Emily R. - Szárnyra kap a kismadár

2008 tavaszán kezdődött minden, tavaszhoz képest elég rossz idők jártak, még kellett a kabát és a zárt cipő, a levegő le volt hűlve. Egy vidéki kisvárosokban a rossz kátyús utak tele voltak pocsolyákkal. A fű tiszta harmat, a földutak még puhák. Manőverezni kellett át- átugrani egyet útfoltot, hogy ne legyenek tiszta sárosak az ott élő emberek. Így sietett  Emily az iskolába a barátnőjével Deborával, aki az utcában lakott. Minden reggel együtt indultak, egymás mellett ültek és együtt mentek haza. Gimnáziumba jártak 10 osztályba. Pont sikerült elindulni időben,Emily nem késett, ami elég ritka dolog.


Az első óra angol, ami mindig gyorsan telik, nagyon poénos az angol tanár, szeretik ezt az órát, könnyen megtalálja a fiatalokkal a hangot, hioszen még ő is fiatal, alig pár éve tanár. Ezen az órán  hamar túl lesznek, sajnos, pedig inkább vele lennének egész nap. De sajnos nem lehet, utána lesz még két magyar, matek, történelem, német és egy osztályfőnöki óra. Arról beszélgetnek odafele, hogy mire kellett készülni és a leckét. Emily a matekot csinálta meg, Debora az angolt, megegyeztek, hogy még óra előtt gyorsan cserélnek. Debora szorgalmas volt angolból és okosan tanult, de nem vitte túlzásba. Jobban lekötötte az internet, ami nemrégiben kezdett népszérűsödni, a tv és a zenehallgatás. Ismerte az összes énekest és látta az összes új videóklippet. Átlagos 16 éves mi mást is csinálhatna? Vörös közép hosszú hajú, barna szemű lányka. Külsőre sokkal alacsonyabb volt, mint Emily és kicsit erősebb alkat de szép arcú lány. Debora igazán megbízható fiatal lányok közé tartozott, nem adott ki egy titkot se, de Emilynek nem is voltak olyan dolgai, amit titkolni kellett volna. Tudta, hogy hova igyekszik délután Emily, szívesen vele tartott volna, de Emily egyedül akart menni. Hogy erősebbnek látszódjon. Fél kettőkor kicsöngettek az utolsó óráról, sétáltak haza a barátnők egymás mellett kb 30 perc volt az út hazafele a suliból. Haza fele jövet eljöttek a Raiders utcája mellett, ahova délután 6re Emilynek állásinterjúra kell mennie.
Egyszer csak váratlanul bekanyarodik egy kocsi nagy sebességgel, mintha utolsó pillanatba gondolta volna meg magát a sofőr. Emily gondolatai teljesen máshol jártak, le akart lépni a járdáról, amikor a barátnője visszafogta, a sofőr majdnem magával sodorta őket, ha a barátnője nem figyel., Szerencsére tapasztalt bátor sofőr lehet. Úgy elrántotta a kormányt, hogy ne történjen baj, de a pocsolyával nem számolt, ami telibe kapta a lányokat.
- Úristen, ekkora bunkót! Tiszta sár lettem, Emily Te meg hol jársz? Közveszélyes vagy, de ez a csávó is.
- Bocsánat, nem figyeltem ezer bocs, - szabadkozott Emily.
- Semmi baj, de mi lett volna ha nem vagyok itt, légy szíves figyelj oda! Most nem csak sáros lennél. Olyan mérges vagyok, hogy nézünk ki! Téged nem is bosszant, hogy tiszta vizek lettünk. Mert ez a pöcs nem tud vezetni!
- De, dehogynem! Mekkora ökör!
- Dehogy ökör, ez egy bunkó. Látom most esett le hogy vizes lettél. Jonathan Rogers jó lefröcskölt. Fogadjunk Te a Raiderst bámultad. Tudnám ki volt mellette, az a hosszú szőke csaj. Kiara mondta, hogy új barátnője van.
