinek tartania kell magát, de egyik sem fog különösebb problémát jelenteni egyikőtöknek sem. Egyszerű, alapvető dolgokról van szó. Szóval még ha feltétlenül engedelmeskednetek is kell nekem, az egyáltalán nem fog nehezetekre esni. Bízz bennem!
- És mi lesz, ha valami problémánk akad?
- Ha így lenne, csak szóljatok nekem! - válaszoltam Camille-nek. - Ha bármi problémátok akadna azzal, amit mondok nektek, kérek tőletek, vagy teszek a jelenlétetekben... csak tudassátok velem! Azonnal abba fogom hagyni. Nem szeretném, ha bármelyikőtöknek is rossz érzései lennének velem kapcsolatban. Én csak a bizalmatokat szeretném. Azt szeretném, ha mindannyian tökéletes kényelemben éreznétek itt magatokat végig a hat hét alatt. El tudom képzelni, milyen különös érzés lehet itt lenni, több száz kilométerre bárkitől és még messzeb az otthonotoktól. Talán egy kicsit még ijesztő is. De nem szeretném, hogy így érezzétek magatokat. Nem szeretném, hogy megrémüljetek. Azt szeretném, ha ellazulnátok. Nincs semmi ok az aggodalomra. Valamint mindannyiótoknak joga van bármikor távozni, amikor csak szeretne. Bármilyen oka is legyen rá. Csak szóljatok nekem, én pedig hazajuttatlak titeket, ha nem is aznap, de legkésőbb másnap. És nem fogok faggatózni miatta.
- Szóval a mi kényelmünk az első – vigyorodott el Devon.
Camille lassan bólintott.
- Elfogadhatónak hangzik.
- Helyes – válaszoltam. - Nos, hol is tartottunk? Ó, igen... A következő hat hetet itt fogjuk tölteni. Lesznek gyűlések és előírt programok, de az idő nagy részében szabadok lesztek, hogy felfedezzétek a szigetet és mindent, ami titeket érdekel. Erősen ajánlottak a kültéri tevékenységek. Ha egész nap a szobátokban ücsörögtök, az rossz pontot jelent. Persze... lehetnek olyan napok, amikor úgy érzitek, inkább benn maradnátok. De a túlzásba vitt henyélés sose jó.
- Nem is azért jöttem ide, hogy egész nyáron egy szobában kuporogjak – jelentette ki Lindsay, a sárga kacsás lány, ahogy a pizsamája után magamban neveztem. A többiek is teljes egyetértésben bólintottak.
- Amikor gyülekezésre hívlak titeket, mindenkinek csatlakoznia kell. Ez elfogadható nektek? Ha igen, kérlek, emeljétek fel a kezeteket! - Amikor mindenki megtette, folytattam: - Ezen túl, biztosíthatlak titeket, nagyon laza srácnak fogtok találni. Igencsak elnéző vagyok és az idő nagy részében eszembe se jutna megszabni, mit csináljatok. Mint már mondtam, csak pár gyűlésről lenne szó és egy-egy előírt napi tevékenységről. Ez minden... kivéve, persze azt, ami a birtokot és a szigetet illeti. Mindent használhattok, ami csak jól esik, de ne használjátok le őket! Egyedül a károkozás az, ami konfrontációra sarkallhat engem. Ez a gyönyörű sziget épp annyira lesz a ti otthonotok a következő másfél hónapban, mint az enyém. Bánjatok is így vele! Vigyázzatok rá, tartsátok tisztán, gondoskodjatok róla! Van kérdés?
- Elmagyaráznád, mi a helyze a pénzzel? - kérdezte Lindsay.
- Természetesen. Gondolt már erre más is? - Páran bólintottak. - Rendben. Vegyünk át pár dolgot, hogy ne legyenek félreértések! Ahogy e-mailben már informáltalak titeket róla, a hat hét végén mindannyian, egy kivétellel, kaptok egy-egy csekket százezer dollárról államokbeli kötvényekben. A maradék egy ember egy félmillió dolláros csekket fog kapni.
Pamela felemelte a kezét.
- De mi alapján kerül kiválasztásra az az egy illető? Úgy értem, ha mindent meg akarnék tenni a nagy pénzért... hogy kezdjek hozzá?
Mindenki egyetértően bólogatott.
- Ez titkos információ – válaszoltam, legnagyobb meglepetésükre. - Egyikőtök se fogja tudni a kritériumokat. Ez teszi majd a dolgokat érdekessé. - Úgy döntöttem, öntök még egy kis olajat a tűzre. - Talán még én magam se tudom a pontos kritériumokat.
