Embertestlélek - elmélet

- Mit írsz?
- Semmit.
- Itt maradhatok?
- He?
- Csöndben leszek.
- Hm.
- Megmutatod?
- Kuss.
- Jó.
- (csúnyanézés)
- Hiszti?

Nem! Csak unalomból fogant elemzős tagadósdi…legyen mondjuk a…mert minden a feje tetejére állt - miatt. Összemosódnak a nemek, ami széppé tette őket és kiábrándultságukban már azt sem tudják mit kezdjenek a résztvevők egymással, magukkal. Látom itt és most is, ezen a mikulásbulinak kinevezett emberkiállításon. A szerelem érzékeket felkorbácsoló simogató lágysága ha elkap, hatása időleges, akkor is unikum manapság. A titok, amit felfedezni illene, már akkor a tiéd, amikor még az értelmét sem látod, csak a testet és amit tesznek a testek, képen, filmen …írva. Nézem a világot mivé lett. Elpuhult nőies férfiak, és erőszakszervezett férfias nők. Konzumszaloncukorként öltözve, szabványosan.

- Én nem vagyok olyan, aki segítségre szorul bármiben is! – üvölti a Nő. (De azért vigyél neki virágot a Napján, segítsd le a kabátját, told a popsija alá a széket és gügyögj neki szépet - előtte jó, ha kiveszed a kezéből a csákányt, hátha valamit félreért.)

- Hiszek az egyenjogúságban! – kiált fel a Férfi, mialatt a Nő kereket cserél a kocsin. ( Még elvárja, (szeretné) nézzék őt annak, aki arra született megvédje a hordát és benne a kiválasztottját, lassan ráébred, mindenki férfiféle a világon, csak van amelyiknek nincs dudor a nadrágja elején. El is megy a kedve, önbizalma, öntudata…és belép a kozmetika szalonba gyantáztatni a szemöldökét.)

Hé Fiú! Nem varázsol el a kígyózó női test látványa? Ha hat, az ágyékodra teszi? Egy? Ugyan, százával van ilyen körülötted. És Te Lány? Érzel pici bizsergést, bármi effélét a szűk cuccokban feszítő, szoláriumbarna, zseléshajú férfinövendéktől, ahogy lezserhanyag flegmával pancsolt puncsokat szürcsöl?

Te Lány, odamész a fiúhoz és tanult stílusodhoz igazodva, szexisnek gondolt erőltetett mély hanggal, vagy kamaszos bután, vihogva kérdezed akar-e téged? Mert a Kinga már felcsípett egyet, mert nem szeretnél lemaradni a világért sem, még szeretni sem, várni pedig nincs idő. Rohan az élet…
Mondd fiú, ha első szavadra kapható a lány, sőt szólnod sem kell, mert ő szól hozzád, tudod-e szeretni az őseid hódító vérével ellentétesen, megerőszakolva a múltat?

Mi vezérel lány, amikor az első alkalommal Vele, az odaadáson túl te akarsz felülkerekedni? Alig fogadod el amit ad(na), csábos tekintettel bizonyítani vágyva, szakszerűen száddal kényezteted a tested érintését olykor puhulva megszokó férfiszervet, igaz a száját még alig csókoltad meg. Azt hiszed elvesztett dicsőséged értékeit ezzel visszakapod? Azt, egy másiknak ez még nem jutott eszébe? A takonyszerű ondóval a szádban játszd el kislány, hogy számodra ez a gyönyör csúcsa! Ő valószínűleg röhögve fog mesélni a haverjainak rólad.
Szerencsétlen. Mielőtt szeretni tanulna a szíve, a teste túl van azon, amiért belekezdeni kéne. És szerencsétlen Te, mielőtt megismernéd kiért és mikor érdemes tenned, amit, addig próbálsz játszadozni, míg megutálod, megunod ezt, ahogy ő, ők Téged… vagy míg egy közülük ilyen-olyan okokból kiválaszt megszokottnak.

Ó, én nem vitatom, hogy a gyönyör hangjai valódiak, csak a hozzájuk vezető út változott csalóka ingovánnyá.
- Mi lenne, ha a seggedbe is bedugnám? – valóban ez volt az Fiú, Lány, amiről álmodtál milyen is lesz amikor Ő és Te…?
Elnézést ám, én nem Rólad beszélek, csak a bizonyára szűk kivételről, akiket perverz mód észreveszek.

Szia Fiú! - aki most talán épp valami buliba igyekszel és az ágyon fetrengve előtte (esetleg majd utána, vagy mindkettő) gyakorlottan húzogatod a bőrt az általad merevvé változtatott fütykösödön – emberibb ez az élvezet, mint a sok esetben szeretkezésnek hitt ámítás. Talán ismert (szerencsés esetben) lányok képe a fejedben, talán mesékből kerítettek, talán a világ filmben, képben, rajzban… készen adta neked. (Mitől fogy annyi papírzsepi – tűnődik a mami ). Tudod miért van ez? A magányban lelt öröm öröme? Azért, mert röhögve meséltél a lányról, aki leszopott.

Puszi-muszi csajszika! Nagy divat ám ez a puszika. Gyakran csattan barátnő, barát képén, ritkán érzésből. És te hogy vagy? Amikor itt-ott más nedvének maradékával a testeden, testedben, simogatod a melleidet, a hasad, a combodközét gyönyörbe sóhajtva magad magadtól? A Fiúra gondolsz, akinek mikronyomait a bőröd, a tettét a lelked nagyon mélyen, ha nem akarod is, azért megőrzi? Akit ma meggyűlöltél? Rózsaszín meséket látsz, netán pornófilmet, lehet az, hogy egyszerűen egy gyöngéd érintést képzelgsz?