- Jonathan Rogers? Ki az.. ? Milyen Kiara?
- Emily, úristen, te hol jársz, az egekben? Kiara az unokatesóm. Jonathanról is már meséltem neked Ő az a srác, tudod. Akiről a fél város beszél, mindig valami megbotránkoztató dolgot csinál. Szerintem egyáltalán nem jó csávó, de mégis sok lány álmodozik róla. A szülőknek meg valóságos rémálom.
- Persze, Kiarát tudom, de ezt a srácot nem ismerem, nem tudok mit mondani rá, viszont egyáltalán nem kedvelem, amiért majdnem elütött és tiszta vizesen kell hazamennem, legalább mondta volna, hogy „bocs”. – eszmélt fel Emily.
- Na azt tőle ne várd, nem az a fajta kedves előzékeny típus, akikről te olvasol. Nem egy romantikus regény főhőse. Ő a város rossza. Inkább örüljünk, hogy nem jön ide.
-Emily, ne állj meg, ne nézd! Hallod, mit nézitek egymást? Na gyere menjünk le az út közepéről.
–fogta meg a kezét, és húzta maga után.
Ébredj már föl. Ne kelljen hazáig vontassalak.
-Bocsi, nem akartam nézni, csak olyan furcsán bámult, azért néztem. Hirtelen elszégyelltem magam, mintha meztelen lettem volna. Ő meg ott vigyorog, meg se bánta.
- Ne menj bele a játékába, pont erre hajt, hogy mindenkit levetkőztessen. Amúgy jó hogy vigyorog, tiszta sarak lettünk és neked is most kellett szoknyába jönnöd ilyen időbe. Az a szőke csaj az új barátnője szerintem, ez is tart majd két hétig, mint a többi.
- Te honnan tudsz róla ennyit?
- Mindenki ezt beszéli, Emily csak te laksz a holdon! Na mindegy menjünk innen!
- Jó, jó. Ne oktass már ki ennyire, kicsit elvoltam a gondolataimmal, mindjárt magamhoz térek.
Emily már nagyon izgul és látszott is rajta, mostanában talán tényleg nem nagyon figyelt oda a társaira. Azt hitte tudja leplezni, de úgy látszik nem.
Kissé félős, naiv lány, aki álomvilágban él, szinte bárkinek elhisz bármit, mert ügye bár mindig jóra nevelték, miért is mondanának az emberek hazugságokat, ámításokat. Mi abból a jó nekik? Ne féltsük azért van esze, okos lány ő , kicsit kevés önbizalma van, ami kicsit látszik is a testbeszédén, de még fiatal. Külsőleg aranyos életvidám, mosolygós lány, olyan 16 lehet. Szőkésbarna vállig érő haja elől tömött frufruja van ami mindig a szemébe lóg, takarja zöld villogó szemeit, ami egy pillanatra nem illik a képbe. Abban a szempárban van valami, valami nem ideillő, így nem lehet megfogalmazni, de hagy némi kivetnivalót. Hosszúkás arca van, szép dús szája, pár férfi elbambult már rajta. Termete, nőhöz képest magas és csinos. Sűrűn van rajta magas sarkú, ami még tartást is kölcsönöz a vállának. Elhatározta magát, szüleivel vállalta a nagy veszekedéseket, hogy pultban dolgozhasson. Nagy felháborodást keltet, amikor közölte tegnap, hogy hova megy ma jelentkezni. Apuci kicsi lánya még diszkóba se volt soha, nemhogy egy kocsmát vigyen el egyedül, felszolgáljon, kasszázzon, jól visszaadjon és még a züllött vendégekkel is megtalálja a közös hangot. Szülei hallani se akartak a témáról, de ez nem zárta ki azt a tényt, hogy 6-ra ott kellett lennie a Raiders nevű sörözőben. A szülők nem attól féltek, hogy nem tud visszaadni, sosem volt baj a matekkal. Emily nem szeretett tanulni mégis jó volt benne. Illemtudó előzékeny lány, a kiszolgálással se lenne gondja. Inkább az oda járóktól féltették a lányukat a szülők, főleg a főnök furcsa cimboráitól. Akik olyan sötét figurák. Szerencsére Emilyt nem érdekelték még a fiúk.