Mindannyian zavartnak tűntek a megjegyzésem hallatán. Ez, természetesen, igencsak kielégítő volt a számomra. A tervem mozgásba lendült...
- És mit tegyünk, ha használni akarjuk a vetítőtermet? - törte meg Trish a csendet. - Én, személy szerint, nagyon szeretem a filmeket. Igazi megszállott vagyok. Otthon, Kanadában, egy egész könyvespolcom van tele filmekkel.
- Csak gyere hozzám, drága, és mondd el, mit szeretnél nézni! - válaszoltam. - Én majd mindent elrendezek. Bármilyen kérdéssel jöhettek hozzám. Állok rendelkezésetekre, hogy megtegyek mindent, ami ahhoz szükséges, hogy életetek legszebb heteit töltsétek itt. Kivéve persze azokat, amik a saját ízlésemnek elfogadhatatlanok.
Devon belekortyolt az ananászlevébe, majd megszólalt: - Ez a sziget sokkal jobbnak tűnik, mint ahogy elképzeltem.
- Jó lenne kipróbálni azokat az játékgépeket a pihenőszobában – tette hozzá Lindsay. - Nagyon szeretem a videójátékokat.
- Tányleg? - csillant fel Trish szeme, ahogy fiatal szobatársára nézett. - Én is imádom a videójátékokat. - Látszott rajta az öröm. Közöttük Lindsay-vel valamiféle különleges kötelék feszült. Teljesen egyértelmű volt, annak ellenére, hogy még csak alig huszonnégy órája ismerték egymást. Trish teljesen belezúgott Lindsay-be. De hát ki is hibáztathatta volna emiatt?
- Akkor menjünk majd és próbáljuk ki együtt! - csivitelte Lindsay. - Bárkivel szívesen játszanék.
- Jó tervnek hangzik – lelkendezett Trish.
- Van még valami kérdés? - Vártam egy kicsit, de csak a csend felelt. Loptam még egy gyors pillantást a magával ragadó Devontól, mielőtt ismét megszólaltam volna: - Köszönöm, hölgyeim. Ez lett volna minden mostanra.
- És mi lesz a kirándulással, amit megígértél? - kérdezte Pamela. - Azt mondtad, körbeviszel minket a szigeten.
- Valóban így volt – válaszoltam. - Pár óra múlva, talán kettőkor... igen, kettőkor, elviszek bárkit, akit érdekel, egy túrára a sziget magával ragadó vízeséséhez. Hosszú, fárasztó túra lesz, úgyhogy vegyetek fel strapabíró bakancsot! De bízzatok bennem, meg fogja érni a fáradozást!
- Mindannyiunkat érdekel – bólintott Trish.
- Nekem nincs túrabakancsom – fintorgott ingerülten Camille. - Nem gondoltam rá, hogy hozzak magammal.
Békítően rá mosolyogtam.
- Semmi gond, drága. Van jó pár extra bakancs és cipő, mindenfajta méretben, a raktáron. Biztos találsz majd magadnak megfelelőt.
- Te aztán mindenre gondoltál, mi, Jeremy? - vigyorgott Devon. - Még néhány extra pár cipőt is előkészítettél nekünk.
- Persze, hogy gondoltam mindenre – válaszoltam. - Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne számotokra ezen a szigeten. Annyi energiát fektetek ebbe, amennyit csak tudok.
- A kezdés nagyszerűnek is tűnik – vigyorgott Devon, majd előre hajolt és ismét megcsókolta az arcomat. Ez a gyönyörű angyal egyszer már meglepett ezzel a kedvességgel előző este. Bár most már nem ért annyira váratlanul, legalább annyira élveztem. Persze létezik normális férfi a világon, aki ne élvezne egy ilyen gyengéd csókot egy olyan magával ragadó nőtől, mint Devon?
Vetettem egy gyors pillantást Amy-re is. Ő volt az első, és egyelőre az egyetlen nő a csapatból, aki már megkapta a maga idejét az ágyamba. Kíváncsi voltam, mutat-e némi féltékenységet Devon csókja miatt. Szerencsére nem így történt. A vörös hajú lány továbbra is ugyanazzal a mélázó tekintettel bámult rám, mint eddig. Mintha egy egészen másik világban járt volna. Valamit nagyon jól csinálhattam előző éjszaka az együttlétünk alatt. Még mindig élénken él bennem meleg, érzéki ajkainak érintése, ahogy a farkam köré fonódtak...
