Én így éltem meg-teremtés

Álmosan nyújtózkodtam az ágyamon.Felhúztam a rénszarvasos mamuszom, amit még Petrától kaptam és megindultam lefelé.Először megilyedtem mit találok majd lenn,de nagy szerencsémre, csak  Jane állt ott.A kávésbögre a szája előtt volt és a semmibe meredt, az arcán kielégült mosoly virított.Ott ált a konyhapultnak támaszkodva nagy barna göndör sörénye kócosan állt, barna szemeiben öröm villogott,New Yorkos pólóban és egy rövid sortban aludt.
-Jó reggelt-hangomra felkapta a fejét-hova lett a Jaguáros pasi?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Neked is.Elsietett ,dolgoznia kell.-válaszolta vigyorogva-Főztem kávét, kérsz?
-Igen!-elvettem a felémtartott csészét és belekortyoltam ,Jane főzi a legfinomabb kávét.-Hmm már értem miért esett beléd a pasi.-kacsintottam.
-Hihihi-kuncogott.-Milyen volt az első napod?-én pedig vidáman elmeséltem neki a Gwynethtel való barátságom és Robert rideg tartózkodását.
-Tetszik neked!-röhögött.
-Ki?Gwyneth?-hördültem fel.
-Dehogy te buta!Robert!-elhültem,szerintem minimum egy lavór vízzel kelett volna engem nyakonönteni,hogy feléledjek a döbbenettől-Nézd Fanni ,világéletedben az olyan pasikhoz vonzódtál akinek elég volt egy szemöldökborzolásod és máris omlottak a lábaid elé,végre egy pasi akit meg kell hódítanod és azért valljuk be, mi Robert Downey Jr.-ról beszélünk a kétlábon járó humorról ,eleganciáról és tökéletességről, az istenszerelmére!Bizos az ágyban is remekel!-morfondírozott.Az arcomból kiszökött az összes létező vér.
-Mi egy emberről beszélünk Jane?!?!-ő pedig csak nevetett a zavaromon ,megráztam a fejem és felszaladtam a lépcsőn ,öltöznöm kell,mert Jon mindjárt itt van értem.
-Aztán csini legyél Robertnek!-kacsintott én meg hozzávágtam a szoknyámat.A mai ruhakombinációm a következő:Fehér csipkés blúz,fekete , popsira feszülő csőnaci,a piros blézerem és  a tűsarkú tűzvörös cipőm, a hajamat kivasaltam és egy kevés sminket vittem fel.Leszaladtam a lépcsőn ,mert Jon már dudált.
-Ejha!-kerekedett el Jane szeme-Egy hetet adok Robertnek.-kuncogta, ezt a kijelentését elengedtem a fülem melett.Elbúcsúztunk és beültem a kocsiba.Jonnal most nem beszélgettem,a Jannel való beszélgetésem járt a fejemben ide-oda cikáztak a gondolataim.
-Fanni!-nem is vettem észre,hogy Jon már vagy öt perce beszél hozzám.
-Bocs,elbambultam
-Vettem észre.Szóval van valami említésre való férfiú?-érdeklődött.
-Nincs senki szemrevaló.-aztán valamiért eszembe jutott Robert.Megráztam a fejem és próbáltam elterelni a gondolataimat róla.Egyszer csak arra eszméltem,hogy megérkeztünk.Kiszálltam és besétáltam az irodámba ,de előtte még beköszöntem Gwynethnek.11 óra volt és megőrültem volna egy kávéért,de ki sem láttam a papírmunkából.Egyszer csak kopogtak.
-Gyere!-kiáltottam,föl sem néztem a papírokból,azt hittem Gwyneth az.Egyszer csak valaki megköszörülte a torkát…a látványtól elképedtem.Robert állt ott két kávéval a kezében,a szája mosolygott,de a szemében még mindig az a lesajnáló nézés…
-Jó…napot látom dolgozik,de azért hoztam egy kávét.-
-Nagyon szépen köszönöm a figyelmességét-belekortyoltam a kávémba és fel sem néztem a papírkupacból,ugyanolyan kávé volt, mint amilyet Gwyneth vett nekem tegnap ,tudtam,hogy ezt is ő vette csak rátuszkolta Robertra.
-Hallom, tetszik önnek a berendezés-
-Igen,bájos –suttogtam,de fel sem néztem rá.
-Oh milyen illetlen vagyok be sem mutatkoztam a nevem…
-Robert Downey Jr.-vágtam közbe, kissé hevesen-Tudom,az én nevem pedig Fanni Vardalos…ha nem lenne más akkor…-pillantottam rá egy pillanatra.