Hazaért letette a táskát és átöltözött levette a vizes ruhákat. Nem akart beszámolni róla, h majdnem elütötték. Most nem jönne belőle jól ki. Megebédelt, után ott maradt az asztalnál próbált tanulni, hogy lássák, még erre is hajlandó, és nem fog az iskola rovására menni a munka, amíg betanul körülbelül vége a sulinak. Alig akart telni az idő, de végre fél 6 lett. Mennie kellett, nem tudta tovább hallgatni a jó tanácsokat. Nem volt ott. Alig várta, hogy betegye a lábát arra a helyre. Mindig nagyon érdekelte, arra járt suliba, de sose kanyarodott be az utcájába. Érdekelte kik járnak oda, mindig szép autók álltak előtte és 25-ös korosztály törzshelye volt és pár már bútordarabnak mondható cimbora. Odafele azon gondolkozott most végre bemehet, egyedül akart menni, anyukája be se tenné ilyen helyre a lábát, apja szintén nem jár kocsmába. A lakóhelyétől olyan 20 perc volt sétálva, addig mindent átgondolt, mit fog mondani, tenni és remélte, hogy felveszik a nyárra dolgozni. Odaért az utcába, és gyorsan be is kanyarodott nagy mosollyal, mint aki mindig ide járt volna. Minden fűszál olyan ismerős volt. A Raiders ajtajához ét, már csak egy ajtó és láthatja, mi van odabent. Kicsit meg kellett állni olyan gyorsan történt minden. Lehet kissé le is blokkolt, nagyon izgult, nehogy hülyeséget csináljon vagy mondjon. Kellett ez az állás. Ki akart törni, de akkor még nem tudta.
-Helló csajszi! Te mit állsz itt az ajtóban? Hahóó
Emma a másik főnök, a góré nővére. Egy nagyszájú szókimondó maca. Esetenként sok csúnya szó elhagyja a száját. Három gyereke van és férje, mégis úgy néz ki ,mint egy plázacica. Magas sovány nő, olyan Harmincöt éves  vörös hajjal, feltűnő jelenség. Tele önbizalommal, mindenkit leosztott és éreztette, hogy ő a főnök.
- Ööö, Szia. Vagyis elnézés, Jó napot Kívánok! Emily vagyok, velem beszélt telefonon az állásinterjúra jöttem.
- Gyere be, ne állj odakint.
Ahogy beljebblépett végre a saját szemével láthatta a helyet, minden olyan rom kocsmás volt. Újságpapírokkal dekorálták a mennyezetet, egy rozsdás bicikli volt a csillár, téglával volt kirakva a fal, régi képek a falon. Volt egy keret kép nélkül, a téglák látszódtak csak benne. Pár pillanatra el is bambult rajta. Nagyon jó hangulatot kölcsönzött a helynek ez a stílus. Régiesen volt berendezve, mintha öreganyáink alól vették volna ki a rekamiét. Varrógépet hasznosították asztalként. Minden olyan egyedi volt és hangulatos. Ötletesen voltak kitalálva a dolgok, nem csoda hogy odavonzotta a fiatalokat, nagyon otthonos volt. Egy csempekályhával fűtötték fel az egész kocsmát, ami a pulttal szembe a helység közepén található, most is be volt gyújtva. Kellemes melegség árasztotta el az előteret. Sokan voltak most is, de nem volt ott a délután srác, aki lefröcskölt. Emily még folytatta volna a nézelődést, de kizökkentették.
Hahó, édesem… Nagyon aranyos vagy, de hány éves? Tudod, mi nem alkalmazhatunk kiskorúakat. Vagy már 18?
