- Szóval örülök ,hogy mindenki itt van IDŐBEN! - Az utolsó szót kicsit megnyomta, Jon folytatta beszédét. - Be szeretnék mutatni nektek valakit. - Ekkor megszorította a kezem, minden tekintet feszülten rám szegeződött. - Fanni Vardalos az unokahúgom, ő fog nekem besegíteni a rendezésben,szóval mától az van amit ő mond kivéve ha ott vagyok. - Ekkor rám nézett én meg körbenéztem és majdnem minden második pasiról el tudtam mondani, hogy az exem, húha. Ránéztem Robertékra Gwyneth kedvesen nézett rám és csilogott a szeme tudtam, hogy egyből a szívébe zárt, Scarlett arcára az unalom ennél jobban már nem tudott volna kiülni. Don (aki szintén az exem) száján elismerő mosoly húzódott az öltözékem miatt . Paul arcán a megdöbbenés látszódott. Robert pedig …na ő az arcán szánalmat a szemében pedig undort véltem felfedezni. Na ,jól kezdődik ez a hét is…
- Üdvözlök mindenkit ,és köszönöm Jonnak a kedves felkonferálást ,remélem gyümölcsöző lesz a közös munka - mondtam megfeszítve állkapcsomat, amitől többen megriadtak. Tudatni akartam velük,hogy egy erőskezű női vezető alatt fognak dolgozni. - És most- direkt Robert lesajnáló tekintetébe néztem, jó mélyen, hogy tudassam vele ki az úr a házban. - MUNKÁRA!- üvöltöttem. Erre többen összerezzentek. Leugrottam az emelvényről és egyből vagy hat férfi vett körül,hogy segítsen,hidegen néztem rájuk,megkértem Mexet ,hogy vezessen az irodámig ekkor több munkatársa is irigykedve figyelte. Kifelé menet észrevettem ,hogy Robert szinte úgy néz rám mint egy véres rongyra. Mire elvigyorodtam és konkrétan a képébe nevettem. A reakciójára már nem voltam kíváncsi csak kisétáltam Mexxel. Elhaladtunk egy hosszú folyosón és a végére érve egy ajtó maradt a 117-es irodahelység. Beléptem és elképedtem. Azt tudtam,hogy Robert régi öltözőjét kapom mert ő ezt „kinőtte” . Teljes egészében Robert rendezte be …a falak pirosak voltam és az ott lévő asztal pedig fekete.
- Hmm igazán ízléses. - Elsétáltam és leültem a fekete bőrkanapéba ami mellett egy fekete 4x4 fakkos polc volt az iratoknak, na meg egy kihagyhatatlan üvegasztal. - Robert egymaga rendezte?
- Igen ,de úgy tudom besegített neki a felesége…ő izé volt felesége. - hebegte Mex. - Kérsz, óh úgy értem kér valamit?- lesütötte a szemét és elpirult. én felálltam és közelebb léptem hozzá. - Kérem ne rúgjon ki még csak gyakornok vagyok! - hüppögte.
- Rendben,akkor légy szíves hozd ide nekem a forgatókönyvet és ma eltekintek attól,hogy kirúgjalak. Megegyeztünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel és a világ legridegebb arcával,szegény fiúra jól ráijesztettem.
- A- azonnal- és már ki is futott.
Mégegyszer szétnéztem,és megállapítottam,hogy csodás hely ez. És akkor kopogtak.
- Gyere!- kiabáltam. Gwyneth dugta be a fejét.
- Szia. - Kezetnyújtott, majd megpuszilt- hoztam neked istenhozta a marvelnél kávét, nem tudom melyiket szereted, de az én kedvencemet vettem neked is. - mosolygott ,most volt először alkalmam jobban szemügyre venni a nőt izmos test, rövid ujjú rózsaszín póló és egy alakját jól kiemelő farmernadrág… Prada buzi- gondoltam,hosszú vöröses haját lófarokba kötötte és barátságosan csillogtak a szemei.
- Jaj nagyon köszönöm ,igazán kedves vagy,hogy gondoltál rám is. - mosolyogtam vissza. Belekortyoltam a kávéjába és mit ne mondjak,majdnem kiköptem olyan rossz volt. De azért elégedetten bólogattam. - Ízlik,nagyon finom. - Erre a kijelentésemre kivillantotta a fogsorát, annyira szélesen mosolygott.
- És,hogy érzed magad nálunk?- kérdezte és én a kezemmel a bőrkanapé felé tereltem.
- Eddig amit láttam az nagyon tetszik,és az irodám- néztem körbe áhítattal.
- Csak azt ne mondd,hogy tetszik!- csattant fel Gwyneth,majd elnevette magát. - Tudod ki rendezte ezt be?- mutatott körbe.
- Én úgy tudom,hogy Robert Downey rendezte be. - feleltem a szemöldökömet ráncolva.
- Igen,neki mindig is híresen rossz ízlése volt mind a nőkkel kapcsolatban mind a berendezéssel- Gwyneth jól mulatott rajtam,de én egy csöppet sem találtam viccesnek.
- Nekem tényleg tetszik - mondtam kicsit félénken.