- Ha nagyjából azt tehetjük, amit csak szeretnénk, akkor ez egy nagyszerű nyár lesz – lelkendezett Lindsay. A csinos tinédzser lány követte Devon példáját és gyengéden megcsókolta a másik orcámat. Aztán kissé visszahúzódott és vidáman rám mosolygott. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt a lányt legalább annyira meglepte az, amit az előbb csinált, mint engem. Elvégre elég vakmerő lépés is volt tőle.
Trish elvigyorodott és átkarolta Lindsay vállát, majd a fülébe suttogott valamit. A fiatalabb lány bólintott és szélesen elmosolyodott válaszként, miközben felém pillantott. Az arca közben teljesen elvörösödött.
Természetesen az arcomra adott csók is magával ragadó volt, a gondolataimat azonban immáron az töltötte be, hogy vajon milyen érzés lehet Lindsay lágy ajkait a legnemesebb testrészemen érezni.
A következő pillanatban ráébredtem, milyen mocskos gondolat is volt ez tőlem egy ilyen ártatlan, szűzies lány irányában, de nem tehettem róla. Mindennél jobban szerettem volna a szájába tolni a szerszámomat, hogy csak szopja és szopja mostantól az örökkévalóságig.
Igen... borzalmas alak voltam.
- És hol marad az én csókom? - emelte rám tekintetét játékos mosollyal az arcán Pamela.
Már épp azon voltam, hogy odahívjam őt magamhoz, de Amy megelőzött és odahajolt hozzá.
- Itt – mondta, én pedig a többi lány társaságában figyeltem, ahogy az ajkait a szőke nőéihez nyomja, majd összeolvadnak egy szenvedélyes csókban.
Amy a szobatársa tarkójára csúsztatta a kezét, miközben nyelveik vad táncot jártak hol az egyikük, hol a másikuk szájában. Pamela elégedetten felnyögött és az energikus vöröskéhez simult, miközben az tökéletesen formás fenekére helyezte a kezét és gyengéden megmarkolta. Pamela egyértelműen élvezte a helyzetet.
Meg kell jegyeznem, hogy a leginkább magával ragadó Lindsay reakciója volt ezen közjáték láttán. Csak állt ott és elkerekedő szemekkel nézte, ahogy a szenvedélyes duó mohón falja egymás ajkait. Egyértelmű volt, hogy ez az első alkalom, hogy két nőt lát csókolózni egymással. Azonban az is egyértelmű volt, mennyire élvezi. Akárcsak mindenki más is a helyiségben, engem is beleértve.
Amikor az erotikus csók végül befejeződött, Amy elhúzódott Pamelától és Lindsay-re mosolygott azzal a vadító arckifejezésével.
- Lindsay! Láttál már valaha ehhez hasonlót a Biblia-óráidon?
A kis kikapós lány fülig vörösödött zavarában és megrázta a fejét.
- Nem... Nem mondhatnám. Az egyházam... nem helyesli az ilyesmit... Már a gondolat is, hogy két nő csókolózzon... vagy ilyesmi... nem helyénvaló.
- Ünneprontók – horkantott Camille.
Pamela is bólintott.
- Az egyházak mind az azonos neműek kapcsolata ellen vannak. Egyesek még rehabilitációs programokat is szerveznek a homoszexuálisok és biszexuálisok „meggyógyítására” - fintorgott. - Amikor húsz éves voltam, volt egy barátom, aki erősen kötődött egy ilyen egyházhoz. Mindent megtett, hogy rávegyen, hagyjam abba a sztriptízt. Én viszont sosem hallgattam rá. Akkor már a magam ura voltam és túl jó volt a fizetés.
- Gondoltál már rá, hogy te is sztriptíztáncos legyél? - cukkolta Amy Lindsay-t, egyértelműen arra törekedve, hogy újból zavarba hozza a lányt.
A még mindig rákvörös arcú Lindsay hevesen rázta a fejét. Úgy tűnt, el se tudja hinni, hogy Amy ilyen borzalmas dolgokat feltételez róla.
- Fogadni mernék, hogy nagyon is jó táncos lennél – folytatta az idősebb nő. - Szép summát fizetnék, hogy az ölembe dörgöld azt a formás kis fenekedet.
Lindsay kényelmetlenül fészkelődött a szavak hallatán. Amy ezzel már túl messzire ment.
- Amy... - morogta Trish, próbálva leállítani a másik nőt, az azonban nem állt le.
- Akkor pedig még többet fizetnék, ha szét is tárnád a lábaidat, hogy megízlelhessem a finom kis puncidat. Boldogan költenék akármennyit egy olyan lányra...
