Folytatás

Beleolvastam az életem leírásáról szóló történet hozzászólásaiba, van, akinek meg nem esett le a tantusz, én nem valami díjért írom le, amit írok, hanem azért, hogy talán, esetleg valakinek szolgálhat valamilyen szempontból. Nem kidolgozott, jól összecsaptad, meg hasonlók, meg primitív, röhögnöm kell ezeken az amatőr hozzászólásokon, mivel itt most a munkahely keresése sok időmet lefoglalja, és nemrég találtam egyet, ahol rakodni kellett motor alkatrészeket, motorokat és más 200 kg árukat, egy csomagküldő cégnél, ahol persze engem próbáltak alázni magyar származásom miatt, ott volt aztán primitívség, nem az én írásaimban.    Reggel 9-től este 10-ig melózni ajánlom másoknak is, a fentebb leírt kondíciókban, talán az majd helyre rakná szürke állományukat, de mivel én megtanultam, hogy az én véleményem az ami számít, és Mr Bustat idézve rólam aztán beszélhetnek, elmondhatnak akárminek, nekem mindegy. Mióta bejött ez a recesszió, a dolgok egyre ködösebbek, nem mintha eddig tisztábbak lettek volna, már ha szegény vagy, mert a gazdagoknak egyszerű a képlet, meg az élet, megkapnak mindent startból tálcán, ám amikor szegény vagy mindenért meg kell harcolni egészen az életedért.    Meg szoktam csetelni az előző részben említett hölgyeménnyel Ildikó Brejával, igaz most már a neve lehet valami zsidó, mert a pénzes genetikai hulladékok mindent visznek, csak egyre nonsensebb a chat, mivel találkozni sose fogok vele, a legjobb esetben is vissza kell vonuljak egy távoli kis faluba, próbáltam segíteni a volt Aikidos edzőmnek is, róla annyit 47 éves és az anyjával él, de szerintem már teljesen tönkrement idegileg, így már feladtam a rajta való segélynyújtást, úgyis rajtam se segít senki, sok a vessző, tudom, ám szeretek folytonosan írni, ha jól belegondolok az idő mindent megold, ám nehéz minden nap felkelni és túlélni, egy olyan környezetben, ami maga a pokol.    Ami a lényeg, addig kell harcolni, amíg a földbe tesznek, és barátságról meg valami, ismertem egy egyént Keseru Gyulanak hívtak, az is amíg szüksége volt rám, vagy hasonlók, akkor elérhető volt telefonon, aztán már az se veszi fel a telefont, szóval ebben a világban nem érdemes élni, a recesszió egyre melyül, de a multik terjeszkednek, már itt a gettóban is Lidl, Penny Market van, nem tudjak, hogy szerezik meg az ember pénzét, mikor látom mindig felfordul a gyomrom, ennyi látszat valóság láttán, én szerintem majd ezek a konzorciumok felvásárolják a balkáni országok legtöbbjét, aztán majd mindenkire vonalkódot tesznek, és éhbérért melóztatják, míg a legtöbben ebbe is belemennek majd, a legjobb az egészben az, hogy majd bebeszélik a lakosságnak mindez az ő jólétük érdekében történik.