- Nem, csak 16, de van kiskönyvem.
Mary gyere már ide….
Mary előjött, a konyhából, csinálta a pizzát, elfelejtették mondani, hogy pizzát is kell süssek és menü is lesz. Mary is a csinos nők kategóriájába tarozott, hivalkodóan öltözött látszott rajta, hogy szerette megmutatni magát. Szőke félhosszú, hullámos hajú csinos nő, volt egy gyereke. Sokkal vissza fogottabb, mint Emma a barátnője. Néha ő is dolgozott. Nem hiszem, hogy a pénz miatt. Jól keresett a férje. Inkább csak a társaság miatt. Szerettek kikezdeni a fiatalabbakkal.
- Szerinted beválna pultosként a kiscsaj?
- Emma, szerintem próbáljuk meg, ilyenkor nyáron nem jönnek ellenőrizni, mindenki a strandon van aki teheti, kiveszik a szabadságokat ők is. Mi is elmehetnénk szusszanni.
- Ez tényleg egy jó ötlet. Teljesen kivagyok már ettől a sok hülyétől. Addig be is tanulhatna, holnap gyere be reggel 6ra egy próbanapra, Mary fog dolgozni, te pedig segítesz és figyelsz.
- De holnap iskolába kell menjek, délután viszont ráérek.
- Úristen, bocs, tényleg Te még iskolába jársz. :D :D :D De hülye vagyok Mary, jó hogy iskolába jár, hiszen még csak 16. Tényleg és édesanyádék mit szólnak, hogy ide akarsz jönni dolgozni? Nem egy gyerekmegőrző, az is biztos.
- Először azt mondták, hogy túl fiatal vagyok, de én jönni akartam, most pedig itt vagyok. Akkor holnap visszajövök. Kérhetek egy árlistát? Memorizálnám az árakat.
- Persze, akkor holnap  kettőre, gyere. Várunk.
Emily kilépett a kocsmából, olyan büszke volt magára, hogy ki bírta nyögni mit akar, semmi ostobaságot nem mondott, sőt el sem esett. Hazafelé vette az irányt, hogy elújságolja anyukájának, hogy visszahívták holnapra. Hamarabb hazaért, furcsa. Ugyanazon az úton ment, most mégis csak úgy vitte a lába.
Odaért az utcájukhoz, átment a „kishídon” (az árok feletti járda, aminek korlátja van, kiskorában nevezte így,) már majdnem otthon volt. A város szélén laktak, az utcájuknak is a legvégén. Keskeny járda vezetett hazáig. A saroktól a 10. ház az övéké, nagy emeletes, kertes fehérre meszelt házban. Az utcaajtó nyikorgásából már hallották, hogy jön. Tesóinak már otthon kellett lennie. Általános iskolások, nekik már dél körül végre szokott lenni a tanításnak. Nyitotta volna az ajtót, de öccse megelőzte, mert pont kifelé jött egy edény elhasználódott olajjal, amit ki kell önteni.
-Szia Emily! Anyu sült krumplit süt tükörtojással, mert nagyon ettem volna. Kérsz Te is? Mert akkor többet csinálunk. 2 vagy 3 tojást kérsz? Szomjas vagy? Voltam boltba hoztam üdítőt, mert anyu elküldött. A konyhaszekrény mellett van. Te is ihatsz belőle. Szerintem finom, nekem izlik.
- Benett! Öcsike. Te mindig csak ennél és innál köszönöm szépen, hogy megkínálsz! Nem is tudom, hogy éhes vagyok e. Talán később.
Benett nagyon rendes, jólelkű kisfiú, mindig gondol a testvéreire. Mindig mindenkit megkínál, még a postás is behívja egy teára. Ebben az évben lett harmadikos, okos kisfiú, de lustácska. Csak azt tanulja meg, ami tetszik neki. Feltűnően jóképű kisgyerek, korához képes magas és erős alkatú. Szereti a pocakját. Később azokhoz a férfiakhoz fog hasonlítani, akiket a hasukon keresztül lehet megfogni.
