Ezer könny és ezer ima (6.fejezet) 2.rész

A hetediket tapostam ekkor. Az osztálytársaim nem kedveltek igazán, de én sem őket. Otthon mindig állt a bál valamiért, úgyhogy a helyzet változatlan volt.
Addig a pillanatig, amíg Gloria be nem lépett az ajtón. Addig a percig, ameddig felém nem nyújtotta a kezét azzal a szívet melengető mosollyal.
Nem tudom mihez hasonlítani a bennem lejátszódó érzéseket - meg sem próbálom, mert felesleges. Csak a hitetlenkedésre emlékszem tisztán.
- Mit akarhat tőlem ez a talpig becsületes lány?- kérdeztem magamtól. Bensőmben háború dúlt.
Féltem, hogy csalódom majd, vagy ő csalódik bennem..
Féltem, ha levetem azt az ezernyi álarcot magamról és ledőlnek lelkem védőfalai - nem marad semmim.
Gyenge leszek és magányos. Egyedül maradok.
Fárasztó volt a mindennapos játék a hazugságokkal, de az igazság is túl fájdalmasnak tűnt. Az igazság, hogy nem szeretett soha senki.

Hogy nem kellettem.

Gloria türelmesen várt.
A belőle áradó melegség és megértés felolvasztotta jéggé dermedt szívemet.

Lassan, óvatosan léptünk a barátság mezejére. Ezen az úton a rút kiskacsa végül fokozatosan hattyúvá alakult át. A szeretet erejével. A szeretete erejével.
Az, aki ma vagyok, tulajdonképpen mélyen, belül ő. Az ő lenyomata, az ő tükörképe. Mindent tőle tanultam, mindent neki köszönhetek..

Soha nem késő megtanulni szeretni - én tizenhárom évesen kezdtem felfedezni ezt a végtelen, képlékeny, örökké változó, de mégis állandó gyógyító erőt.
Olyan volt, mint egy varázslat- hatalommal ruházott fel.. az álmodás és az álmok valóra váltásának hitével.
Aranyporral szórt napok - gyémántokkal kikövezett utak vártak rám. Kaland és kihívás. Nevetés. Ölelések, örömteli könnyek és barátok.
Mikor a tükörbe néztem, már nem fordultam gyorsan el. Kezdtem megszeretni az egykor gyűlölt vonásokat, elfogadni magamat a hibáimmal és értékelni a lényemben rejtőző jót.

Megtanultam szeretni önmagamat.

Virág voltam, mely megbújt a barlang mélyén, a kövek között, ott ahol nem járt soha senki. A barlang is én voltam- kincseket őriztem, ami csak felfedezésre várt.
És ez volt a kaland- olyan kincseket felfedezni, amiről nem is tudtam, vagy régen elfelejtkeztem létezésükről, mert nem volt kinek odaadni őket... Most féltő szeretettel és ámulattal csodálkoztam rájuk.
Gloria együtt örült velem.
Sokszor eltűnődöm - ő vajon tudta már az első pillanatban mi rejtőzik bennem?
Az ő titka marad.

Kiszélesedett a világ- úgy éreztem szebben süt a nap, kékebb az ég és végre van miért élnem, hogy nem hiába születtem. Mert szeret valaki..
Ennyi kellett csak- elvetni a magot és megtanítani, hogy a szeretet fáját hogyan kell gondozni azért, hogy mindig zöldelljen és soha ne hullajtsa el leveleit.
Látod?
Ezért hiszem- a szeretet gyógyító erejét és a szavakét, mert TAPASZTALTAM.
A szeretet bárkiből- bármit képes formálni. A legelkeseredettebb ember is hinni fog önmagában és az álmaiban, ha tudja, hogy legalább egy ember szereti- őszintén és igazán. Úgy gondolom jobb lenne a Világ, és kevesebb az erőszak, ha több ilyen angyal született volna a földre, mint az én Gloriám.
Ez az Igazság.
Annyi szeretetre éhes, a szeretetben és a szeretteiben csalódott ember él a világon:
.. Koravén gyerekek, akik túl sokat láttak..
.. elhagyott, becsapott nők és férfiak- magányra ítélve..
.. megbecstelenített gyereklányok- végtelen fájdalommal és be nem gyógyult sebekkel..
Tudod mi a szomorú az egészben?
Hogy mindenkit ugyanaz hajt legbelül és titkon ugyanarra vágyik.. Akik a bűntetteket elkövetik - egyszer ugyanúgy csalódtak - valakiben, akit szerettek, és aki ellökte őket, amikor egy ölelésre vágytak.
Valakiben, aki simogatás helyett ütésre emelte kezét. Aki támogatás és bíztatás helyett egy remegő gyermekszívet kétségbeesésbe taszított- a vágyott biztonságból az örökös bizonytalanságba.

Hidd el nekem, nem azért, mert én mondom..
Mindenkinek szüksége van az érintés okozta végtelen örömre, a szeretet szabadságára. Mert az igazi szeretet szabaddá tesz, nem pedig bebörtönöz.
A szeretet nem birtokol, hanem elenged.
Kívánom mindenkinek, hogy részese legyen ennek a körforgásnak. Ha láttad "A jövő kezdete" c. filmet érted miről beszélek. (Egy kisfiú eldönti jót tesz három emberrel, majd az a három szintén hárommal.. és így tovább, amíg körbe nem ér.)
Talán én is ezért írom ezt a könyvet..

Hogy jobb legyen valami.
Mi emberek.

Te mit tehetsz?
Mosolyogj többet. Azokra, akiket szeretsz és azokra is, akiknek úgy érzed ez erőt adhat.
Bárkire- és érezd, hogy tettél valamit. Valami jót.
Érintsd meg a számodra fontos embereket, éreztesd velük, hogy fontosak neked- mindennél jobban. És idővel ne felejtsd el megölelni azokat az embereket, akiket nem ölelt még meg soha senki.
Vidd tovább a csodát, mert angyalokra mindenkinek szüksége van..

Én is ezt tettem.
Álmodtam Tündérálmokat.. és most valóra váltottam őket, hosszú évek fáradságos munkájával, könnyeivel és dühével, de megcsináltam.

Elmesélem.