Lógatod az orrod Fiú, mert a Sanyinak bejött megint, neked úgy érzed soha és azt hazudod magadnak, hogy Te nem is akartad? Rendelsz még egy sört és a többi lógó orrúval kibérled a biliárdasztalt még két órára.
Cicus, te pedig szép vagy. Megteheted, hogy válogass és a Sanyi jó választás, mert kocsija van. Nem sáros a topánkád, nem fázik a popsid azóta, hogy a Sanyi mellé befészkelődtél. Otthonos szinte az a jobbegy. Sőt, te már azt is megteheted, hogy néha eljátszd a nőt. Aki duzzog, nyafog és olykor nemet mond, legalább öt percig ragaszkodva a neméhez. Sanyinak saját lakása is van. Vett neked nyalókát, a gatyájában is hord egyet, az is a tied. Még az is lehet, hogy több, mint egy hétig.
Az a helyzet Cicus, hogy belőled nagyon sok van. Az a helyzet Sanyi, hogy belőled nem annyira, de úgy tűnik, mintha. A lógóorrúaknak mindenképp. A tanulságok pedig: Sanyi szerint minden nő ribanc. Cicus bizonytalan ideig te még találgatsz magadnak új sanyit. Lógóorrú, ha elég kitartó vagy, belőled még bármi lehet, sajnos sanyi is.

Nézzük a révbeérteket. A nyílt vízen, (hajdanában) hajókázás közben talán még szerelmet is felcsapott a víz a fedélzetre. Valami történt. Nem pontosan tudod mi az, bár sok okos ember foglalkozik veled és próbálja elmagyarázni. Te csak annyit érzel, hogy a hullámok egyre kisebbek, aztán mintha nem is lennének, mikoris rádöbbensz már nem állsz kapcsolatban a tengerrel, megposhadt a tócsa ahol megfeneklett a hajó.

Te Asszony, akit vágy perzsel, őszinte, majd még képes vagy elhinni hogy az, aztán jön a fogjuk rá az Életre, hogy elmúlt, mert annyi-de-annyi gond-baj a nyakadon,. Véletlenül se fogjuk arra, hogy apuci már nem vágyaid netovábbja. Fürdés után szemlélgeted a testedet, összehasonlítva a gyurmából gyúrt tökéletes tévéhősnőkével, szembesülsz a ténnyel, hogy te sem az övé. Ezt eldöntöd. Nélküle. Lelkileg elrendezed valahogy, ha megérted az embered, (mert szereted, a biztonságérzetet mindenképp) akkor látszólag megoldod a kezeddel, száddal az őoldalt, egyre tapasztaltabban, egyre gyorsabban, hidegen, kívülállóként. És Veled mi lesz? Keresel kalandot, benne régi önmagad, vagy elintézed kamaszosan bújkálva önmagad, vagy felteszed a lakatot önmagad és még arra sem pillantasz vissza, mi volt a pókháló előtt. Annyi mindenben társad melletted, miért lettél Önmagad?

Te Férj, (a jobbik) a kezdeti néhány hónap (év) büszkesége, a mindennapi beteendő betehető, ezért irigyek is a haverok, akárhogy is húznak az elvesztett szabadság dumával, és ezt te nagyon jól tudod. Az első NEEE után, sok következik, no és ebből meg az következik, hogy bizonyítani vágysz, mint rendes ember hiszed, benned a hiba és míg nyanyus alszik, bámulod a pornócsatornát. Eredetileg ezt azért csinálod, hogy új dolgokat elles, persze közben magadon is könnyíts tanulás közben, aztán vélt tudásoddal letámadd a nejed. Nyalod-falod, össze-vissza kened, tejszínhabtól vazelinig mindennel, próbálod elmagyarázni, hogy miért akarod a szerszámod a feneke lukába dugni és hogy ezt ő mennyire fogja élvezni. Kellékeket szerzel be, mintha rajtad ilyesmi nem lenne. A nej tanul valamit, jobb ha kezébe-szájába veszi a dolgaid, akkor hamarabb szabadul és békén hagyod. Ez persze neked eleinte nagyon jól esik, de egy idő után olyan megalázóvá válik, hisz hol az adás büszkesége és hol a tiéd, mivé lett… és aztán csak bámulod a pornócsatornát.

Jó estét Világ! Te aki pénzt csináltál a szerelemből és tetted üres szexé. Te aki műszakilag szerkesztett ideálokat adtál fiúnak, lánynak, jó zenét, jó körítést tálalva hozzá, csak vegyék. Te, akinek a mintáit utolérni képtelenség, tudod-e, hogy nagyobb pusztítást viszel végbe, mint a világot sújtó háborúk sora? Az embert érinthető legszentebb és legszebbet tiportad el.
Ezúton közlöm Veled MűVilág, tévedsz. Lesz még olyan, hogy nem csak olykor vesztesz. Lesz ez újra fordítva, vissza. Rendben. Jó estét tehát, mert szeretném, ha aludni mennél – ebben a formában örökre.

( És te télapóruhás zöldszemű, aki miközben ezt írtam, négyszer közölted velem, hogy én vagyok álmaid henCegnője és most ott smárolsz az egyik krampuszlánnyal, örülök, hogy felébredtél.
És te, aki nem mondtál semmit, csak türelmesen vártál rám, hogy elmúljon a közléskényszer dilim, nos neked ezt az írást nem ajánlom, te ebben sehol sem vagy és semmit sem mond, ami rád vonatkozik.) –egyelőre-.

- Vége?
- Aha.
- Megmutatod?
- Denemám.