- Az első ember!Pedig amint látom neked nagyon jó ízlésed van a divathoz no meg a pasikhoz Bradley Cooper és Adam Levine ahhh azok a pasik félistenek akikkel te jártál és a férfiak bomlanak utánnad- bökött oldalba- nem vagy semmi ,mindig is csodáltalak és amikor kiderült,hogy itt fogsz dolgozni nagyon megörültem. – Elkomolyodott, de a szeme még mindig csillogott, hálásan néztem rá .
- Ez most jót tett az egómnak, köszönöm - nevettem, erre Gwyneth is felkacagott majd szépen lassan felállt.
- Na én indulok, ma még semmit nem csináltam,még benézek szia!- integetett az ajtóból.
- Legyen szép napod és köszi a kávét majd meghálálom,jövőhét végén mit csinálsz ,ha akarsz eljöhetnél velem vásárolgatni. - kiabáltam utána.
- Remekül hangzik,szombat?Akkor úgy is anyám vigyáz a gyerekekre!
- Tökéletes!Jó munkát!- visszamosolygott és kirobogott az irodámból. Dejó szereztem egy barátot. El is érkezett az ebédidő addig ki se mozdultam az irodámból annyi teendőm volt, Mex is megérkezett a forgatókönyvvel és elkezdtem átnyálazni az egészet. Kisétáltam és megkerestem az ebédlőt. Már mindenki javában ott ebédelt. Leültem az egyik asztalhoz rántott sajtot és sült krumplit ettem. Tudom,tudom ,de elég gyér volt a választék. Az összes hímnemű példány odaült körém és mindenki engem nézett ,a fiúk lesték az összes kívánságom hoztak vizet ,fagyit, minden mi szem- szájnak ingere. Aztán beérkeztek Gwynethék ugyan azzal a felállással ,mint reggel. Gwyneth eltolta maga elől az utánam epekedő férfiakat és mellémült. Elmosolyodott, mikor meglátta ,hogy ugyanazt rendeltük. Robert szúrós szemmel méregetett és leült az ebédlő másik oldalán háttal nekem,hogy ne is lásson. Ekkor jelent meg Scarlett és odaállt az asztalunk mellé.
- Fiúk ki akar hozni nekem egy kis vizet?- kérdezte azon az idegesítő vinnyogó hangján. Harsány röhögés lett urrá az egész ebédlőn. Scarlett elszégyellte magát és elkullogott Roberthoz. Láthatólag a lánynak nagyon bejött a mufurc Downey. Felálltam az asztaltól és elindultam a konyha felé ,kissé kérdőn néztek rám, mert még nem fejeztem be az ebédet. Kértem a konyhából egy pohár vizet és odavittem Scarlettnak. Nagyot nézett amikor letettem az asztalára.
- Jó étvágyat!- Mondtam mosolyogva.
- Kössz,de nem vagyok szomjas. - vonta meg a vállát,ekkor követtem el azt a hibát, hogy Robert szemébe néztem,döbbenten, tátott szájjal nézett. Há, a kettőnk csatájából én jöttem ki győztesen. Visszaültem az asztalhoz és tovább társalogtam Gwynettel,amikor valaki át akart törni a férfiakból álló bástyán. Jon mosolygó arcát láttam meg. A kezében egy Burger Kinges és egy sima papírzacskó volt.
- Nia kicsit elvetette a sulykot. - Nevetett Jon.
- Hééé meg ne halljam,hogy nem tartod be a diétádat! - kacagtam és elkezdtem ingatni a fejem köztudott,hogy a nénikém nem a főzőtudásáról híres habár ízig- vérig görög. Apu többször próbálta megtanítani a húgát főzni, több-kevesebb sikerrel.
- Abban biztos vagyok,hogy Niába nem a főzőtudása miatt szerettél bele. - Mosolyogtam.
- Én is szeretlek. Na és ,hogy telik az első napod? - kérdezte mosolyogva.
- Munkával – válaszoltam, mire az egész étkezde egyszerre kacagott fel,pedig nem is mondtam vicceset. Scarlettékra néztem és ő is jól szórakozott rajtunk s mikor ránézett Robertre az arca komollyá változott. Ebéd után visszaballagtam az irodába és hozzáláttam a forgatókönyv átfutásához. Rengeteg plusz ötletem volt ,ahol javaslat/módosítást találtam odabiggyesztettem egy post-itot. Még csak a 7. jelenetnél jártam, amikor kopogtak. Jon dugta be a fejét.
- Hercegnőm indulunk,gyere, mert rád zárják a stúdiót.
- Jézus már ennyi az idő!Futás!- sóhajtottam. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk. A kocsiban értek utól az álommanók . Úgyhogy az egész utat végigaludtam. Mire hazaértünk felébredtem.
- Itt van Sel? - kérdezte Jon. Sel. Az az tisztesebb nevén Selena Gomez, a popdíva, ő is a szinkronúszással vált ismerté és a másik legjobb barátnőmé.
- Nem, Sel köztudottan rühelli a Jaguárokat. - hunyorítottam mert már nem láttam semmit. Két puszit leheltem Jon orcájára, elköszöntem tőle és besiettem a házba. A konyhapulton két borospohár pihent, Jane kedvenc bora volt beletöltve. Óvatosan lépkedtem,nehogy megzavarjak valamit. Az emeletről tisztán kivehető volt Jane kuncogásának hangja. Aha szóval pasival van!Mintha eddig nem jöttem volna rá. Fölsiettem a szobámba gyorsan lezuhanyoztam és ágybabújtam. Azonnal elnyomott az álom.
