Ezer könny és ezer ima (5. fejezet) 1.rész

A harmadik osztály más volt és utána is minden, mert új "anya" tűnt fel a láthatáron, aki megváltoztatta az életünket. Az ember mindig azt hiszi, hogy rosszabb már nem lehet.. és végül rádöbben, hogy mégis.
93’ tavasza volt ekkor. Apu eljárogatott esténként otthonról- randevúkra vagy focizni, így nem tűnt fel a dolog. Sokszor, amikor meccsre ment, minket is magával vitt. Ezekre az időkre mosolyogva gondok vissza..
... ott ültünk a kispadon és lelkesen szurkoltunk neki. Miután vége volt a barátságos mérkőzésnek ihattunk Coca Cola-t, ami akkor még nagy szám volt. Hozzá jó sok hagymával zsíros kenyeret. Állítom, ott ettem a legfinomabbat. (Érdekes dologra jöttem rá. Minden ételnek más íze van, attól függően, hogy hol- kivel - mikor eszem. Ettem már máskor és máshol is, de soha nem volt ugyanaz az íze.)
Talán azért, mert szép, nyugodt délutánok- esték voltak ezek. Ilyenkor abba az illúzióba ringattam magamat, hogy képesek vagyunk egy családdá válni.
Hogy képesek vagyunk a normális életre.

Mindig is az álmok után futottam.
Olyan célokat tűztem ki magam elé, amik elérhetetlennek bizonyultak. De soha nem adtam fel őket. A Tündérálmaimat. Most sem teszem.
Ekkor még nem volt erőm küzdeni, mert én is gyenge voltam. Nem mertem senkit szeretni és engem sem szeretett senki igazán. Ördögi kör ez, mert ahhoz, hogy mások megszeressenek, előbb magadat kell megszeretned- tiszta szívből. Ne hitetlenkedj - így igaz. Szeretned kell a hibáidat legalább annyira, mint az erényeidet, ha nem jobban. Ismerned kell magadat úgy, ahogy soha senki nem lesz képes rá. Mindig őszintének kell lenned magadhoz, és ezt a tisztánlátást fejlődésed javára kell fordítanod.
Soha nem hittem úgy még a szeretet gyógyító erejében, mint ma. Úgy, ahogy holnap fogok. Úgy, ahogy Te fogsz hinni benne, miután elolvasod az utolsó sorokat.

Egy kirándulás alkalmával találkoztunk először Andreaval és Sandraval, a lányával. Minden meg volt szervezve. Hanaval izgatottak voltunk. Apu olyan titokzatosan viselkedett. Aztán eljött a nagy találkozás ideje. Andrea kedves volt, Sandra kicsit távolságtartó és sértődött. Leginkább egy macskára emlékeztetett, aki egy hétig emelt fővel sétálgat vélt és valós sérelmei miatt a lakásban, és arra sem méltat, hogy rád pillantson. Megértettem őt. Egyedüli gyerek volt. Nehéz lehetett feldolgozni, hogy hirtelen két testvére is lesz.
Két pisis zabigyerek, akik befurakonak az életébe minden lehetséges szempontból:
Az ágyában alszanak, sőt olykor még a kedvenc tányérjából is esznek..
Ó, hogy mi akartuk- e ezt Hanaval? Nem kérdezte senki. Minden meg volt szervezve.
Kezdetben örültünk, mert azt hittük Andrea más lesz.
Más, mint a többi, de kiderült, hogy végül ő lett a legrosszabb.