Ben most jöttem a Raidersből, holnap kell, hogy visszamenjek, az lesz az első napom. Anyu hol van? El akarom neki mondani neki is, hogy mehetek dolgozni.
De nem kellett még egyszer elmondania, mert a házban az ajtó mögött volt édesanyja, aki mindent hallott és még mindig nem volt elragadtatva az ötlettől.
Emily boldogan akarta mesélni, mit intézett, de anyja beelőzte és kérdőre vonta, mik azok a csurom vizes ruhák a szárítóban.
Emily elképedt, arra nem is gondolt, hogy anyja megtalálja.
- Nos meséljen kisasszony!
- Háát..  nem akartam elmondani anyu, hogy mi történt. Csak annyi volt, hogy amikor Jöttünk Debivel haza, egy srác valami Nathan bekanyarodott előttünk a Ridersbe és lefröcskölt a kocsival. Nem akartam, elmondani, mert biztos elkezdtél volna kombinálni,…
Kemény asszony volt, határozott fellépéssel, de ugyanakkor meleg szívű, aki mindig azt nézte mi jó a gyerekeinek és a családjának. Feláldozta erre egész életét. Fiatalon ment feleségül a Emily apjához, de nem tette rosszul, most is így cselekedne. Akkor még nem tudta, hogy ez a jó döntés, szerelemből ment férjhez, most is boldog. Szép szőke nő, teltkarcsú, három gyerek édesanyja, arca még mindig bájos, akár egy 25 évesé. Kedves tekintete és jóindulata miatt nagyon sokan szeretik. Értékei miatt pedig mindenki tiszteli.
- Kislányom! Még jó hogy kombinálok, hány ezerszer mondtam, hogy néz szét az úton. Nem vagy már kislány. Egyedül is haza kéne találnod már az iskolából épségben. Máskor akaszd ki száradni először is, ha vizes valamid. Ne dudvásítsd a többi cuccot, még jó, hogy ma mostam. Lennének szagok. Kérlek figyelj oda.
- Rendben anyu, kicsit szétszórt voltam, de ígérem odafigyelek mindenre. Csak kérlek engedd meg, hogy dolgozhassak a nyáron. Már mindent elintéztem, holnap2re kell menjek és Marynem fogok segíteni.  Ha tetszik és ügyes leszek felvesznek.
Édesanyja meghallgatta lányát végül rábólintott.
Emily nagyon boldog volt, ez azt jeleni, hogy szülei rábólintottak, mert ha édesanyja ezt így elmondta neki, akkor már régebb óta megbeszélhette édesapjával. Nem döntenének egymás nélkül. Jó kapcsolatuk van, mindent meg bírnak beszélni egymással, vannak persze nézeteltérések, de sosem hallották őket a gyerekek veszekedni. Egymással intézték a dolgaikat, jól, mert látszik, hogy még szeretik egymást, apró gesztusokból és telefonhívásokból. Már nem nagy lánggal ég a szerelmük, de az elején nagy tűz lehetett, ha még 16 év után is így szeretik egymást.
Az óvatosság kedvéért azért Emily rákérdez,
- És apu mit szól hozzá?
- Megbeszéltük és végül dűlőre jutottunk, nem védhetünk meg egész életedben, kezdesz felnőni. Mi megmutattuk mi a helyes. Neked ezt magadtól kell követni, nem erőszakolhatunk rád semmit és én tudom, hogy Te tudod mi a helyes út. Bízunk benned.
- Köszönöm anya, hogy megértesz és felnőttként kezelsz, nem fogok csalódást okozni! Ígérem!
Nyakába borult és megölelte.
- Tara hol van? , kérdezte Emily.
-A mamánál maradt a húgod, megcsinálják a leckéjét és holnap onnan megy suliba.
- Értem, akkor anyu én elmosogatom a vacsi maradványait megfürdök és megyek aludni.
Köszönöm!