-Megértem,sok a munkája így első nap,nem is zavarok,viszlát.-morogta hűvösen.Kinyitotta az ajtót és dühösen becsapta.Hirtelen fellélegeztem,mint egy kisgyerek aki nem készült,lapít a pad alatt s végül nem őt szólították a táblához.Hátradöltem a székembe becsuktam a szemem és csak forogtam,forogtam és forogtam.Az elmult néhány percen kavarogtak a gondolataim és felvettem a telefonom.Rendelek kaját.Nem akartam összefutni ezek után Roberttel.Végtelenül bunkó voltam,foggalmam sincs ,hogy fogok kibékülni vele…Állj!Miért akarok tőle bocsánatot kérni?Nem ártottam neki semmit csak ugyanolyan hidegen kezeltem,mint ő engem.Ahhh bocsánatot kérek tőle munka után.Bekopogott Max,hogy itthagyta a futár az ebédemet.Meg is ettem.Azután belemerültem a munkába ,arra kaptam fel a fejem,hogy Jon kopog ,mert vége a munkaidőnek.Utánnaszóltam ,hogy várjon elszaladok valahová.Felkaptam a kabátom és elindultam Robert öltözője felé.Őt nem találtam ,de ez a szoba is fantasztikusan volt berendezve.Sötétkék falak és napsárga bútorok.Gondoltam elbúcsúzok Gwynethtől.Résnyire volt nyitva az ajtaja be akartam nyitni,de ekkor meghallottam Robert hangját.
-Undok kis ribanc!Viszek neki kávét ,hogy benyaljak,mint minden normális faszi.-dühöngött.
-Állj le Robert ,lehet,hogy undok volt,de valójában szerethető-csitította Gwyneth.
-A faszom,azthiszi betipeg ide a legújabb Stradivarius kollekcióban és játszja itt a papás-mamást,jófejkedik ,jobbra balra kufircol,aztán kijelenti,hogy jaj én híres akarok lenni,ezért apuci benyomja a seggét  a Marvelhoz,hogy 50.000.000 szerződéssel kitörölhesse  a picsáját!-ordította.-És képzeld mit tudtam meg a te kis szentéletű Fannikádról,körbekérddeztem a fiúkat és szinte mindegyik tudta hány szőrszál volt tegnap  a punciján!-dohogta.
-Befejezted?-kérdezte Gwyneth a legeslegnyugottabb hangján.
-Be.-szólt Robert .
Ott álltam a az ajtó előtt teljesen megrökönyödve ,mozdulni sem bírtam,már azt hittem,hogy valaki rámnyitja az ajtót amikor elindultam.Beszálltam az autóba.
-Mi a baj?-kérdezte Jon komolyan.
-Semmi-mondtam egykedvűen,ilyenkor más sírna fájdalmában ,de én nemtudok .18 éves korom óta nem tudok sírni.Hmm akkor elmesélem.12 éves koromba beleestem az egyik osztálytársamba Molnár Patrikba,ő focizott én meg szinkronúsztam ,együtt képzeltük el a jövőnket két gyerekkel hatalmas családi házzal és egy kutyával.Aztán felcseperedtünk.Vele vesztettem el a szüzességem ő volt életem szerelme.Imádtuk egymást.Aztán gimi után összeköltöztünk ,én tanárnak készültem a főiskolán,merthogy eredeti képesítésem szerint én töritanár vagyok.Akkoriban kezdtem el tanítani a közeli általános iskolába ahol én is tanultam.Egyszer véletlenül elmaradt az utolsó három órán és előbb értem haza.Benyitottam és ekkor megláttam amint …Jane és Patrik szerelmeskedik.Ledöbbentem.Végem volt.Patrik elkezdett magyarázkodni,de nemérdekelt,hozzávágtam a cuccait és ordítottam,hogy takarodjon.Keresztes Ildikó az én keresztanyám, ő az ,aki a lelki támaszom, ő nem tartozik vérszerint a családhoz ,de én a családunk részének tekintem.Amúgy Ildi Patrik vérszerinti nagynénje.Tőle tudtam meg ,hogy Patrik Jane ujjára, egy Las Vegasi templomban, gyűrűt húzott.Ekkor történt ,hogy valószínűleg az összes könnyemet kisírtam a szememből.Jane részeg volt, mikor összeházasodtak és rájött a bakira, azonnal elvált,szakított Patrikkal és hazajött.Nagyon sokára újra szóba álltam Jannel és újra legjobb barátnők lettünk.Patrikról azóta sem halottam.Hazaértünk kiszálltam a kocsiból, felmentem ,ledobtam a ruháim,megfürödtem,és elaludtam.