- AMY! - lökte meg dühösen Trish a másik nőt. - ELÉG LEGYEN!
Mondanom se kell, a fiatal szőkeség mennyire magán kívül volt már zavarában. Senki sem beszélt még így vele soha, ez egyértelmű volt. Amy pedig nyilvánvalóan elérte a célját. Pontosan ezt a fajta reakciót akarta kiváltani Lindsay-ből. Ez Amy-nek az az oldala volt, amit a legkevésbé sem kedveltem.
- Kapd be, Amy! - szűrte a fogai között Devon, miközben felemelte a kezét, hogy bátorítólag Lindsay vállára tegye, de Trish elhúzta a lányt a lehető legtávolabb mindenkitől és szorosan a karjai közé zárta. Közben pedig szikrázó, gyilkos pillantásokat küldött Amy felé.
- Szégyellhetnéd magad, Amy.
Lindsay lassan kezdett megnyugodni Trish meleg, biztonságot sugárzó ölelésében. Gyönyörű arcát az idősebb nő nyaka hajlatába temette és elmerült kanadai szobatársa közelségében, próbálva tudomást se venni a provokatívan nevető Amy-ről.
Úgy tűnt, Amy egy időre visszanyelte a szavait, én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy közbelépjek.
- Ennyi elég volt. Menjünk inkább át az étkezőbe és fejezzük be a reggelit, mielőtt kihűl az étel!
Trish gyorsan kivezette Lindsay-t a helyiségből, Pamela, Devon és Camille triójával a nyomukban. Amy volt az utolsó, aki távozott volna, én azonban megragadtam a csuklóját és magam felé fordítottam. A vörös hajú nő kérdő pillantással nézett rám.
- Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon élveztem azt, ami köztünk történt a múlt éjjel – mondtam. - Hiszed vagy sem, ez volt a legszebb élményem eddigi életemben – mosolyodtam el. - Csodálatos volt.
Amy arca kivirult, ahogy közelebb lépett hozzám.
- Tényleg? Komolyan mondod?
Határozottan bólintottam.
- Hát persze, hogy komolyan mondom.
Rövid habozás után kinyújtottam a karjaimat és magamhoz öleltem Amy-t. Olyan kellemes érzés volt a karjaimban tartani őt! A teste melegétől szinte elolvadt a szívem. Amikor végül elhúzódott tőlem, meglepetten láttam az arcát borító pírt. Bár egy pillanat múlva már el is múlt, de attól még ott volt. Amy elvörösödött.
- Minden rendben? - kérdeztem.
Amy egy pillanatra lesütötte a szemét, majd meleg mosollyal rám nézett.
- Minden csodás, Jeremy. Az igazat megvallva... nem is lehetne csodásabb.
Kinyújtottam felé a kezem.
- Menjünk reggelizni!
Vörös hajú társam elfogadta a kezemet és bólintott.
- Menjünk!
Ahogy mellé léptem, Amy lábujjhegyre állt és megcsókolta az arcomat. El se tudtam hinni, milyen hirtelen változás állt be a személyiségében. Egy pillanat alatt abból a felelőtlen, provokatív perszónából, aki megállás nélkül kóstolgatta Lindsay-t, közben Trish-t is ingerelve, egy alázatos és szeretetre éhes illetővé változott.
Sosem találkoztam még olyan emberrel, akinek ilyen gyorsan változna a lelki állapota, és ennyire ok nélkül. Bár még csak alig huszonnégy órája ismertem őt, biztos voltam benne, Amy sem érzi jól magát ezen hirtelen változások közepette. Ilyen rövid ismeretség után viszont én, személy szerint, nem tehettem semmit az érdekében. Azonban reméltem, ha idővel majd közelebbi barátok, esetleg szeretők leszünk, el fogja fogadni, amikor segíteni próbálok. Ez a helyzet azonban, biztos voltam benne, nem maradhat tartósan így.
Azért törődtem ezzel ennyire, mert nekem is megvoltak a magam gondjai a hangulatváltozásokkal. Életem során tizenhat évig szenvedtem az általános levertségtől és elutasítottam a segítség minden formáját. Egészen addig, amíg be nem lépett az életembe egy Kristanna nevű nő, aki végül a legjobb barátom lett, és aki rábeszélt, hogy változtassak az életemen. Bár a szorongásom azóta se múlt el teljesen, azóta milliószor jobban éreztem magam. Reménykedtem benne, hogy idővel Amy számára én lehetek az, aki végigvezeti ezen az úton.

Folytatása következik!